Reggel mikor felébredtem, Kol még aludt. Nem akartam felébreszteni ezért felkeltem a kanapéról és elmentem,hogy bevegyek egy gyógyszert, mert szétrobbant a fejem. Bevettem a gyógyszert, majd főztem egy kávét. Mikor lefőtt a kávé, öntöttem magamnak majd elmentem és leültem az asztalhoz. Hallottam,hogy Kol el kezd mocorogni,ezért hátra fordultam. Biztosan nagyon álmos lehet, mert ilyenkor már régen felszokott kelni. Nem keltettem fel hiszen olyan aranyosan aludt. Felmentem a fürdőbe,hogy lefürödjek. Beültem a kádba, majd majdnem elaludtam de meghallottam,hogy csörög Kol telefonja. Kiszálltam a kádból magamra terítettem a törölközőt majd lementem.
- Jó reggelt. mondta Kol majd megcsókolt.
- Ki telefonált? kérdeztem miközben megfogtam a fejem.
- Samanta és Cleo. Azt gondolták,hogy elmehetnénk az erdőbe sétálni. Ki józanodnál. mondta Kol mosolyogva.
- Jól esne egy séta az biztos. mondtam majd elindultam az emeletre. Bementem a szobába majd kinyitottam a szekrényt.
- Mit vegyek fel? kérdeztem Koltól.
- Mindenhogy szép vagy. mondta Kol majd hátulról átkarolt. Rádöntöttem a fejem a mellkasára majd elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Komolyan, mit vegyek fel? kérdeztem.
- Ne rontsd el ezt a pillanatot. mondta majd áttért a nyakam másik felére. Hagytam,hogy kicsit csókolgassa a nyakam majd megfordultam és megcsókoltam.
- Már várnak. mondtam mosolyogva. Kol sóhajtott egyet majd azt mondta.
- Rendben. Akkor szerintem vegyél fel szokásos öltözéket.
- Rendben. mondtam majd kitoloncoltam Kolt a szobából.
- Hagy maradjak. mondta Kol kisfiúsan. De én csak rámosolyogtam és becsuktam az ajtót. Felöltöztem majd lementem. Kol feladta rám a kabátot, majd elindultunk. Beültem Kol kocsijába, majd elindultunk az erdőhöz. Mikor oda értünk kiszálltunk majd elindultunk kicsit beljebb, a lányok már ott vártak.
- Sziasztok! mondtuk egyszerre Kollal.
- Sziasztok, hogy vagy Ella? kérdezte Cleo.
- Jobban. mondtam mosolyogva.
- Nos, akkor sétálunk? kérdezte Kol. De reccsenést hallottunk a bokrokból. Megfordultunk majd láttuk,hogy egy farkas közeledik felénk.
- Most mi lesz? kérdeztem miközben össze kulcsoltam az újaim Kol újaival.
- Az a legbiztosabb ha nem mozgunk. mondta Kol.
- Kol... azt nem mondtam el neked, hogy ha félek akkor... de nem fejeztem be a mondatok mert elkezdtem fuldokolni.
- Mi a baj? kérdezte Kol.
- Azt hiszem asztmás rohama van. mondta Samanta.
- Hogy micsoda? kérdezte Kol.
- Kell neki az inhalátor, vagy megfullad. mondta Cleo.
- Akkor most mit tehetünk? kérdezte Samanta mikor a farkas már ott járkált körülötte majd megharapta a karját. Samanta felkiáltott, Cleo elé állt majd azt kiáltotta Samantának.
- Menj Kolhoz! De akkor Cleo-t is megharapta a farkas. Ő is felkiáltott, majd a farkas elfutott.
- Most mit csináljak? kérdezte Kol.
- Itasd meg először Samantát a véreddel. mondta Cleo. Kol oda ment Samantához majd megitatta a vérével. Én már alig kaptam levegőt. Cleo elsuhant majd egy kis idő után vissza tért az inhalátorommal. Oda adta majd, használtam és leültem a fa kiálló ágára. Kol oda hozta Samantát, majd leült mellém és azt kérdezte.
- Jobban vagy? Vettem egy mély levegőt majd azt mondtam.
- Most már igen. Cleo megnézte a harapást majd megmutatta nekünk.
- Ezzel most mit tehetünk? kérdezte.
- Ez elég csúnya... mondta Kol.
- Mond,hogy az nem igaz,hogyha egy farkas megharap egy vámpírt akkor meghal. mondtam. De Kol csak lehajtotta a fejét.
- Kol! Mond,hogy ez nem igaz! mondtam hangosabban.
- De ez igaz. mondta Kol.
- Valamit biztosan tehetünk. Vigyük el Damonhöz. mondtam majd felsegítettem Samantát a földről. Elindultunk a kocsihoz, beültünk majd elindultunk a Salvatore házhoz. Mikor oda értünk, bementünk és Damon ott ült Stefannal szembe a kanapén.
- Cleo... mondta Damon majd oda sietett Cleohoz.
- Megharapta egy farkas. mondta Kol. Oda suhant Kolhoz majd oda szorította a szekrényhez.
- Ez a te hibád! mondta hangosan. Kol ellökte onnan majd én azt mondtam.
- Damon! Nem az ő hibája. Csak megjelent a semmiből, és megharapta a farkas. Nem Kol hibája!
- Tudom az ellenszert. De ezt csak Kol szerezheti meg. mondta Damon.
- Mi? Mi az ellenszer? kérdeztem majd Kol felé fordultam. Kol felnézett majd azt mondta.
- Klaus vére.
- De akkor azt meg tudod szerezni, nem? kérdeztem.
- Klaus, csak úgy nem osztogatja a vérét. mondta Kol.
- Akkor majd én beszélek vele, csak kérlek vigyél oda. mondtam majd megfogtam Kol kezét.
- Rendben. De valamit majd akar cserébe, és az nem lesz olyan jó. mondta Kol majd rám nézett és elindult az ajtó felé. Megfogtam Cleo kezét, majd elindultunk mi is. Hátra fordult megcsókolta Damont majd azt mondta.
- Minden rendbe jön. majd kimentünk az ajtón.
- Samanta, te nem jössz? kérdeztem.
- Szólok Jeremynek. Hátha kéne a segítség. mondta Samanta majd elindultunk. Beültünk a kocsiba és mikor oda értünk, bementem a házba Kol kint maradt Cleoval.
- Lám,lám. Ki látogatott meg. mondta Klaus a kanapáról.
- Klaus. Segítened kell. mondtam.
- És miben? kérdezte majd felhúzta a szemöldökét.
- Cleot-t megharapta egy farkas és a véred kell,hogy meggyógyítsuk. mondtam.
- Nos, ebben nem segíthetek. mondta Klaus.
- Klaus, kérlek. Bármit megteszek. Csak segíts. mondtam.
- Bármit? kérdezte gúnyos mosollyal. Sóhajtottam egyet majd azt mondtam.
- Bármit...
- Akkor... csókolj meg. mondta gúnyos mosollyal az arcán.
- Mi? kérdeztem.
- Jól hallottad, kedvesem. mondta Klaus. De akkor Kol besuhant majd megütötte Klaust.
- Sosem fog megcsókolni. mondta Kol. Klaus vissza ütött Kolnak majd azt mondta.
- Megfogja tenni,hogyha a barátnője élete a tét. mondta Klaus. De akkor bejött Jeremy egy fegyverrel.
- Elég! Klaus segíts Cleonak! mondta. Majd bejött Samanta és oda ment Klaus mögé. Jeremy éppen le akarta lőni Klaust de Klaus elsuhant így Samanta szívében érkezett a nyíl. Jeremy ledobta a fegyvert majd oda futott Samantához.
- Ne! Kérlek, ne halj meg. Sajnálom. Nem ezt akartam. mondta Jeremy majd könnycseppek potyogtak a szeméből. Oda mentem Jeremyhez megfogtam a kezét.
- Jeremy... Samanta, nem fog meghalni. mondtam majd nyeltem egy nagyot.
- Ugye nem? kérdezte Jeremy.
- De...Vámpír lesz. mondtam neki.
- Nem. Az nem lehet. mondta Jeremy.
- Ma megharapta egy farkas, és Kol megitatta a vérével. mondtam. Jeremy rá nézett Kolra majd azt mondta.
- Seggfej. De egyben köszönöm,hogy megmentetted az életét. Tudom,hogy vámpír lesz. De legalább nem veszítem el. mondta Jeremy majd átkarolta Samantát.
- Nos, hol is tartottunk? kérdezte Klaus. De bejött Cleo.
- Klaus, kérlek... mondta majd összeesett. Oda rohantam hozzá majd ránéztem Klausra könnyes szemmel.
- Klaus, könyörgöm. Mentsd meg az életét. mondtam.
- Tudod mit? Segítek. De jegyezd meg,hogy tartozol nekem, és ha kérek valamit megteszed. mondta Klaus.
- Rendben, de most kérlek mentsd meg az életét. mondtam majd Klaus oda jött megharapta a kezét. Majd megitatta Cleoval.
- Nos, megmentettem az életét. Én azt kérem tőled,hogy változz vámpírrá. mondta Klaus egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Nem! Nem fogok vámpír lenni! mondtam neki majd elindultam az ajtó felé de ő elém suhant. Kol felállt a földről majd oda suhant Klaushoz de Klaus ellökte majd megharapta a kezét és megitatott a vérével. Kiakarta törni a nyakam, de Damon megragadta Klaust majd elhajította. Megfogta Elena a kezem, majd mondta,hogy fussunk. Beültünk a kocsiba majd elindultunk. Én kitettem Elenát a házánál majd elindultam haza. Oda értem a Wickery hídhoz, de megpillantottam Rebekaht. Nem tudtam lefékezni ezért belehajtottam a tóba. Már majdnem tele volt vízzel a kocsi. Vettem egy nagy levegőt, majd ellepett a víz. Már nem kaptam levegőt ezért nem is küzdtem tovább. Becsuktam a szemem majd elvesztettem az eszméletem. Este volt mikor kinyitottam a szemem. Egy ágyban feküdtem, mikor éreztem,hogy valaki megfogta a kezem.
- Stefan...? kérdeztem.
- Jól vagy, Ella? kérdezte Stefan.
- Nem nagyon. Mi történt? kérdeztem.
- Lehajtottál a Wickery hídról. mondta Stefan majd rám nézett.
- Akkor én most...? kérdeztem miközben könnyek gyűltek a szemembe.
- Igen..Átváltozol. mondta Stefan.
- Stefan... Én ezt nem akarom. mondtam majd átkaroltam.
- Tudom,hogy nem szeretnél vámpír lenni. De nem hagyhatsz itt minket. mondta Stefan.
- De nem lehet Stefan.. Félek. mondtam.
- Mégis mitől? kérdezte Stefan.
- Attól,hogy megölök embereket. Vagy,hogy nem tudok leállni a vérrel. Vagy akármi. mondtam majd megszorítottam Stefan kezét.
- Segítek neked, hogy ne legyél gyilkos. Segítek,hogy az állati vér is elég legyen. mondta Stefan mosolyogva.
- De Stefan... mondtam.
- Sh.. Most aludj, és gondolkodj. mondta Stefan majd rám mosolygott és kiment a szobából. Most már hallottam az embereket akik beszéltek ezért azt is hallottam,hogy Elena, Samanta,Cleo, Damon is itt vannak a házba.
- Hogy van? kérdezte Elena.
- Nem jól. Fél,hogy mi lesz vele. Megnyugtattam,hogy tud ember vér nélkül is élni. mondta Stefan. De akkor hallottam egy csöngést. Kinyitották, majd meghallottam Kol hangját. Lerohantam majd a nyakába ugrottam és azt súgtam a fülébe.
- Itt vagy...
- Mindig itt leszek veled. mondta majd megfogta a fejem és megcsókolt.
- Kol, én nem akarom ezt. mondtam neki könnyes szemmel.
- Tudom, de segítünk neked. Együtt leszünk egy csapat, és segítünk neked. mondta Kol majd ránézett a többiekre.
- Ahogy, Samantának. Cleonak. Így neked is segítünk.. mondta Stefan.
- Mindenben... mondta Damon. Hátra fordultam majd rájuk mosolyogtam.
- Köszönök...mindent. mondta majd átkaroltam őket. Majd kopogtattak.
- Szia Bonnie. mondta mosolyogva.
- Hallottam mi történt. Gondoltam segíthetek. mondta majd könnyes szemekkel átkarolt.
- Köszönöm Bonnie. mondtam majd újra átkarolt.
- Menj fel, öltözz fel, és elviszlek valahova. mondta Kol mosolyogva.
- Rendben. mondtam majd felmentem és felvettem valami meleg ruhát. Lementem majd azt mondtam.
- Maradhattok a házamban, ameddig csak akartok. mondtam mosolyogva.
- Ez megtiszteltető, hercegnő.Talán újra be akarunk rúgni? kérdezte Damon gúnyos mosollyal. De ekkor Kol is elkezdett nevetni.
- Bunkók vagytok! mondtam majd kimentem az ajtón.
- Nők... mondta Kol.
- Hallottam! kiabáltam vissza majd Kol jött utánam mosolyogva. Beültünk a kocsiba majd elindultunk.
- Hova megyünk? kérdeztem majd rá néztem Kolra.
- Először is, befejezzük az átváltozást, utána pedig meglátod. mondta Kol mosolyogva.
- Ah, ne is emlegesd az átváltozást. mondtam majd kinéztem az ablakon.
- Nem lesz semmi gond. mondta Kol majd megfogta a combom.
- Tudom. Mert te itt vagy velem. mondta mosolyogva majd megfogtam a kezét. Kol megállt az erdő mellett.
- Azt hiszem most van itt egy kisebb buli. Majd elcsalunk valakit, rendben? kérdezte Kol.
- Csak essünk túl rajta. mondtam majd kiszálltam. Kol oda suhant egy sráchoz megigézte majd azt mondta nekem.
- Igyál! Vettem egy mély levegőt oda mentem hozzá majd beleharaptam a nyakába. Akkor megváltozott a szemem, és előjöttek a vámpír fogaim is. Ellöktem a srácot magamtól, majd adtam neki a véremből. Kol megigézte,hogy felejtse el majd elment a srác.
- Na milyen volt? kérdezte Kol.
- Nem tudom, tudod,hogy nem szerettem volna vámpír lenni. mondtam majd összekulcsoltam az újaim Kol újaival.
- Indulhatunk? kérdezte Kol.
- Vigyen ahová szeretne uram. mondtam mosolyogva. Beszálltunk a kocsiba majd elindultunk. Egy hegyhez értünk Kol felkapott a karjaiba majd felsuhant velem a hegy tetejére. Leültünk a fűbe majd elkezdtünk beszélgetni.
- Szeretnék örökre veled lenni. mondta Kol.
- Ezért nem kell könyörögnöd. mondtam mosolyogva.
- Nem is szeretnék. mondta Kol mosolyogva majd megcsókolt.
- Nemsokára feljön a nap. Nem kéne mennünk? kérdeztem.
- Amíg, te fent voltál átöltözni én csináltattam Bonnieval egy napgyűrűt. mondta Kol mosolyogva majd megfogta a kezem és ráhúzta az ujjamra a gyűrűt.
- Ez gyönyörű. mondta majd megcsókoltam. Kol rám nézett majd elmosolyodott és hosszan megcsókolt. Ráhajtottam a fejem Kol vállára majd úgy vártuk a napfelkeltét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése