Visszatérés

Mikor a kriptához értünk, elénk állt 2 hybrid.
- Ha azért jöttetek,hogy kimentsétek a 2 vámpírt, ne is fáradjatok. mondta az egyik hybrid.
- Nézzétek, gyökerek. Klaus mondta,hogy vigyem el nekik őket de ha nem engedtek be akkor azt hiszem,hogy nem a 2 vámpír hal meg hanem ti... mondtam majd elindultam vissza fele.
- Jó, akkor felhívom Klaust és megkérdezem tőle. Várjatok. mondta a másik hybrid. De akkor én hátrafordultam oda suhantam hozzájuk majd kitéptem mind a kettőnek a szívét.
- Gyökerek... mondtam majd elindultam a kriptába. Hátra fordultam majd azt mondtam.
- Jöttök? Vagy kint fogtok ácsorogni?
Stefan és Kol is elkezdtek jönni utánam. Kinyitottam a ketrec ajtaját majd oda mentem Cleohoz és Samantához akik ki voltak kötözve. Letéptem róluk a láncot majd elindultam kifelé. Kint a kripta bejáratnál állt Klaus és Monika.
- Klaus... mondtam.
- Kedvesem, te mit keresel itt? És ki tette ezt a hybridekkel? kérdezte Klaus. Feltettem a kezem majd azt mondtam.
- Én voltam...
- Te megölted a barátomat? kérdezte Monika.
- Ó, szóval 2 barátod volt. Kol és az a gyökér. Most már mindent értek. mondtam. Monika oda suhant majd megakarta fogni a nyakam de megfogtam a kezét és eltörtem neki.
- Te hülye ribanc... mondta Monika.
- Ezt most az egyszer elnézem neked, mert ott vár bent a kis szerelmed Kol és hát nem akarom megbántani azzal,hogy megölöm a barátnőjét. mondtam majd elengedtem. Elindultam a kripta elől mikor hallottam,hogy Monika azt mondja,hogy.
- Hülye ribanc...
Majd oda suhant de én hátrafordultam és benyúltam a szívéhez.
- Na most már nem nézem el... mondtam majd kitéptem a szívét. De akkor kijöttek a többiek a kriptából.
- Kol! Itt a barátnőd szíve. mondtam majd oda dobtam a kezébe Monika szívét.
- Ella, te miről beszélsz? mondta Kol.
- Én semmiről... mondtam neki majd elfordultam és elindultam ki az erdőből.
- Te most komolyan azt hiszed,hogy Monika a barátnőm volt? kérdezte Kol.
- Én nem hiszem. Én mondtam. De ha megbocsájtotok, én most mennék mert utálom ha vér van a kezemen. mondtam fintorogva.
- Klaus...Bocs,hogy kitéptem 3 hybrided szívét...De az első a család nem? mondtam majd elsuhantam. Mikor vissza értem a Salvatore házba, felmentem a fürdőbe majd megpillantottam Damont,ahogy a kádba ül.
- Bocs... mondtam majd oda sétáltam a csaphoz,hogy megmossam a kezem.
- Amúgy, hova tűntél? Nem azt mondtad,hogy a lányok után mész? kérdeztem.
- Elindultam de nem találtam őket ezért elmentem inni. mondta Damon.
- Á, értem. mondtam majd elkezdtem a kezemet mosni. Damon kiszállt majd pucéran oda sétált hozzám.
- Aztán mi volt? Meglettek a lányok? kérdezte Damon.
- Látom téged nem érdekel Cleo. mondtam.
- Miért ne érdekelne? kérdezte Damon.
- Mondjuk úgy,hogy le se szarod. Szereted te egyáltalán? mondtam.
- Szeretem...mondta Damon majd mögém jött és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Damon, mit csinálsz? kérdeztem.
- Azt amit tőle nem kaphatok meg. mondta Damon majd a kezét lecsúsztatta a fenekemhez.
- Damom... mondtam de Damon maga felé fordított és hosszan megcsókolt.
- Damon, engedj el. mondtam majd eltoltam magamtól.
- Te mondtad,hogy minek az érzés! Akkor most se érezz csak csináld amit mind a ketten akarunk. mondta Damon.
- De én nem akarom. mondtam majd elindultam az ajtó felé. Damon elém suhant majd a falhoz szorított és oda hajolt a számhoz.
- Akarlak... mondta Damon.
- Akard Cleot, ne engem. Cleo is megadhatja azt amire vágysz. mondtam.
- Ezt magyarázd el neki is. mondta Damon.
- Ha látná rajtad,hogy szereted megadná neked amire vágysz. mondta Damon.
- Te, Kol miatt nem adod meg azt nekem amit akarok? kérdezte Damon.
- Nem, hanem azért mert neked van barátnőd. mondtam.
- És ha azt mondom,hogy én téged szeretlek? mondta Damon.
- Akkor sajnálom mert én nem szeretlek. mondtam.
- Akkor ne szeress. mondta Damon majd elkezdett felém jönni. 
- Damon... Szállj le rólam! Ha Cleo meg nem kell neked akkor mond meg neki. mondtam majd kisétáltam az ajtón. Mikor lementem a többiek éppen akkor jöttek meg.
- Hol van az anyám? kérdeztem.
- Nem tudjuk...Lehet elege lett ebből az Ellából. mondta Stefan.
- Milyen Ellából? Ebből ami most vagyok? Miért szerinted jobb az az Ella? mondtam.
- Nem gondolod,hogy az az Ella mindenkinek jobb lenne? Úgy szerettünk de most... mondta Cleo és Samanta.
- Miért jobb az az Ella? Cleo te meg foglalkozz a pasiddal aki az előbb akart lefeküdni velem mert te nem adod meg neki amit szeretne... mondtam.
- Mi van? kérdezte Cleo.
- Jól hallottad, kicsi szívem. mondtam majd elindultam kifelé. Az ajtóban megpillantottam Kolt.
- Te lefeküdtél Damonnel? kérdezte Kol.
- Bánatos vagy Monika miatt,igaz? Amúgy is ha lefeküdtem volna vele nem lenne mindegy? mondtam.
- Beszélhetnénk négyszemközt? kérdezte Kol.
- Itt miért nem jó? kérdeztem.
- Mert itt mindenki hall. mondta Kol.
- Nem érdekelsz,Kol. Sőt senki nem érdekel már. Szerintem jobb lenne ha elfelejtenél. mondtam majd elsétáltam Kol mellett. De Kol megragadta a kezem és azt mondta.
- Ella, kapcsold vissza az érzéseid, kérlek. mondta Kol.
- Miért kapcsoljam vissza? Hogy még többet szenvedjek? Kösz, inkább kihagyom. mondtam.
- Kérlek... mondta Kol majd megfogta a kezem.
- Már semmi nem lenne olyan mint régen... mondtam.
- Csak kapcsold vissza. mondta Kol.
- Már rég vissza kapcsoltam. mondtam majd belenéztem Kol szemébe.
- Nem lesz már semmi olyan mint rég... mondtam.
- Már nem szeretsz igaz, Ella? kérdezte Kol. Lehajtottam a fejem majd Kol elengedte a kezem.
- Most már mindent értek. mondta Kol majd elsuhant. Stefan kijött majd átkarolt, amit én viszonyoztam. Éppen mondani akartam valamit de Stefan rávágta.
- Tudom... mondta Stefan.
- Tudom,hogy ő is olyan lesz mint régen. Ki fogja kapcsolni az érzéseit. mondtam majd belenéztem Stefan szemébe.
- De te még vissza tudod hozni. mondta Stefan majd megfogta az arcom.
- Igazad van. Megkeresem. mondtam.
- Segítünk neked, jó? mondta Stefan.
- Köszönöm. mondtam majd elsuhantam. Először hozzánk mentem de nem találtam. Már majdnem mindenhol megnéztem de akkor megcsörrent a telefonom.
- Stefan... szóltam bele a telefonba.
- Megtaláltuk Kolt. De Klausnak segít. mondta Stefan.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? kérdeztem.
- Bezárt minket a kriptába. A telefont nem találta meg nálam, ezért tudtalak most felhívni. mondta Stefan.
- Akkor a kriptához megyek. mondtam.
- Túl veszélyes... mondta Stefan.
- Nem érdekel... mondtam majd letettem a telefont és elkezdtem suhanni. Mikor oda értem a kriptához nem láttam a bejárat előtt senkit. De mikor be akartam menni Kol ott termett mögöttem.
- Nézzenek oda, már is hiányoznak a kis barátaid? kérdezte Kol.
- Engedd el őket. mondtam.
- Miért engedném? Talán csak nem hiányzik valamelyik. mondta Kol. Oda mentem Kol elé belenéztem a szemébe majd azt mondtam neki.
- Ha szeretsz vagy szerettél valamikor is. Engedd el őket. mondtam majd megfogtam Kol kezét.
- Vissza tért a régi Ella. És akkor most kihasználja a kedvességét. mondta Kol.
- Szeretném ha megbíznál bennem. mondtam.
- Jobb lenne ha békén hagynál. Nemsokára vissza jön Klaus, és azt fogja látni,hogy itt vagyok veled. Akkor nem fog örülni. mondta Kol majd elindult a kriptába. Megfogtam a kezét, majd azt mondtam neki.
- Kol, ha szerettél, engedd el őket. Kérlek. mondtam. Kol vissza nézett rám.
- Ha elengedem őket...semmi nem fog megváltozni... mondta Kol majd oda lépett elém.
- Igazad van...nem akkor fog megváltozni hanem most. mondtam majd a kezemet Kol nyaka köré kulcsoltam majd megcsókoltam. Kol a derekamnál fogva magához húzott majd csókcsatába kezdtünk. Kol a fenekemnél fogva felemelt majd a falhoz szorított.
- Hiányoztál... mondta Kol. Nem is válaszoltam rá semmit csak mosolyogva megcsókoltam.
- Hé,srácok! Mi még be vagyunk zárva! kiabálta Stefan. Kollal egymásra mosolyogtunk majd elindultunk,hogy kinyissuk nekik a kripta ajtaját. 

ÚJ BLOG!

Itt az új blogunk! Véleményeket várom az első rész alatt, megjegyzésbe! :) Kattintani sokat az új blogra, köszönöm! :) ------------> http://thevampirediaries-varatlanutazas.blogspot.hu/

1 x 17 A kripta

- Ella... mondta Kol. Kol felé fordultam majd vissza Klaushoz.
- Azt hiszem én távozok, Ella. Majd hívlak,kedvesem. mondta Klaus majd elsuhant. Kol felé fordultam majd láttam,hogy nagyon néz.
- Mi van? kérdeztem majd ahogy bementem a házba a kezemmel Kol kezének mentem. Mikor bementem mindenki rám nézett.
- Valami nem stimmel rajtam? Vagy miért bámultok? kérdeztem majd leültem a kanapéra.
- Whiskeyt? kérdezte Damon.
- Az jól esne. mondtam majd Damon felé fordultam aki nyújtotta a poharat.
- Kösz... mondtam majd láttam,hogy anyám Stefannal jön be a nappaliba.
- Drágám,de te nem iszol. mondta az anyám-
- Oops, ezt el felejtettem mondani. De iszok. mondtam majd kiittam a pohár tartalmát.
- Miért beszélsz így velem,kicsim? kérdezte az anyám.
- Beszélj már ezen a nyelven. Rohadtul unom a franciát. mondtam majd öntöttem magamnak még egy pohár whiskeyt. Egy kis idő után betoppant Bonnie is.
- Nézzétek, megjött a boszink. mondtam majd belekortyoltam a whiskeybe.
- Cleo, Damon, Samanta. Kijönnétek egy pillanatra? kérdezte Bonnie.
- Persze. mondták egyszerre, majd kimentek.
- Milyen így? kérdezte Damon.
- Mármint,hogy? kérdeztem majd ránéztem.
- Így,hogy kikapcsoltad az érzéseid. mondta Damon majd belekortyolt a whiskeybe.
- Azt sem értem minek vannak az érzések. Csak fájdalmat okoznak. Így könnyebb. mondtam majd én is belekortyoltam a whiskeybe. Amikor a többiek vissza jöttek a többiek megcsörrent a telefonom.
- Klaus...? mondtam a telefonba.
- Úgy hallottam,hogy Cleo és Samanta elmennek valahová. Ez igaz?
- Fogalmam nincs, Klaus. mondtam majd belekortyoltam a whiskeybe.
- Akkor tudd meg! mondta Klaus majd letette a telefont.
- Akkor tudd meg! mondtam utána gúnyosan.
- Klaus egyből feladatot hárít rád? kérdezte Damon majd felhúzta a szemöldökét.
- Nem. Csak tudni akarja folyamatosan mit csinálok. mondtam neki majd vissza ültem a kanapéra.
- Nekünk most el kell mennünk, Bonnienak gyógynövényeket szedni. Sietünk vissza. mondta Cleo majd egy csókot hintett Damon arcára majd elmentek Samantával. Damon is elment utánuk. Elővettem a telefont majd írtam Klausnak egy üzenetet.

Cleo és Samanta elmentek Bonnienak valami gyógynövényt szedni. De Damon is utánuk ment, jobb lesz ha elővigyázatos vagy Klaus. 
                                                                                                           Üdv: Ella...

Egy kis idő után jött is rá a válasz:

Kedvesem,engem nem kell féltened. Még kereslek. 
                                                                                                     Üdv: Klaus...

Eltettem a telefonom, ekkor Stefan bejött a nappaliba és hozott anyámnak üdítőt.
- Ella...Tudom,hogy erről most nem tanácsos beszélni, de nem akarod elmondani anyukádnak,hogy...tudod. mondta Stefan.
- Mi van? Te most azt akarod elmondani,hogy én...vagyis mi, vámpírok vagyunk? Ja igen, én nem csak vámpír... mondtam Stefannak kuncogva.
- Komolyan mondtam,Ella. Tudnia kell róla. mondta Stefan.
- Ha ennyire akarod, hát mond el. De nekem most kell egy kis frissítő. Egy igazi. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Lent találsz, tasakot. mondta Stefan.
- Nem pont arra gondoltam,de most az egyszer megteszi. mondtam majd lementem. Hallottam valami mocorgást a pincéből. Bementem majd megpillantottam Ricet.
- Ric...? kérdeztem.
- Nem nagyon jó,hogy itt vagy... mondta Ric majd felült az ágyon.
- Nem nagyon érdekel, hogy mi a jó... mondtam neki majd kinyitottam az ajtót és bementem hozzá, majd leültem mellé.
- Mi történt veled? Miért vagy ilyen? kérdezte Ric.
- Ez egy egyszerű dolog... mondtam majd belekortyoltam a vértasakba.
- Értem...szóval megint kikapcsoltad az érzéseid? kérdezte Ric.
- Mondjuk úgy,hogy megmentettem vele az anyám életét. Meg jobb így, nincs bűntudat, nincs érzés... mondtam.
- Szóval így jobban érzed magad? kérdezte Ric.
- Nem érzem jobban magam, de mondhatni jobb. mondtam neki majd kiittam a tasak tartalmát.
- És akkor most Klaus csicskája lettél? kérdezte Ric.
- Mi van? kérdeztem.
- Végig mentél már az összes Mikaelsonon nem? És most Klaus csicskája vagy... mondta Ric.
- Aaaa, azt hiszem ezt nem kellett volna mondanod... mondtam neki majd a nyakánál fogva a falnak szorítottam meg akartam harapni de akkor bejött az ajtón Kol.
- Engedd el. mondta Kol.
- Ugyan miért? Rajta van a gyűrű...Nem mindegy,hogy él vagy hal? kérdeztem, de akkor előjöttek a fogaim és az arcom is megváltozott. Megakartam harapni a nyakát de Kol oda suhant és elhúzott onnan.
- Ő nem Ric...ő a másik fele. A gyűrű miatt ilyen! mondta Kol. Ric elkezdett nevetni, majd azt mondta.
- Ölj csak meg... Legalább szabadon élhetsz valamelyik Mikaelsonnal. Ha nem ölsz meg akkor megteszem én...
De nem bírtam tovább hallgatni oda suhantam és megharaptam a nyakát. Kol megfogta a kezem majd azt mondta.
- Nem gondolta komolyan...
Kirántottam a kezem Kol kezéből majd azt mondtam neki.
- Nem érdekel...
Elindultam kifelé majd felmentem és leültem a kanapéra. Majd megcsörrent a telefonom. De csak üzenet volt.

Elkaptam Cleot és Samantát. Damon nem volt velük. Kriptában vannak, oda küldtem pár hybridet,hogy biztosan ne tudjanak kiszökni.                                                                                                        Üdv: Klaus...
 
- Már egy ideje elmentek a lányok, és nem lehet elérni őket. Te sem tudod elérni őket? kérdezte Stefan. De én csak mosolyogtam.
- Te tudod,hogy hol vannak igaz? kérdezte Stefan.
- Lehet... mondtam majd elindultam kifelé. Stefan elém suhant majd azt mondta.
- Mond meg,hogy hol vannak.
- Elmondani nem fogom, ha ennyire látni akarod őket, keresd meg őket... De nem hiszem,hogy élve találod őket... mondtam majd kimentem az ajtón. De Kol megállított, majd azt mondta.
- Vagy elmondod...vagy anyukád tudja meg,hogy mi vagy...
- Oké...Mond el neki.. Nem érdekel. mondtam majd elmentem Kol mellett.
- Ella! kiáltott utánam Stefan.
- Mi van? kérdeztem majd hátrafordultam és láttam,hogy Stefan megharapja a kezét és anyám szájához tartja.
- Ha nem mondod el, átváltoztatom. mondta Stefan.
- Rendben. Elmondom, de nem garantálom,hogy túl élitek. mondtam majd oda mentem eléjük.
- A kriptában vannak. Hybridekkel körbe véve. mondtam.
- Akkor oda megyek. Kol te is jössz? kérdezte Stefan.
- Azt hiszem egy ős segítsége, jól jön. mondta majd elindultunk a kriptához.
                                                                                      

1 x 16 Érzelmek

Mikor elkezdtem ébredezni a szobámban voltam, és valaki megfogta a kezem. Ránéztem majd láttam,hogy elkezd mosolyogni.
- Kol...? kérdeztem majd megfogtam a fejem mert rettentően fájt. Kol elkezdte simogatni az arcom majd azt mondta mosolyogva.
- Azt hittem már sosem kelsz fel.
- Mennyi az idő? kérdeztem.
- Legalább már 16:00 van. Anyukád lent ül, aggódik érted. mondta Kol.
- Mi? Mit keres itt anya? kérdeztem.
- Nem emlékszel semmire? kérdezte Kol.
- Nekem ehhez még korán van. Biztosan nemsokára beugrik. mondtam majd felültem.
- Szeretnéd,hogy felhívjam anyukádat? kérdezte Kol.
- Nem kell. Majd én lemegyek hozzá. mondtam Kolnak.
- Nem gondolod,hogy el kéne már neki mondani az igazat? kérdezte Kol. Hirtelen Kolra néztem majd azt mondtam neki.
- Nem. Dehogyis. Nem tudná feldolgozni.
- Rendben. Csak kérdeztem. mondta Kol majd megsimogatta az arcom. Megfogtam a kezét majd azt mondtam neki.
- Kérlek, Kol. Még ne mondjuk el neki. mondtam neki.
- Rendben. Akkor mondjuk el amikor szeretnéd. mondta Kol mosolyogva. Felálltam az ágyból majd elindultam a szekrény felé. Kivettem a ruhámat, majd felvettem és elindultam az ajtó felé. Kol mellém suhant, megfogta a kezem majd azt mondta.
- Azt sem szeretnéd elmondani neki,hogy te meg én...?
- Szeretném ha mindent ő tudna meg. mondtam neki mosolyogva.
- De akkor ezek szerint ezt csinálhatom... mondta Kol majd a derekamnál fogva magához húzott majd hosszan megcsókolt.
- Szerintem ennyire még nem kell belevinni anyut. mondtam neki mosolyogva.
- Örülök,hogy vissza kaptalak. mondta Kol majd rám mosolygott. Vissza mosolyogtam majd lementünk.
- Szia,anyu. mondtam neki.
- Szia kicsim. mondta anyu majd oda sietett,hogy átkaroljon.
- Mióta vagy itt? kérdeztem.
- Nem rég jöttem, Elijah megmutatta a várost. Meg egy kicsit megtanította ennek az országnak a nyelvét. mondta az anyám.
- Miattam képes vagy nyelvet tanulni? kérdeztem mosolyogva.
- Érted bármit, drágám. mondta az anyám mosolyogva.
- Anya, most már hivatalosan is szeretném bemutatni Kolt. mondtam neki mosolyogva.
- Aranyosnak tűnik. mondta az anyám.
- Az is. mondtam neki majd Kol felé fordultam.
- Anya, ő itt Kol Mikaelson. mondtam az anyámnak.
- Kol, ő itt az anyám. Cassy Morgan. mondtam Kolnak mosolyogva. Anyukám átkarolta Kolt majd azt mondta neki a használt nyelven.
- Örülök, Kol,hogy megismerhetlek.
- Én is örülök, Miss. Morgan. mondta Kol mosolyogva majd megcsókolta anyám kézfejét.
- Kol...Azt hiszem, vissza térnek az emlékek. mondtam majd leültem a kanapéra.
- Klaus... mondtam majd gyorsan felálltam és még anyám nem veszi észre elsuhantam.

* Anyám szemszöge... *

- Kol, hová tűnt, Ella? kérdezte az anyám.
- Azt hiszem el kellett sietnie valahová. Utána kéne mennem. Sietünk vissza. mondta Kol majd kisétált az ajtón.

- Saját szemszög...*

Elsuhantam Klaus házához, majd betörtem az ajtaját. Klaus szokásához hívően ott ült a kanapén.
- Kedvesem...Mit művelsz? kérdezte.
- Hogy merészeltél megigézni? kérdeztem felháborodottan.
- Ugyan kedvesem...Miről beszélsz? kérdezte Klaus.
- Ne mond azt,hogy kedvesem. Mert nem vagyok a kedvesed. mondtam majd oda suhantam és arcon vágtam.
- Ezt nem kellett volna. mondta Klaus majd felállt, oda suhant hozzám majd a falhoz szorított.
- Eressz el! mondtam neki fuldokló hangon.
- Arra is emlékszel,hogy mit mondtam neked? kérdezte Klaus.
- Ennél többre még kéne emlékeznem? kérdeztem tőle.
- Arra nem emlékszel amikor azt mondtam neked,hogy Kol megfogja találni a módját,hogy vissza kapjon. És mi fog történni,hogy ha Kol vissza szerez téged...? kérdezte Klaus.
- Megfogsz ölni. mondtam neki még mindig fuldokló hangon.
- És, kedvesem. Te erre mit válaszoltál? kérdezte Klaus gúnyos mosollyal.
- Azt...azt,hogy készen fogok rá állni. mondtam.
- De most ebben a helyzetben meg sem kérdezem,hogy készen állsz-e rá. Mert őszintén nem is érdekel. mondta Klaus majd benyúlt a szívemhez és ki akarta tépni, de Kol ott termett.
- Klaus...ne tedd. mondta Kol.
- Testvér... miért mindig rosszkor jössz? Most végig kell nézned,ahogy kitépem, Ella szívét. Szegény Kol... mondta Klaus majd gúnyosan Kolra mosolygott.
- Ne, őt öld meg. Ha ennyire ölni akarsz ölj meg engem. mondta Kol majd közelebb jött.
- Annak mi értelme lenne? Inkább Ellát, ölöm meg. Azt még élvezni is fogom, mert akkor te szenvedsz testvér. mondta Klaus majd Kolra nézett.
- Klaus... Ölj már meg! mondtam neki.
- Nem. Tudod mit? Kolnak igaza van. Te többet fogsz szenvedni,hogyha Kol hal meg. Ezért azt akarom,hogy újra szúrd le. mondta Klaus egy gúnyos mosollyal az arcán. Majd oda nyomta a kezembe a tőrt. Oda sétáltam Kolhoz majd oda hajoltam hozzá,hogy átkaroljam.
- Ha azt mondom most, akkor suhanj el!  mondtam neki majd elengedtem.
- Na mi lesz? Tedd meg! Most! mondta Klaus.
- Most! mondtam Kolnak majd elsuhantunk. A Salvatore házhoz mentünk. Ott voltak a többiek is.
- Hát ti? kérdezte Damon, majd belekortyolt a pohár wiskeyébe.
- Klaus, megint azt akarta,hogy szúrjam le Kolt. mondtam majd szorosan megfogtam Kol kezét.
- És ti csak úgy eljöttetek? kérdezte Cleo.
- Inkább elmenekültünk. mondtam Cleonak.
- De, még mindig nem értem,hogy tudtad ezt megcsinálni. mondta Kol majd felém fordult.
- Még nem mondtad el neki, Ella? mondta Damon.
- Mit nem mondtál el? kérdezte Kol.
- Mikor Klaus azt mondta,hogy szúrjalak le. Másnap megszakítottam a köteléket Klaus és köztem. mondtam neki majd belenéztem a szemébe.
- Ezt meg,hogy érted? Hogy tudtad megcsinálni? kérdezte Kol.
- Csak át kellett változnia. mondta Damon majd legyintett egyet a kezével, majd megcsókolta Cleot.
- Átváltoztál csak azért,hogy többet ne kötődj Klaushoz? kérdezte Kol.
- Nem. Azért változtam át,hogy többet ne veszítselek el. mondtam neki mosolyogva.
Egy kis idő múlva kopogtattak. Elmentem és kinyitottam.
- Anyu? kérdeztem.
- Anyukáddal kicsit beszélgettem. Kár,hogy nem tud semmiről. De majd én éreztetem vele. mondta Klaus gúnyos mosollyal majd megváltozott az arca, és a fogai is előjöttek. Megakarta harapni anyát, de én rákiabáltam.
- Klaus, ne tedd! Csak mond el mit szeretnél. Megteszem! mondtam neki, majd anyura pillantottam.
- Mit akar tőlem? kérdezte anya könnyes szemmel.
- Nem lesz semmi baj. mondtam neki.
- Mit akarsz Klaus? kérdeztem.
- Beszélni veled. mondta Klaus.
- Ki akartad tépni a szívem, és most beszélgetni akarsz? kérdeztem tőle.
- Szeretném ha velem tartanál. mondta Klaus.
- Mi? Ezt,hogy érted? kérdeztem.
- Ezt nem itt fogom elmondani. mondta Klaus.
- Elengeded az anyámat? kérdeztem.
- Ha ki jössz beszélgetni, elengedem. mondta Klaus.
- Rendben, akkor előbb engedd el anyámat. mondtam neki.
- Rendben. mondta Klaus majd elengedte az anyámat.
- Anya, menj be. mondtam anyámnak.
- Kol! Vidd be anyát. mondtam Kolnak majd kiléptem az ajtón.
- Jól döntöttél. mondta Klaus.
- Most mond el,hogy mit akarsz Klaus. mondtam.
- Csak egyetlen egy dolgot. mondta majd gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Essünk túl rajta. mondtam Klausnak. Klaus oda suhant elém majd belenézett a szemembe.
- Azt akarom,hogy kapcsold ki! Ne foglalkozz senki érzéseivel! Azt csinálod amit én mondok, és nem mást!
- Ne! mondta Kol.
- Kapcsold ki,Ella! mondta Klaus kicsit felemelve hangját. De aztán már csak azt vettem észre,hogy sötétség volt előttem. Nem éreztem semmit. Az érzéseimet teljesen kikapcsoltam. 

1 x 15 Igézés / 2.rész /

- Niklaus... szólt az idegen pasas, nem láttam az arcát mert sötét volt.
- Elijah... mondta Klaus.
- Mit művelsz? kérdezte Elijah.
- Tanulok, Ellával. mondta Klaus majd felém fordult.
- Megigézted csak,hogy veled legyen? kérdezte Elijah.
- Nincs itt semmiféle igézésről szó. Talán féltékeny vagy Elijah? kérdezte Klaus egy gúnyos mosollyal.
- Na jó. Ebből elég volt. Klaus, ő a testvéred? kérdeztem.
- Igen...A testvérem. mondta Klaus.
- És pontosan min is veszekedtek? kérdeztem.
- Csak azon,hogy Niklaus nem tudja elviselni,hogy Kolt szereted. Ezért megigézett. mondta Elijah. De akkor Klaus felállt, oda suhant Elijahoz majd a falhoz szorította.
- Na jó. Ebből elég. Nem vagyok szerelmes semmiféle Kolba. Nem ismerek semmiféle Kolt. És ezt meg intézzétek el kint. mondtam közbe kitessékeltem őket a ház elé.
- Ti meg mit csináltok? kérdezte egy idegen pasas.
- Kol, a drága testvéred. Megigézte Ellát, ezért most nem emlékszik ránk. mondta Elijah.
- Mi van? kérdezte a pasas, majd oda suhant elém és megfogta az arcom.
- Ki a fene vagy te? kérdeztem majd levettem az arcomról a kezét.
- Ella. Kol vagyok. mondta majd újra megfogta az arcom.
- Ne is próbálkozz testvér, semmi esélyed. mondta Klaus nevetve.
- Most azonnal, vond vissza az igézésed. mondta Kol.
- Azt felejtsd el,testvér. Ő már engem szeret. mondta Klaus.
- Ezt kérdezzük meg tőle. mondta Kol majd belenézett a szemembe.
- Ella, szereted azt a személyt? kérdezte Kol, Klausra mutatva. Klaus oda suhant elém, arrébb lökte Klaust majd belenézett a szemembe és azt mondta.
- Csakis engem szeretsz, senki mást.
Majd elfordult és azt mondta Kolnak.
- Na most kérdezd meg tőle újból,testvér.  mondta Klaus egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Nincs mit megkérdezni, testvér. mondta Kol.
- Vagyis le is mondtál róla? kérdezte Klaus gúnyos mosollyal.
- Soha nem mondok le róla! mondta Kol.
- Még akkor sem ha én ezt csinálom vele? kérdezte Klaus majd oda suhant hozzám és megcsókolt. Kolnak ökölbe volt a keze, de Elijah lenyugtatta,hogy ne csináljon hülyeséget.
- Azt vedd tudomásul,hogy ő nem szeret téged! Csak te erőlteted rá! mondta Kol majd elsuhant.
- Szánalmas vagy Niklaus... Pont a testvéreddel csinálod ezt, mikor több lányt is megkaphatnál. De tudd,hogy Kol megtalálja a módját,hogy vissza kaphassa Ellát. De akkor Ella örökre meg fog téged utálni! mondta Elijah majd ő is elsuhant.
- Tudod, Ella. Majd,ha Kol megtalálja a módját,hogy vissza kapjon. Egyszerűen megöllek, és akkor már sosem fog visszakapni. mondta Klaus miközben simogatta az arcom és mosolygott.
- Készen fogok rá állni... mondtam neki.
- Okos döntés,kedvesem. De még nem most lesz az a pillanat. Először szeretném ha holnap eljönnél velem egy családi vacsorára holnap. Anyukádat is meghívtam. mondta Klaus.
- Persze, elmegyek. mondtam neki.
- Most viszont mennem kell. Jó éjszakát,kedvesem. mondta mosolyogva majd elsuhant. Bementem a házba, elmentem fürdeni majd lefeküdtem aludni. Reggel ajtó kopogásra keltem. Fura álmom volt, egy srác volt benne, aki egy gyűrűt ad nekem egy hegytetőn. De az arca az nem volt ismerős. Lementem és kinyitottam az ajtót.
- Jó reggelt, kedvesem. Felébresztettelek? kérdezte.
- Jó reggelt, Klaus. Nem gondoltam,hogy ilyen korán fogok kelni. De gyere be. mondtam neki mosolyogva.
- Tudod mivel ma lenne a családi vacsora, ezért úgy gondoltam előtte csinálhatnánk valamit. mondta Klaus.
- Nem lehetne,hogy aludnánk? kérdeztem tőle mosolyogva.
- Szeretnélek elvinni, vásárolni. mondta Klaus.
- Klaus, én komolyan szeretnék tovább aludni. mondtam neki. Oda jött elém majd azt mondta.
- Rendben. Akkor aludj tovább, majd én veszek neked valamit estére. mondta Klaus majd elment. Felmentem és tovább álmodtam, folyamatosan azzal a sráccal álmodtam. De az arca ami nem volt ismerős. Arra ébredtem,hogy valaki simogatja az arcom.
- Klaus... mondtam majd megfogtam a kezét.
- Jó estét, kedvesem. Sokáig aludtál. Szeretném ha most velem jönnél. mondta Klaus.
- Persze, menjünk. Felveszek valamit és mehetünk. mondtam neki mosolyogva majd adtam egy puszit Klaus arcára.
- Úgy gondoltam ezt fogod felvenni. mondta Klaus majd mosolyogva, oda nyújtott egy ruhát.
- Ez gyönyörű. mondtam neki mosolyogva. Majd magamra vettem a ruhát. Elindultunk a vacsorára, ami a Mikaelson villában volt. Mikor bementünk a házba megpillantottam az anyukámat mentem hozzá majd erősen átkaroltam.
- Szia kicsim. mondta az anyám.
- Szia anya, hiányoztál. mondtam neki mosolyogva.
- Szerintem térjünk át az ebédlőbe. mondta Klaus, majd elindultunk. Leültünk az asztalhoz. Kol és Elijah elénk ültek, anyám mellettem, Klaus és Rebekah pedig az asztal két szélén. Elijah és Rebekah elkezdett beszélgetni az anyámmal. Kol is néha néha belekérdezett. Egy kis idő után Klaus az asztalon heverő kezemet megfogta majd úgy folytatta az evést. Elijah rá nézett Kolra. Kol felállt az asztaltól.
- Azt hiszem én most kimegyek levegőzni. mondta majd kiment. Elijah felállt,hogy utána megy de azt mondtam neki.
- Ne. Elijah, majd én.
Felálltam és kisétáltam a ház elé. Ott állt Kol zsebre tett kézzel.
- Kol... mondtam neki.
- Mit akarsz,Ella? kérdezte Kol.
- Csak szeretném tudni,hogy mi ez az egész. mondtam neki majd oda álltam mellé.
- Milyen egész, Ella? Tudom,hogy ezt most nem érted meg,hogy nem emlékszel semmire. De én szeretlek téged, és te is szeretsz engem. Csak ezt Niklaus nem tudja elviselni. mondta Kol.
- Ha szerettelek volna valamikor is nem gondolod,hogy emlékeznék? kérdeztem tőle.
- Nem. Nem emlékeznél, mert Niklaus megigézett,hogy felejts el. mondta Kol.
- Tudod, vannak álmaim. Ahol ülök egy hegy tetején a fűben. Ott ül mellettem egy srác, és egy gyűrűt nyom a kezembe. Olyankor mindig boldog vagyok. De sosem látom az arcát. mondtam neki majd ránéztem.
- Azt mondtad,egy hegy? kérdezte Kol.
- Azt hiszem igen, napfelkelte előtt lehet azt hiszem. mondtam neki. Kol felkapott a karjaiba majd elsuhant velem. Felvitt egy hegy tetejére.
- Miért hoztál ide? kérdeztem.
- Ülj le, kérlek a fűbe, és add oda a gyűrűdet. mondta Kol. Átnyújtottam a gyűrűmet majd leültem. Kol oda jött mellém, majd leült a fűbe. Megfogta a kezem és az ujjamra húzta a gyűrűt.
- Te vagy az... mondtam neki majd belenéztem a szemébe. Majd egy kis idő után elkezdett felkelni a nap. Felálltam majd Kol megfogta a kezem, és azt súgta a fülembe.
- Kérlek...csak próbálj meg emlékezni. mondta majd hosszan megcsókolt. Becsuktam a szemem majd egy kis idő után minden emlékem vissza tért. Kinyitottam a szemem és egyenesen Kol szemébe néztem.
- Kol....? kérdeztem majd elájultam. 

1 x 14 Igézés / 1.rész /

Mikor a suliból haza felé indultunk, Klaus ott állt a parkolóba a kocsijának támaszkodva és engem nézett. Megforgattam a szemem majd oda mentem hozzá.
- Mit akarsz itt,Klaus? kérdeztem.
- Csak érdeklődök,hogy haladsz a Salvatore testvérek fűzésével. mondta Klaus.
- Sehogy. mondtam neki majd elakartam menni de megragadta a kezem.
- Klaus! Engedj el! mondtam.
- Kedvesem, te döntesz. Vagy megteszed, vagy kényszerítelek rá. mondta Klaus majd elmosolyodott.
- Miért nem változol már meg? kérdeztem.
- Miért, kéne? Nincs kiért megváltoznom. mondta oda hajolt a fülemhez.
- De érted megváltoznék. súgta a fülembe.
- Azt el is felejtheted. mondtam neki majd elindultam a kocsimhoz. Mikor éppen ki akartam nyitni a kocsimat, Klaus megragadott maga felé fordított, majd belenézett a szemembe.
- Azt akarom,hogy Kolt felejtsd el. Nem is ismerted sosem. Most hazamész megcsinálod a leckét, majd este felhívsz engem,hogy találkozni akarsz velem. Megértetted? kérdezte.
- Meg. mondtam neki határozottan. Nem tudtam semmit tenni ellene,mivel megigézett. Elfordultam Klaustól majd beszálltam a kocsiba és hazamentem. Mikor a házam elé értem gyorsan leparkoltam, majd megcsörrent a telefonom.
- Drágám, ne haragudj,hogy nem hívtalak fel. De nem szerettem volna,hogy tudd. mondta az anyám.
- Mit nem kéne tudnom? Azt,hogy apám halott? kérdeztem.
- Honnan tudtad ezt meg, kicsim? kérdezte.
- Sokan ismerik itt Mytis Fallsba apát. És ők mondták nekem. mondtam.
- Szeretném ha megengednéd,hogy el mennyek hozzád. mondta az anyám.
- Azt hiszem anyu, nincs ellenemre. mondtam.
- Komolyan, kicsim? Akkor nem is haragszol? kérdezte az anyám.
- Nem haragszom, anyu. Rád sosem tudnék. De most értem haza, és még kint állok a kocsinál, és tudod itt hideg van. Ezért most bemennék, holnap felhívlak. Oké? kérdeztem.
- Persze, kicsim. Puszillak. mondta az anyám majd letette a telefont. Amikor elakartam tenni a telefont, valaki rám tette a zakóját.
- Szia, Ella. Úgy hallottam fázol. mondta az idegen pasas.
- Szia... mondtam.
- Kol, megkért,hogy mondjam meg neked,hogy ma amikor haza érsz nem lesz itt. De siet haza. mondta az idegen pasas.
- Ne haragudj, de nem tudom miről beszélsz. mondtam neki.
- Te részeg vagy? kérdezte a pasas.
- Nem, dehogyis. De fogalmam nincs,hogy ki az a Kol. mondtam neki majd elindultam a ház felé.
- Ezt meg,hogy érted? kérdezte a pasas.
- Nézd... Én nem tudom,hogy te ki vagy. Vagy,hogy Kol kicsoda. Ez így nagyon para,hogy csak így itt termettél mellettem, és tudod én kicsit félős vagyok...szóval. mondtam neki majd megálltam a ház bejáratánál.
- Elijah vagyok. Nem emlékszel? kérdezte Elijah.
- Mire kéne? kérdeztem majd elkezdtem kinyitna az ajtót.
- Mik az emlékezéseid a mai napról? kérdezte Elijah.
- A konkrét emlékezésem, az iskola. Semmi több. Miért? kérdeztem.
- Niklaus... mondta Elijah majd elment. Bementem a házba majd felmentem letusolni. Mikor végeztem, leültem az ágyra és elkezdtem tanulni a töri TZ-re. Egy kis idő után csöngettek, lementem és kinyitottam az ajtót.
- Jó estét, kedvesem. mondta a pasi.
- Jó estét. Eltévedt? kérdeztem.
- Ó, nem. Hozzád jöttem. mondta a pasas.
- Hozzám? kérdeztem.
- De udvariatlan vagyok, be se mutatkoztam. Klaus Mikaelson. mondta majd nyújtotta a kezét.
- Ella Morgan. mondtam neki majd akkor kifutott hozzám a cicám. Felvettem a karomba és elkezdtem simogatni.
- Aranyos a cicád. Mi a neve? kérdezte Klaus.
- Koel. mondtam neki mosolyogva.
- Honnan jött ez a név? kérdezte Klaus.
- Fogalmam nincs. Hülye név tudom. mondtam neki mosolyogva.
- De akkor is nagyon aranyos. mondta Klaus.
- Behívnálak, de tanulnom kell holnapra. mondtam neki mosolyogva.
- Mit tanulsz? kérdezte Klaus.
- Biztosan strébernek fogsz nézni. De történelmet. mondtam.
- Szeretem a stréber lányokat. De ha szeretnéd segíthetek, mert a történelmet kívülről tudom. mondta Klaus mosolyogva.
- Hát végül is... Elég lassan haladok. Nem értem a történelem lényegét. mondtam neki mosolyogva.
- Pedig nagyon is szép a történelem. mondta Klaus.
- Akkor...gyere be. mondtam neki majd beinvitáltam.
- Köszönöm, kedvesem. mondta majd bejött.
- Fent vannak a könyveim. De döntsd el te,hogy hol szeretnél tanulni. mondtam neki mosolyogva.
- Bárhol jó. mondta Klaus.
- Akkor lehozom ide. mondtam neki majd felmentem a könyvekért. Mikor lementem, Klaus a kanapén ült.
- Meg sem kérdeztem,hogy leülhetek-e. Megint udvariatlan voltam, elnézést. mondta Klaus.
- Ugyan, semmi baj. mondtam majd leültem mellé. Kinyitottam a könyvet, majd Klaus elkezdte magyarázni a lényeget. Amikor fordítani akartunk a könyvbe össze ért a kezünk. Klaus rám nézett de én elhúztam onnan a kezem. De akkor valaki berontott az ajtón.

1 x 13 Újra együtt

Már csak pár centi választotta el az ajkainkat, de ellöktem magamtól.
- Elijah, ezt nem szabad. mondtam neki.
- Ugyan miért nem, Ella? Nem szeretnék udvariatlan lenni csak szeretném tudni. mondta Elijah.
- Mert én Kolt szeretem. mondtam neki majd Elijah letett a karjaiból.
- És ha soha többet nem kapod vissza? Akkor egyedül leszel? kérdezte Elijah.
- Azt hiszem igen. mondtam neki.
- Kedvellek, Ella. És szeretném ha te is kedvelnél engem. mondta Elijah.
- Elijah, ez lehetetlen. Kedvellek mint barátot. De soha nem tudnék rád máshogy tekinteni. Tisztelem,hogy ilyen kifinomult vagy. De én Kolt szeretem. mondtam neki majd könnyes lett a szemem.
- Ne haragudj. Nem akartam,hogy sírj. mondta Elijah majd átkarolt.
- Miért van az,hogy mindig meg kell bántanom valakit? kérdeztem tőle majd belenéztem a szemébe.
- Nem bántottál meg, Ella. Ezért ne legyen bűntudatod. mondta Elijah majd letörölte a könnyeim. Elnéztem oldalra majd megpillantottam egy alakot.
- Kol? kérdeztem a személyre nézve. De akkor az a személy elsuhant.
- Mit mondtál? kérdezte Elijah.
- Kol. Kolt láttam az előbb. mondtam neki.
- Nem. Szerintem csak hallucinálsz. mondta Elijah.
- Nem. Tudom,hogy Kol volt. Ne haragudj Elijah, de tudnom kell. mondtam neki majd elsuhantam. Mikor megálltam,hogy körül nézzek, valaki megfogta hátulról a derekam.
- El kell menned. súgta a fülembe. Megfordított majd hosszan megcsókolt.Majd elkezdtem sírni és átkaroltam.
- El kell menned, Ella. mondta majd megfogta az arcom.
- Miért? Nem akarlak többet elengedni. mondtam neki sírva.
- Klaus, miatt. Azt mondta,hogy azért élesztett újra mert segítenem kell neki megölni az anyánkat. mondta Kol majd letörölte a könnyeimet.
- De...mi? Nem. Nem engedlek el többet. mondtam neki.
- Muszáj lesz, Ella. Klaus biztosan csak addig vette ki a tőrt amíg anyámat elkapjuk. Utána újra egy koporsóba fogok heverni. mondta majd megsimogatta az arcom.
- Akkor megvédelek, de nem engedlek el, Kol. Még egyszer nem. mondtam neki sírva.
- Ne nehezítsd ezt meg, kérlek. mondta Kol majd megcsókolt.
- Nem kellett volna beléd szeretnem. Elijah jobban megérdemel téged. mondta Kol.
- Hogy mondhatod ezt? Elijahval nem történt semmi köztünk. Meg mondtam neki,hogy nem szeretem. mondtam Kolnak.
- Ella, kérlek. mondta Kol.
- Akkor engedj el, Kol. Mond,hogy nem szeretsz és nem fogok többet rád gondolni. mondtam neki könnyes szemmel.
- Tudod,hogy ezt nem vagyok képes mondani. mondta Kol majd megfogta az arcom.
- Kérlek, Kol. Csak mond ki, és megígérem soha többet nem gondolok rád. mondtam neki sírva.
- Nem szeretlek, Ella. mondta Kol, majd ránéztem könnyes szemekkel, megfogtam a kezét majd letettem a lába mellé. Láttam,hogy nemsokára kel fel a nap, ezért levettem a napgyűrűmet,majd  beletettem Kol kezébe.
- Én sem fogok rád gondolni, soha többet. mondtam neki könnyes szemmel  majd elsuhantam. Felsuhantam a hegy legtetejére, majd leültem a fűbe és vártam,hogy felkeljen a nap.

* Kol szemszöge...*

Miután én elmentem Kol elsuhant megkeresni engem. De mivel sehol nem talált ezért megkereste a többieket. Mikor oda ért a lovardához, megpillantotta a többieket.
- Hol van, Ella? Mondjátok,hogy itt van Ella. mondta Kol.
- Mi is örülünk,hogy látunk, Kol. mondta Damon.
- Most ne, Damon. Meg kel találnunk még nap felkelte előtt. mondta Kol.
- Miért? Talán elég? Van napgyűrűje. mondta Damon.
- Már nincs. mondta Kol majd oda nyújtotta nekik a gyűrűm.
- Mi a franc?! mondta Damon.
- De a hybrid nem ég el a napon, nem? Mivel egyik fele farkas. mondta Cleo.
- Igen ez így van. És ha mégis? kérdezte Kol.
- Azt hiszem tudom,hova ment. De tudom,hogy veszekedtetek. Ezért csak neked kéne menned, Kol. mondta Elijah.
- Rendben. Csak mond, hol van az a hely. Kérlek, Elijah. mondta Kol.
- Keresd ott ahol először oda adtad neki a napgyűrűjét. És mond neki,hogy ideje elmondani neked valamit. Csak mond neki,hogy Klaussal kapcsolatos. mondta Elijah majd Kol el is suhant.

* Saját szemszög...*

Valaki elkezdte az én nevem kiabálni.
- Ella! Ella, itt vagy? Ella!
- Itt vagyok. mondtam majd megpillantottam Kolt. Kol oda sietett majd átkarolt.
- Nem érdekel, Klaus. Nem érdekel senki. Veled maradok örökre! mondta Kol majd hosszan megcsókolt.
- Miért? Miért döntöttél így? kérdeztem.
- Mert nem tudom elképzelni az életem nélküled. Mikor először találkoztunk, már ott beléd szerettem. Szeretlek, Ella. Örökre veled leszek. mondta Kol majd újra megcsókolt.
- Én is szeretlek téged. mondtam majd átkaroltam.
- Milyen megható. mondta Klaus a háttérbe.
- Mit akarsz? kérdeztem.
- Tettem neked egy szívességet. Vissza hoztam neked Kolt. Most te tegyél nekem egy szívességet. mondta Klaus.
- És? Mit tegyek? Újra szúrjam le Kolt? mondtam neki majd elindultam felé.
- Nem éppen... Az most nincs a listámon. De az igen,hogy vedd rá az egyik Salvatore-t,hogy segítsen nekem. mondta Klaus.
- Soha nem fognak neked segíteni. mondtam neki.
- Nekem lehet nem, de neked igen. Szóval adj bele mindent, kedvesem. És vedd rá az egyiket,hogy segítsen. mondta Klaus majd elment. Kol oda jött majd hátulról átkarolt majd elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Kol... Menjünk haza. mondtam neki majd megfogtam a kezét.
- Mindig elrontod a jó pillanatokat. mondta majd lebiggyesztette a száját. Rámosolyogtam majd összekulcsolt újjal vissza indultunk a lovardához. Cleo egyből oda futott és erősen átkarolt.
- Azt hittem már... mondta majd elkezdett sírni.
- Nem foglak itt hagyni. mondtam neki mosolyogva.
- Jó újra, magunk mellett tudni. mondta Stefan mosolyogva.
- Ella, Cleo, Stefan. Ma suli van és tudjátok,hogy Alaric mindig plusz leckét ad ha késünk. mondta Samanta.
- Induljunk. mondtam majd elindultunk a kocsikhoz.
- Tudjátok mit,lányok? Ma én viszlek titeket suliba. mondtam neki mosolyogva.
- Azt hiszem, akkor suli előtt lesz egy balesetetek. mondta Damon, majd egy mosolyra húzta a száját.
- Haha, vicces voltál Damon. mondtam neki.
- Ó, ezt nem is kell mondanod. mondta Damon. Beültünk a kocsikba.
- Fél 8-ra értetek megyek. mondtam a lányoknak majd elhajtottunk. Mikor hazaértünk gyorsan bementünk megetettem a kutyát és a macskát. Majd felmentem zuhanyozni. Mikor végeztem, felvettem a fehérneműket, magamra terítettem a törölközőt majd kimentem a fürdőből. Kol ott feküdt az ágyon.
- Mi történt, amíg én nem voltam itt? kérdezte Kol.
- Nem szeretném ha tudnál róla. mondtam neki nevetve.
- Szeretném ha elmondanád. mondta Kol.
- Valójában, én sem emlékszem. Elijah és Damon mondta el a részleteket. mondtam majd elmentem a szekrényhez.
- Nos? kérdezte Kol felhúzott szemöldökkel. Leültem mellé az ágyra.
- Kicsit, megint berúgtam. És hát vetkőzős póker volt... és hát, vetkőztem. mondtam Kolnak majd elkezdtem nevetni.
- Nekem is vetkőzhetnél. mondta Kol mosolyogva- Rá mosolyogtam majd felálltam és elsétáltam a szekrényhez. Kol megragadta hátulról a derekamat majd elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Kol...Iskolába kell mennem. mondtam neki.
- Nevezhetlek mától hangulatrontónak? kérdezte Kol felhúzott szemöldökkel.
- Nem fog zavarni. mondtam neki majd kivettem a ruhát a szekrényből. Kol rám nézett majd lebiggyesztette a száját.
- Miért csinálod ezt? kérdeztem tőle nevetve.
- Miért, mit csinálok? kérdezte Kol majd felhúzta a szemöldökét.
- Ezt... mondtam neki nevetve. Mert folyamatosan nézte a rajtam lévő törölközőt. Kol felállt majd oda sétált hozzám, oda hajolt a fülemhez majd belesúgta.
- Útban van a törölköző. majd éreztem az arcomon,hogy mosolyra húzza a száját.
- Kol...Ha elkések, komolyan több leckét ad Alaric. mondtam neki.
- Egy koporsóban feküdtem, nem érezhettelek magam mellett. És most Alaric érdekel meg a leckéje? kérdezte Kol felhúzott szemöldökkel.
- Igen... mondtam neki nevetve. Kol úgy csinált mintha megsértődne ezért elindult az ajtó felé. De én elé suhantam, majd hosszan megcsókoltam. Majd éreztem,hogy Kol megint mosolyra húzza a száját.
- Kisfiú... mondtam neki majd elindultam felvenni a ruhát. De Kol elém suhant majd hosszan megcsókolt majd a falhoz szorított. Elkezdte a nyakamat csókolni utána levette rólam a törölközőt. Az ágyhoz suhantunk majd fölém kerekedett, majd elkezdte csókolgatni a mellkasom. Levette a pólóját, majd újra megcsókolt. De akkor csöngettek. Kol oda hajolt a fülemhez majd megcsókolta a nyakam és azt súgta a fülembe.
- Ebben a városban csak kedv rontó emberek vannak.
Elkezdtem nevetni majd legurítottam magamról Kolt. Gyorsan felöltöztem majd lementem.
- Szia, jössz? kérdezték a lányok.
- Sziasztok, persze. Ne haragudjatok csak nem néztem az időt. mondtam. Felvettem a magassarkúm majd elindultunk.
- Ezért még kapunk Alarictól. mondta Samanta. De én csak rámosolyogtam. Beértünk az iskolába majd első óránk töri volt. Kicsit késtünk. Alaric elnézte volna de nem akart kivételezni.
- Lányok, ezért plusz lecke jár. mondta Alaric.
- Ne már, Ric. Ez csak 1 perc volt. mondtam.
- Az 1 perc, az 1 perc. mondta Alaric majd leült az asztalhoz. Mi is helyet foglaltunk. Óra végén Alaric oda hívott minket.
- Látom jobban vagy. mondta Alaric mosolyogva.
- Klaus, kihúzta Kolból a tőrt. Szóval most már újra együtt vagyunk. mondtam neki mosolyogva.
- Örülök. De ugye tudjátok,hogy nem ússzátok meg a plusz leckét. mondta Alaric majd kijelölte a plusz leckét. Elindultunk kifelé de Alaric utánunk kiabált.
- A témazárót ne felejtsétek el!
- Nem fogjuk, Ric. mondtam majd elmentünk. 

1 x 12 Lovaglás

Reggel mikor felébredtem Elijah még aludt. Kikászálódtam az ágyból majd elmentem a fürdőbe. Mikor elvégeztem a reggeli teendőket kimentem a fürdőből majd oda mentem az ágyhoz és leültem Elijah mellé majd betakartam. Felakartam állni de Elijah megfogta a kezem. Rá néztem majd láttam,hogy még csukva van a szeme.
- Ébren vagy? kérdeztem tőle nevetve.
- Félig biztosan. Hova mész? kérdezte Elijah.
- Nem akartalak felkelteni, gondoltam lemegyek. A többiek biztosan már ébren vannak. mondtam neki mosolyogva.
- Szeretném ha még maradnál. mondta Elijah.
- De én már nem tudok aludni. mondtam neki mosolyogva. De akkor elkezdte tapogatni,hogy hol van az arcom. Majd mikor megtalálta megsimogatta.
- Ezt nyitott szemmel könnyebb lett volna. mondtam neki majd megfogtam a kezét és letettem a lába mellé.
- Feküdj vissza mellém. mondta Elijah majd újra megfogta a kezem.
- Elijah...Szerintem te most álmodsz. mondtam neki nevetve.
- Elég szép álom. mondta majd mosolyra húzta a száját.
- Elijah...mondtam neki majd vettem egy mély levegőt.
- Ne...Ne érts félre. mondta Elijah majd kinyitotta a szemét és megfogta mind két kezével az arcom.
- Nem fogom félre érteni. mondtam neki majd vissza feküdtem mellé az ágyba. Elijah rám nézett majd azt mondta.
- Nem gondoltam volna,hogy a testvérem ilyen szép lányt választ maga mellé. Akit szeret. mondta Elijah.
- Ilyet ne mondj mert még elpirulok. mondtam neki mosolyogva.
- Eljönnél velem sétálni? kérdezte Elijah.
- Nincs ellenemre. mondtam mosolyogva majd kipattantam az ágyból megfogtam Elijah kezét majd kihúztam az ágyból.
- Ennyire nem vagyok fiatal. mondta Elijah.
- Ugyan már Elijah, ennyire nem kell nemesnek lenned. mondtam neki.
- Ezen nem tudok változtatni. mondta majd felkapta a zakóját.
- Ezt sajnálattal hallom, uram. mondtam neki mosolyogva. Majd lementünk és ott voltak a többiek.
- Jó reggelt. mondtam nekik mosolyogva.
- Jó reggelt. Látom Elijah, tényleg feltudtad vidítani. mondta Stefan mosolyogva.
- Azt hittem,hogy téged is elküld a... mondta Damon de nem fejezte be mert Cleo fejbe vágta. Damon csak lebiggyesztette a száját majd megcsókolta Cleot. Ekkor belépett Samanta és Jeremy is.
- Sziasztok. köszöntem majd megfogtam Elijah kezét majd elindultunk sétálni.
- Kézen fogva szeretnél menni? kérdezte Elijah. Gyorsan elengedtem.
- Ne haragudj...Csak már..megszoktam. mondtam neki majd lehajtottam a fejem. Elijah utána megfogta a kezem.
- Engem nem zavar. mondta majd mosolyra húzta a száját. Elkezdtünk menni az erdő felé.
- Komolyan be akarunk menni az erdőbe? kérdeztem tőle majd erősebben szorítottam a kezét.
- Csak nem félsz? kérdezte.
- Mindig féltem az erdőktől. mondtam neki.
- Nem eshet bajod. Hiszen hybrid vagy. mondta mosolyogva.
- Tudom de akkor is nagyon para. mondtam neki.
- Megvédelek. Megígérem. De most ha megkérhetlek abba hagynád a szorítást?! mondta Elijah mosolyogva.
- Persze. Ne haragudj. mondtam majd elkezdtem nevetni. Elindultunk az erdőbe, majd mikor már legalább negyedórája mentünk meghallottunk egy fa reccsenést.
- Na jó ez fura volt. mondtam neki majd megszorítottam a kezét.
- Nem kell félned, biztosan csak mókusok. mondta Elijah.
- Nagy mókus. mondta mögöttünk egy hang. Hátrafordultunk majd azt mondtam.
- Tyler...
- Ella... mondta Tyler mosolyogva.
- Eljöttél. mondta Elijah.
- Megígértem Caroline-nak,hogy segítek. mondta Tyler.
- Mi? Miben? kérdeztem. Majd megjelent Damon. Utána pedig a többiek is jöttek.
- Szeretnénk ha Klaus kötelékét megszakítanád. mondta Stefan.
- Mi? Azt meg, hogyan? kérdeztem nevetve.
- Tyler segít. mondta Damon. Tyler felé fordultam majd azt mondta.
- El kell velem jönnöd a régi Lockwood birtokra.
- Hogyan szeretnéd ezt csinálni? kérdeztem tőle.
- El kell törnöd többször a csontod. mondta Tyler.
- Mi van? Te meg vagy húzatva. Ugyan nem töröm el minden csontom. mondtam neki majd elkezdtem indulni ki az erdőből. De akkor a csontjaim elkezdtek eltörni.
- Mi a fenét csinálsz? kérdezte Tylerhez fordulva.
- Ha nem töröd el magad a csontjaid, majd Bonnie megteszi varázslattal. mondta Tyler.  De akkor egyre több csontom tört el.
- Hagy már abba! kiáltottam rá.
- Nem lehet ne haragudj. Így ki tudod majd szabadítani Kolt. mondta Tyler.
- Hagyd ki ebből Kolt! mondtam neki. De akkor eltört majdnem az összes csontom.
- Szerintem menjetek el! Túl gyorsan változik át, és tudjátok mi lesz ha egy farkas megharap egy vámpírt. mondta Tyler. De akkor az utolsó csontom is eltört.
- Nem...fogok..átváltozni. mondtam nekik majd rájuk néztem és látták,hogy előjönnek a fogaim és a szemem is megváltozik.
- Nem úgy tűnik. mondta Damon majd Cleot maga mögé tuszkolta.
- Komolyan Damon... Nem fogok.. mondtam majd felálltam.
- Ezt meg,hogy csináltad? kérdezte Tyler.
- A Klaus iránt érzett gyűlöletem miatt biztosan ennyi is elég volt. mondtam.
- Elijah... te ma egy sétát ígértél nekem. mondtam neki.
- Azt hiszem azt bepótolhatjuk. mondta Elijah mosolyogva majd nyújtotta a kezét. Megfogtam a kezét majd elindultunk az erdő mélyére.
- Te is azt akartad,hogy ezt csináljam? kérdeztem.
- Szerettem volna,hogy többet ne kötődj Klaushoz. mondta Elijah.
- Nem volt jó, de legalább most már nem kötődöm hozzá. mondtam Elijahnak. Mikor már majdnem oda értünk a Wickery-hídhoz megint egy fa reccsenését hallottuk.
- Biztosan megint egy mókus... mondtam neki majd megfordultunk. De nem mókus volt.
- Klaus... mondta Elijah.
- Elijah...Hát ilyen fogadtatást kapok, testvérem? kérdezte Klaus.
- Miért, milyenre vártál testvérem. Leszúrtál, ahogy Rebekaht is. mondta Elijah.
- Ugyan már Elijah... Ezt már megszokhattad volna. mondta gúnyos mosollyal Klaus.
- Hát tudod, még mindig feldühít,hogyha leszúr valaki. mondta Elijah.
- Látom Ella, nem kellett sok és átugrottál a másik testvéremhez. mondta Klaus. Engem már nagyon feldühített Klaus. De nem akartam nekimenni ezért csak erősen megszorítottam Elijah kezét. Klaus ránézett a kezünkre és látta,hogy erősen szorítom Elijah kezét. Majd gúnyosan elmosolyodott.
- Ó, ne legyél dühös kedvesem. Csak az igazat mondom. mondta Klaus gúnyos mosollyal majd hátrafordult.
- De te sem akarsz kiállni a sorból igaz,Klaus? Várod,hogy te kerülj sorra. mondtam neki. Közbe küszködtem a könnyeimmel. Mert még mindig Kolt szerettem és senki mást nem. Klaus vissza fordult majd azt mondta.
- Szerintem te elnéztél valamit. mondta Klaus.
- Ó, igen? Csak féltékeny vagy mert Elijahval vagyok és nem veled. Azt hitted,hogyha leszúrom Kolt akkor majd egyből átmegyek hozzád igaz? Elvagy tévedve egy úton Klaus. Ugyan úgy Kolt szeretem. És sosem fogok mást! mondtam neki.
- És ha azt mondom,hogy sosem kapod vissza Kolt? kérdezte Klaus majd felhúzta a szemöldökét.
- Akkor megszívtam. mondtam neki, de már nem sokáig tudtam vissza tartani a könnyeim.
- Tudom,hogy nem fogsz rá várni. De tudod hol találsz meg, kedvesem. mondta Klaus majd elsuhant. De akkor én elkezdtem sírni majd átkaroltam Elijaht.
- Ne sírj. Megszakad a szívem ha így látlak. mondta Elijah.
- Ne haragudj Elijah. De tudod,hogy mennyire szeretem Kolt. mondtam neki.
- Igen, tudom. mondtam neki majd Elijah megfogta az arcom és letörölte a könnyeim.
- Köszönöm Elijah,hogy itt vagy nekem. mondtam neki majd a szemébe néztem.
- Ez csak természetes. mondta Elijah.
- Indulunk? kérdeztem tőle.
- Ha szeretnéd. mondta Elijah majd megfogta a kezem.
- Lehetne egy kívánságom? kérdeztem.
- Bármit kívánhatsz. mondta Elijah.
- Szeretném ha holnap elmennénk a többiekkel egy közeli lovardába. Tudod, kiskorom óta ha ló közelébe vagyok akkor megnyugszom. Vagy nem tudom,hogy van ez. Mindenkinek van egy olyan dolga amitől megnyugszik. Nekem a lovak azok amitől megnyugszom. mondtam neki mosolyogva.
- Természetesen elmehetünk. mondta Elijah. Mikor vissza értünk a Salvatore birtokra a többiek ott piáltak.
- Vissza értetek. Ez jó hír. mondta Damon.
- Öntenétek nekünk is? kérdezte Elijah.
- Persze. Üljetek le mellénk. Kell inni,hogy utána játszhassunk egy jó kis vetkőzős pókert. mondta Damon nagy mosollyal az arcán.
- Azt hiszem én inkább felmegyek. mondtam.
- Ugyan már Ella. Gyere, kérlek. mondta Samanta.
- Nem tudok pókerezni. mondtam nekik.
- Az csak jó. mondta Damon majd nagy mosolyra húzta a száját de Cleo megütötte a fejét.
- Tudod,hogy nem úgy értettem. fordult Damon, Cleo felé majd megcsókolta.
- Komolyan nem szeretnék maradni. mondtam.
- Ella, kérlek maradj itt velünk. Még Stefan is marad. mondta Cleo. Vettem egy mély levegőt majd azt mondtam.
- Rendben, maradok.
- Végre! kiáltotta Cleo. Leültem a kanapéra majd öntöttem magamnak egy pohár wiskeyt.
- Ne sokat. Tudod múltkor is mi volt. mondta Damon nevetve.
- Damon, kérlek. Ne emlékeztess rá. Kösz. mondtam majd lehúztam a pohár tartalmát.
- Elmesélnétek nekem mi volt? kérdezte Elijah kíváncsiskodva. Damon már nyitotta volna a száját de azt mondtam neki.
- Damon! Nem!
- Oké. Elijah kérdezte. mondta Damon majd feltette a kezét mint aki megadná magát. Mikor már legalább 3 üveg wiskeyt megittunk Damon azt mondta.- Na akkor kezdhetjük a pókert?  kérdezte Damon. Damon elővette a póker készletét. Kiosztotta a lapokat majd azt mondta,hogy.
- Akkor kezdjük is...
Mikor már mindenki levett valamit rajtam még mindig minden rajtam volt.
- Ez nem ér. Azt mondtad,hogy nem tudsz játszani. mondta Stefan.
- Tévedtem. mondtam majd elkezdtem mosolyogni. De aztán a következő körbe Damon nyert ezért le kellett vennem valamimet.
- Oké, akkor leveszem a kabátomat. Oké? kérdeztem.
- Egyenlőre megfelel. mondta Damon.  Elsuhantam egy üveg whiskeyért majd elkezdtem inni.
- Nem akarsz belőle adni? kérdezte Damon.
- Ő...nem. mondtam majd elkezdtem nevetni. De aztán megint elvesztettem a játszmát.
- Damon, te csalsz. mondtam neki.
- Én nem csalok. mondtam Damon majd elkezdett nevetni.
- A gatyádat vagy a pólódat? kérdezte Damon, majd felhúzta a szemöldökét.
- Semelyiket. mondtam majd megittam a maradék wiskeyt.
- Akkor tudod,hogy kiestél. mondta Damon.
- Na jó, ahhoz túl részeg vagyok,hogy most szálljak ki. mondtam majd levettem a pólómat. Stefan és Damon elkezdtek nézni.
- Na jó, komolyan részeg vagy. Gyere, felviszlek aludni. mondta Elijah majd nyújtotta a kezét.
- Nemár, Elijah. Még csak most kezdtük el. mondta Damon.
- Elijah... Igaza van Damonnek. mondtam majd Elijahra néztem.
- Szerintem meg részeg vagy, és jobb lenne ha most lefeküdnél. mondta Elijah.
- Apuci, bekeményített... Akkor jó éjt pókertársak. mondtam majd elindultam felfelé. Mikor felmentem beugrottam az ágyba majd egy kis idő után Elijah és bejött a szobába.
- Miért van az,hogy te nem játszottál? kérdeztem tőle majd a kezemre támaszkodtam.
- Mert nem mutogatom másnak a testemet. mondta Elijah.
- Pedig most már kíváncsi vagyok,hogy mi rejtőzik az inged alatt. mondtam neki majd elfeküdtem.
- Szerintem kicsit részeg vagy. Aludj. Holnap majd beszélünk. mondta Elijah.
- Most itt hagysz? Nem alszol velem? kérdeztem majd lebiggyesztettem a számat.
- Itt alszom veled. mondta Elijah majd befeküdt mellém az ágyba.
- Szeretek veled aludni, Elijah. mondtam majd ráfeküdtem a vállára és elaludtam. Reggel arra keltem,hogy leestem az ágyról.
- A fenébe! mondtam hangosan majd megfogtam a fejem mert iszonyatosan fájt. Elijah oda sietett.
- Jól vagy? kérdezte.
- Azon kívül,hogy szétrobban a fejem. Igen. Elmesélnéd mi történt tegnap? kérdeztem majd észrevettem,hogy nincs rajtam póló.
- Jézusom! kiáltottam fel majd oda tartottam magam elé Elijah zakóját.
- Hát ez egy hosszú történet. mondta Elijah.
- Mond,hogy nem látott meg így senki. mondtam nevetve.
- Vetkőzős póker volt. mondta Elijah majd felhúzta a szemöldökét.
- Uramisten. Megint berúgtam igaz? kérdeztem nevetve.
- Kicsit. mondta Elijah mosolyogva.
- Sajnálom,hogy így kellett látnod. De Damon mindig rávesz a hülyeségekre. mondtam majd elindultam a szekrényhez, hátha találok valami női ruhát. De csak Damon pólóit találtam. Kivettem egyet majd felvettem.
- Ha szeretnéd, lovaglás előtt, hazavihetlek átöltözni. mondta Elijah.
- Megtennéd? kérdezte mosolyogva.
- Természetesen. mondta Elijah majd elindult az ajtó felé. Lementünk majd ott voltak a többiek.
- Damon, bocs. De kölcsön kellett vennem egy pólód. mondtam.
- Nincs gond. mondta Damon.
- Lenne egy kérdésem. Eljönnétek velünk egy lovardába? A lányoknak már megígértem,hogy megtanítom őket lovagolni de gyertek ti is ha gondoljátok. mondtam.
- Ha nem baj jön Elena is. mondta Stefan.
- Nem baj, gyertek csak. mondtam mosolyogva.
- Akkor mire várunk? kérdezte Damon.
- A lovardánál találkozzunk. Mi még elmegyünk hozzánk. Át akarok öltözni. mondtam majd elindultam kifelé. Beültünk Elijah kocsijába majd elindultunk hozzánk. Mikor oda értünk Elijah-t megkértem,hogy adjon kaját a cicának és a kutyának. Én addig felmentem és átöltöztem. Mikor lementem, Elijah már ott várt. Felvettem a kabátot majd elindultunk. Mikor oda értünk a lovardáshoz a többiek már ott vártak minket. Elijah oda vezetett a lovakhoz, majd mindenki kiválasztotta a magának megfelelőt. Jött pár tanító majd a többiek elmentek velük. Elijah és én ott maradtunk a lovaknál.
- Elvihetlek valahová? kérdezte Elijah.
- Lovakkal megyünk? kérdeztem.
- Szeretnél? kérdezte Elijah.
- Ha nem probléma. mondtam neki mosolyogva.
- Nem probléma. Akkor menjünk. mondta Elijah majd felült a lóra. Én is felültem a lóra majd elindultunk. Elijah egy hegy tetejére vitt ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Mikor éppen akartam leszállni a lóról megcsúszott a lábam. De nem estem nagyot mert  Elijah ott termett és elkapott a karjaiba. Belenéztünk egymás szemébe majd Elijah azt mondta.
- Már megint itt tartunk.
- Biztosan csak másnapos vagyok. mondtam neki nevetve. Elijah a karjaiban tartott még hosszú időkig, majd belenézett a szemembe és elkezdett közeledni az ajkam felé. 

1 x 11 Megmentés / 2.rész /

Mikor oda értünk a Salvatore birtokra, már szinte ott volt mindenki kivéve Ric.
- Sziasztok. köszöntünk Kollal.
- Sziasztok. köszöntek a többiek.
- Na mi a terv? kérdezte Damon.
- A terv az baromi egyszerű. El kell terelni Klaus és a hybridjei figyelmét. mondtam.
- És ezt,hogy akarjuk megcsinálni? kérdezte Stefan.
- A hybridjei biztosan a ház körül settenkednek. Damon te Cleoval és Samantával elterelitek a figyelmüket. Stefan és Kol ti pedig Klaus figyelmét. Én addig megkeresem őket. mondtam.
- És tudod,hogy hol vannak a testek? kérdezte Damon.
- Van egy sejtésem. mondtam.
- Akkor mire várunk még? Induljunk. mondta Stefan.
- Induljunk. mondtam majd kimentünk a házból és elsuhantunk a Mikaelson villához. Mikor oda értünk mindenki elhelyezkedett én pedig elmentem a hátsó bejárathoz. Ott is állt két hybrid. Megvártam még Damon elviszi őket onnan majd bementem és lementem a pincébe. Megláttam a koporsókat felnyitottam majd kihúztam a tőrt Elijahból és Rebekahból. Megvártam még felélednek. Eltelt egy kis időbe még felébredtek.
- Mi történt? kérdezte Rebekah.
- Klaus leszúrt titeket. mondtam.
- És te mit keresel itt? kérdezte Rebekah.
- Éppen titeket mentelek meg. Menjetek ki halkan a hátsó kijáraton. Ott vár titeket Damon, Cleo és Samanta. Én megyek utánatok. mondtam majd elindultunk felfelé. Rebekah és Elijah a hátsó kijáraton mentek ki még én elől akartam elterelni Klaus figyelmét de ő már fent állt két hybriddel.
- Hova,hova drágám? kérdezte Klaus.
- Klaus... mondtam majd elpillantottam oldalra, Stefant és Kolt lefogta két hybrid.
- Mi járatban? Látom megtaláltad a pincémet. mondta Klaus.
- Igen...Én csak... de nem tudtam befejezni a mondatot mert a két hybrid lefogott.
- Miért voltál te a pincémbe? kérdezte Klaus majd megpillantotta a két tőrt a zsebembe.
- Szerintem már tudod,hogy miért voltam lent... mondtam neki majd ellöktem magamtól a két hybridet és kitéptem a szívüket.
- Hogy merészelted? kérdezte Klaus.
- Nem volt nehéz. mondtam neki.
- Direkt produkálsz, igaz? kérdezte Klaus.
- Nevezzük inkább...unalomnak. Miattad lettem vámpír, megérdemelsz minden szörnyűséget.  mondtam neki.  De akkor oda suhant, megfogta a nyakam majd a falhoz szorított.
- Mi lenne ha most én is kitépném a szíved? kérdezte Klaus.
- Tudom,hogy nem tennéd. mondtam neki.
- Ugyan, és miért nem? kérdezte. Oda hajoltam a füléhez majd belesúgtam,hogy:
- Mert tudom,hogy szerelmes vagy belém.
Klaus elengedte a nyakam majd belenézett a szemembe.
- Azt szeretném,hogy most ezt a tőrt...mondta Klaus majd kihúzta a zsebemből a tőrt.
- Beledöfnéd..Kol szívébe. mondta Klaus, majd Kolra mutatott.
- Te meg vagy húzatva. Szerinted beledöföm annak a szívébe akit szeretek? kérdeztem nevetve.
- Igen...Mivel én azt mondtam. mondta Klaus majd odanyújtotta a kezembe a tőrt.
- Menj a pokolba! mondtam majd ellöktem és elindultam az ajtó felé. De Klaus elém suhant belenézett a szemembe majd azt mondta.
- Azt mondtam,hogy döfd ezt a tőrt...Kol szívébe!
Ránéztem Kolra majd könnybe lábadt a szemem. Oda mentem hozzá belenéztem a szemébe.
- Ne sírj! Tedd meg. Tudom,hogy nem te akarod. Tudom,hogy ő kényszerít rá. mondta Kol. Hátra fordultam majd ránéztem Klausra.
- Kérlek... Vond vissza. Nem akarom ezt tenni. mondtam neki könnyes szemmel.
- Ella. Nézz rám. Tudod,hogy nem fogja vissza vonni. Csak tedd meg. mondta Kol. Oda léptem Kol elé majd hosszan megcsókoltam.
- Nem tudom vissza tartani. Mindent megteszek,hogy többet ne tudjon parancsolni nekem. mondtam Kolnak könnyes szemmel, majd megfogtam az arcát.
- Ugyan már... Szúrd már le. mondta Klaus.
- Tedd meg, egyszer újra veled leszek. Megígérem. mondta Kol mosolyogva.
- Ne haragudj kérlek. mondtam neki sírva.
- Szeretlek. mondta Kol. Nem bírtam tovább vissza tartani ezért beledöftem a szívébe a tőrt. Letérdeltem, Kol mellé majd elkezdtem jobban sírni. Stefan letérdelt mellém megfogta a kezem majd azt mondta.
- Gyere, menjünk.
- Nem akarom itt hagyni. mondtam neki sírva.
- Vigyétek el Kol testét. Utasította Klaus a hybridjeit.
- Nem! kiáltottam a hybridekre. Klaus oda jött megfogta az állam, belenézett a szemembe majd azt mondta Stefannak.
- Vidd haza, hagyjátok pihenni egy,két napig. Majd ha túl idegesítő lesz. Hozzátok el majd én lenyugtatom.
Stefan felhúzott a földről majd azt mondta.
- Gyere, menjünk.
- Nem fogom itt hagyni. mondtam neki sírva.
- Muszáj lesz. Kérlek, gyere Ella. mondta Stefan.
- Nem! mondtam Stefannak. Stefan felkapott a karjaiba majd elsuhant velem. Mikor oda értünk a Salvatore birtokra, besuhant velem majd letett a kanapéra.
- Nem volt jogod... mondtam neki.
- Muszáj volt. Sajnálom. mondta Stefan. Elijah, Damon és Cleo is lejöttek.
- Hol hagytátok Kol-t? kérdezte Damon. De akkor én felsuhantam az emeletre.

* Damon szemszög... *

- Hát neki meg mi baja van? kérdezte Damon.
- Klaus azt parancsolta neki,hogy szúrja le Kolt. mondta Stefan.
- Mi van? kérdezte Damon.
- Jól hallottad. mondta Stefan.
- Felmegyek hozzá, és megnyugtatom. mondta Elijah. Majd elindult az emeletre.
- Biztosan jó ötlet ez Elijah? kérdezte Stefan.
- Biztos vagyok benne. mondta Elijah. Majd felment az emeletre.

* Saját szemszög... *

Egy kis idő után valaki kopogott.
- Gyere be. mondtam neki miközben letöröltem a könnyeim.
- Ella... mondta Elijah.
- Mit szeretnél Elijah? kérdeztem.
- Beszélgetni... Ha nem baj. mondta Elijah.
- Nem, persze. Gyere ülj le. mondtam. Elijah leült mellém az ágyra.
- Nem gondoltam volna,hogy Klaus megteszi ezt veled,hogy le kell szúrnod Kolt. mondta Elijah.
- Én sem. Biztosan valamivel felhúztam,hogy ezt mondta. mondtam Elijahnak.
- Nem örökre ment el Kol. Biztos vagyok benne,hogy nemsokára újra láthatod. mondta Elijah.
- Tudom... De biztosan hosszú idő lesz és nekem Kol volt a mindenem. Nem tudok mástól segítséget kérni. mondtam neki majd újra elkezdtem sírni.
- Majd én segítek neked. mondta Elijah majd megfogta a kezem.
- Köszönöm Elijah... mondtam neki mosolyogva. Majd letöröltem a könnyeim. Elijah felállt majd elkezdett az ajtó felé sétálni.
- Elijah... mondtam neki.
- Igen? kérdezte majd vissza nézett.
- Nem maradnál itt? kérdezte tőle.
- Szeretnéd? kérdezte Elijah majd vissza lépett az ágyhoz.
- Igen szeretném. mondtam neki majd megfogtam a kezét. Elijah bebújt az ágyba mellém. Én ráhajtottam a fejem a vállára. Elijah betakart majd azt mondta.
- Jó éjszakát, Ella.
- Jó éjszakát, Elijah. mondtam neki megfogtam a kezét majd elaludtam.


* KICSIT RÖVID LETT, BOCSI! DE HOLNAP MEGÍGÉREM TÖBBET ÍROK! KÖSZÖNÖM A MEGÉRTÉSETEKET, ELLA! :) *

1 x 10 Megmentés / 1. rész /

- Mégis mi a franc volt ez? Hogy értette,hogy apám volt farkas? Mi az,hogy csak volt? kérdeztem.
- Úgy értette,hogy apád meghalt. mondta Stefan.
- Mi? Nem, az nem lehet. mondtam könnyes szemmel. Elena oda jött mellém megfogta a kezem majd azt mondta.
- Örülök,hogy újra a régi vagy.
- Apám meghalt...? Ha megtalálom kitépem a szívét és lenyomom a torkán. mondtam majd felálltam.
- Azt hiszem, nem kell sokat keresned azt a személyt. mondta Damon az ajtónak támaszkodva.
- Ezt meg,hogy érted? kérdeztem Damontől.
- Úgy,hogy én öltem meg apádat. mondta Damon majd közelebb jött.
- Mi? Te tetted? kérdeztem majd ránéztem Damonre.
- Igen, én téptem ki a szívét. Sajnálom, nem tudtam,hogy... mondta Damon de nemtudta befejezni mert a nyakánál fogva a szekrénynek szorítottam. Majd ki akartam tépni a szívét.
- Ne csináld Ella, kérlek. kiáltotta nekem Cleo.
- Ugyan miért ne? Ugyan ezt csinálta az apámmal is. mondtam Cleonak.
- Kérlek Ella, ne tedd ezt Cleoval. mondta egy hang mögöttem. Megfordultam majd odafutottam hozzá és átkaroltam. Kol volt az.
- Ne haragudj,hogy úgy viselkedtem veled, nem gondoltam komolyan, azt sem tudom,hogy... De nem tudtam befejezni a mondatot mert Kol megcsókolt.
- Én voltam a hülye. Nem kellett volna felvennem a telefont,hülye voltam. mondta Kol majd újra megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink erősen magamhoz öleltem.
- Ne haragudj Cleo, nem akartalak megbántani. De mégis csak az apám volt. mondtam könnyes szemmel.
- Nem haragszom, de Damon nem tudta,hogy az apád... Amúgy is Mason nem volt olyan jó mint gondoltuk volna. mondta Cleo.
- De miért jött pont ide? Mystic Fallsba? kérdeztem.
- Az unokatestvérét akarta megvédeni. Tyler Lockwood-ot. mondta Samanta.
- Vagyis itt él Mystic Fallsba, az én unokatestvérem? kérdeztem.
- Igen, a Lockwood birtokon. mondta Samanta.
- El kell mennem hozzá, mindent ki akarok deríteni. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Biztosan jó ötlet ez? kérdezte Damon.
- Teljes mértékben. mondtam miközben elindultam kifelé.
- Nem mehetsz egyedül. Az az ember teljesen hülye. mondta Kol.
- Akkor eljössz velem? kérdeztem tőle, miközben össze kulcsoltam az ujjainkat.
- Ha nagyon szeretnéd. mondta Kol mosolyogva. Majd elindultunk az autóhoz. Beszálltunk és elindultunk a Lockwood birtokra.
- Biztosan meg akarsz tudni tőle akármit is? kérdezte Kol majd a combomra tette a kezét.
- Ki szeretnék deríteni mindent. mondtam neki.
- Akkor nem akadályozlak meg benne. mondta Kol majd elkezdte simogatni a combom.
- Kol... mondtam neki.
- Igen? kérdezte Kol majd félig felém fordult.
- Valamit a combomon felejtettél. mondtam neki majd lenéztem a kezére ami a combomon hevert.
- Ó, nem azt ott akartam hagyni. mondta egy mosollyal az arcán.
- Örülök... Már azt hittem elfelejtetted. mondtam neki majd elkezdtem nevetni. Kol rám nézett majd ő is elkezdett nevetni.
- Szeretem mikor nevetsz. mondta Kol mosolyogva.
- A nevetés sosem árt. mondtam neki majd adtam egy puszit az arcára.
- Itt vagyunk. mondta Kol majd beparkolt a ház elé. Kiszálltam majd azt mondtam.
- Maradj itt, sietek. mondtam Kolnak majd adtam neki egy arcra puszit. Elindultam a ház felé majd bekopogtam. Egy nő nyitott ajtót.
- Jó estét, miben segíthetek? kérdezte.
- Jó estét hölgyem. Tyler Lockwood-ot keresem. mondtam neki mosolyogva. De lejött egy srác a lépcsőn.
- Anyu, ki az? kérdezte.
- Téged keresnek, egy lány. mondta az anyukája majd elment.
- Szia, Tyler? kérdeztem.
- Szia, igen. Tyler Lockwood. nyújtotta a kezét.
- Ella Morgan. mondtam neki mosolyogva.
- Te vagy az új lány igaz? kérdezte Tyler.
- Igen én lennék. Életnagyságban. mondtam neki mosolyogva.
- Nem jössz be? kérdezte.
- Ha nem zavarok. mondtam neki mosolyogva majd bementem.
- Anyám mondta,hogy keresel. Mit szeretnél? kérdezte Tyler.
- A bácsikádról szeretnék veled beszélni. Masonről. mondtam majd ránéztem.
- Azt hiszem róla nem szeretnék. mondta Tyler.
- Miért nem? Mert meghalt? kérdeztem.
- Te ezt honnan tudod? kérdezte Tyler.
- Az apám volt... mondtam neki majd nyeltem egy nagyot.
- Mi? Az nem lehet, Masonnek nincs gyereke. mondta Tyler nevetve.
- Akkor ezek szerint nem csak nekünk hazudott. mondtam.
- Hogy mered megvádolni azzal,hogy hazudott nekünk? kérdezte Tyler majd felállt.
- Nem vádolom meg. Hanem ez az igazság. mondtam.
- Szerintem te hallucinálsz. Most pedig szeretném ha távoznál. mondta Tyler.
- Addig nem megyek el, még nem mondod el amit tudni akarok. mondtam neki.
- Ha nem mész el, olyat csinálok amit meg fogsz bánni. mondta Tyler. De ekkor besuhant Kol.
- Mikaelson... mondta Tyler.
- Lockwood, úgy hallom nem felelsz a kérdésekre. mondta Kol.
- Miért kéne? Nem vagyok senki csatlósa. mondta Tyler.
- De egy ilyen szép lánynak, csak tudsz válaszolni. mondta Kol majd leült mellém és az egyik kezével átkarolt.
- Megigézted,hogy veled legyen? Elég gázos nem Mikaelson?! mondta Tyler nevetés közepette. De ekkor felálltam oda mentem Tyler elé majd azt mondtam neki.
- Nem igézett meg. Nem csinált semmi, olyat ami bántana engem. Szóval pofa be. Ülj le és mesélj nekem. mondtam majd leültettem a kanapéra. De akkor Tylernek megváltozott a szeme és előjöttek a fogai.
- Á, szóval te hybrid vagy. mondtam neki. Tyler felállt majd elkezdett felém jönni. De ekkor nekem is előjöttek a fogaim és a szemem is megváltozott.
- Látom te is. mondta Tyler.
- Az téged ne érdekeljen. Mondj el mindent Masonről. mondtam.
- Minek mondjam el? Nem mindegy most már? Farkas volt. Többet szinte én sem tudok. mondta Tyler.
- Értem... akkor mi megyünk is. Viszlát Tyler. mondtam majd elindultunk az ajtó felé. Beültünk a kocsiba majd elindultunk haza. Mikor a ház előtt voltunk Kol felkapott a karjaiba és bevitt a házba. Letett a kanapéra majd fölém kerekedett és megcsókolt. Majd áttért a nyakamra és azt csókolgatta. Eltoltam Kolt magamtól.
- Kol... mondtam neki miközben csak pár centi válaszolta el a szánkat.
- Mi a baj? kérdezte Kol.
- A macska meg a kutya. mondtam neki nevetve.
- Akkor gyere. mondta Kol majd megfogta a kezem és felsuhantunk a szobába. Becsukta az ajtót majd a falhoz szorított,fenekemnél fogva felemelt, majd elkezdte a nyakamat csókolgatni. Levettem a pólóját majd végig simítottam a felsőtestét. Oda suhantunk az ágyhoz majd levettem a pólóm. Fölém kerekedett belenézett a szemembe majd hosszan megcsókolt. Hirtelen Kol fölé kerekedtem majd én is hosszan megcsókoltam. De Kol újra fölém kerekedett és elkezdte csókolgatni a mellkasom.
- Nem is kérdeztem,hogy hova tűnt Elijah? kérdeztem.
- Komolyan erről szeretnél beszélni? kérdezte Kol majd megcsókolt.
- Olyan hirtelen elment, még el sem köszönt. mondtam neki majd ránéztem. Kol sóhajtott egyet majd azt mondta.
- Tényleg akarod tudni?
- Ha nem szeretnéd elmondta nem kell. mondtam neki.
- Klaus leszúrta, ahogy Rebekaht is. mondta Kol.
- Mi? Miért? kérdeztem.
- Klausnak ez tetszik, vagy nem tudom. Így érzi jól magát. mondta Kol.
- Legalább téged meghagyott nekem. mondtam neki mosolyogva majd hosszan megcsókoltam.
- Sosem hagylak el. mondta nekem majd visszacsókolt.
- Mit tenne ha kihúznám a tőrt belőlük? kérdeztem.
- Valószínűleg...megölne. mondta Kol.
- Akkor csomagolj, mert elmegyünk. mondtam neki.
- Mi? Hova? kérdezte Kol.
- Tartozom Elijahnak. Ki fogom belőle húzni azt a tőrt. mondtam neki majd lepördült rólam, rátámaszkodott a karjára majd azt mondta.
- Nem engedem,hogy kihúzd. mondta Kol.
- Meg kell tennem. Majd elmegyünk innen. Vagy nem tudom. mondtam neki.
- Kockáztatnád az életed azért,hogy megmentsd Elijah és Rebekah életét? kérdezte Kol.
- Miért te nem? kérdeztem tőle. Rám mosolygott majd azt mondta.
- Bármit megteszek értük.
- Ezt jó hallani. mondtam neki majd hosszan megcsókolt. Ráfeküdtem a mellkasára, majd elaludtunk. Reggel egy csöngetésre keltem. Felvettem Kol pólóját majd lementem és kinyitottam az ajtót.
- Damon... mondtam.
- Kiengesztelő rózsa? kérdezte mosolyogva.
- Nem haragszom rád. mondtam neki majd kivettem a kezéből a rózsákat.
- Örülök,hogy már nem haragszol. mondta Damon.
- Tudod mit, ha azt mondom haragszom kiengesztelsz azzal,hogy segítesz valamiben? kérdeztem.
- Azt hiszem segítek. Bár anélkül is. mondta Damon.
- Akkor segíthettek nekem valamiben. mondtam neki mosolyogva.
- És mi lenne az? kérdezte Damon.
- Klaus leszúrta Elijat és Rebekaht. Szeretném kihúzni belőlük a tőrt. mondtam.
- És hány százalék esély van rá,hogy ne haljunk meg? kérdezte Damon.
- Majd olyan tervet eszelünk ki. mondtam neki.
- Akkor benne vagyok. mondta Damon mosolyogva.
- Találkozzunk nálatok délbe? kérdeztem.
- Már meg is van a terv? kérdezte Damon.
- Fejben meg, de ki kell osztani a pozíciókat. mondtam neki.
- Akkor délben nálunk. mondta Damon majd elment. Becsuktam az ajtót, majd megfordultam és Kol ott állt mögöttem.
- Tudtam,hogy itt vagy. mondtam neki mosolyogva.
- Biztos vagy benne,hogy megmentsük Elijah és Rebekah életét? kérdezte Kol.
- Teljesen biztos vagyok benne. mondtam majd elindultam a konyha felé,hogy főzzek magunknak kávét.
- Hoztam jobbat. mondta Kol majd elővette a háta mögül a vért.
- Nem kérek több vért. mondtam neki.
- És ha azt mondom,hogy nagyon szeretném ha innál velem egy pohár vért? kérdezte Kol.
- Akkor talán. mondtam mosolyogva. Kol öntött egy pohár vért majd oda nyújtotta nekem. Kiittam a pohár tartalmát majd azt mondtam.
- Ez, tényleg jobb volt. mondtam neki majd letettem a poharat az asztalra.
- Én megmondtam. mondta mosolyogva.
- Megyek, átöltözök és mehetünk a Salvatore birtokra. mondtam majd elindultam az emeletre. Kivettem egy normális ruhát felöltöztem és lementem. Kol már lent várt. Beültünk a kocsiba és elindultunk a Salvatore birtokra. 

1 x 9 Hybrid

Megvártuk még teljesen felkel a nap majd Kol felállt elővette a telefonját majd azt mondta.
- Maradj így.
- Mit csinálsz? kérdeztem.
- Csak maradj úgy ahogy az előbb voltál. mondta Kol mosolyogva. Majd egy pittyegést hallottam.
- Te mit csináltál? kérdeztem majd felálltam a földről.
- Csak egy képet, olyan gyönyörű voltál a naplementébe. mondta Kol majd oda jött megfogta a derekam majd magához húzott.
- Tudod mit? Nincs is közös képünk, szeretném ha most csinálnánk. mondta mosolyogva majd elvettem Kol kezéből a telefont. Magunk felé fordítottam, a kamerát és lefényképeztem magunkat, de Kol nem bírta kivárni ezért olyan kép sikeredett ahol Kol éppen megcsókol.
- Hé, ez nem ér. mondtam neki nevetve. Kol megnézte a képet majd azt mondta.
- Szerintem aranyosak vagyunk.
- Szerintem meg nagy az arcod. mondtam neki komolysággal.
- Hát, sajnos a jóképűségem ellen nem tehetek semmit. mondta Kol.
- De kis egoista vagy. mondtam neki majd elindultam le a hegyről. De Kol telefonja megcsörrent. Megnéztem majd megkérdeztem Koltól.
- Ki a franc ez a Monika?
- Klaus egyik hybridje. mondta Kol majd kivette a telefont a kezéből majd felvette.
- Szia Monika. Miért hívsz? kérdezte Kol.
- Kol, drágám. Hiányzol. Nem lehetne,hogy összefutunk valahol? Vagy zavarok? kérdezte Monika a telefonból.
- Drágám, te sosem zavarsz. Délután, valamikor jó neked? kérdezte Kol.
- Bármikor jöhetsz te éhes vámpír. mondta Monika a telefonba.
- Rendben Monika. Hol találkozunk? kérdezte Kol.
- Tudod,hogy bárhol megejthetjük a dolgokat. De nálad vagy nálam szeretnéd? kérdezte Monika. De én már nem bírtam tovább ott maradni ezért össze szedtem minden erőmet majd elsuhantam. Mikor haza értem a többiek bent voltak a házba.
- Gyorsan haza értetek. mondta Damon.
- Majd a drága Kol, eljátszadozik a kis Monikával. mondtam dühösen majd oda mentem,hogy kivegyek egy whiskeyes üveget a szekrényből.
- Hűha, valaki nagyon féltékeny. mondta Damon.
- Pofa be, Damon! mondtam neki hangosan majd leültem a kanapéra.
- Oké kislány. Én befogtam. mondta majd feltette a kezeit mintha megadná magát.
- Mi történt? kérdezte Stefan miközben megfogta a kezem.
- Engedj már el. mondtam neki bunkón majd lelöktem a kezemről a kezét. Majd felmentem,hogy levegyem a ruhám majd felvegyek egy másikat. Mert éreztem Kol illatát a ruhámon.

* Damon szemszöge... *

- Hát ezt meg mi lelte? kérdezte Damon.
- Miért lett hirtelen ilyen szívtelen? kérdezte Cleo.
- Stefan! Válaszolj már, miért lett ilyen? kérdezte Samanta.
- Azt hiszem, egy borzalmas dolog. mondta Stefan.
- Stefan! Mond már el... mondta Cleo hangosabban.
- Stefan, arra gondolsz,hogy...? kérdezte Damon.
- Azt hiszem igen... mondta Stefan.
- Valaki mondja már el mi a fene van itt. mondta egyszerre Cleo és Samanta.
- Annyira rosszul esett neki,hogy Kol más nővel beszélget. És azt hiszi,hogy Kol megcsalja. Ezért kikapcsolta az érzelmeit. mondta Stefan majd ránézett Damonre.
- Mi? Ez mit jelent? kérdezte Cleo.
- Azt,hogy nem érez semmit. Kikapcsolta az érzéseit. mondta Damon, majd belekortyolt a whiskeybe és Stefanra nézett.
- És ez ennyire rossz? kérdezte Samanta.
- Ez több mint rossz Samanta. Ez borzalmas dolgokkal fog járni. mondta Stefan.
- Mégis milyen borzalmas dolgokkal? kérdezte Cleo.
- Tudod, amikor valaki kikapcsolja az érzelmeit. Akkor a legfontosabb számára,hogy öljön. Ha valaki vámpír lesz az érzései felerősödnek, de ha kikapcsolják az érzéseiket akkor... mondta Stefan. De Cleo közbe vágott.
- Biztosan lehet rajta segíteni, biztosan vissza tudja valahogyan kapcsolni az érzéseit. mondta Cleo majd egy kicsit könnyes lett a szeme.
- Mindenképpen segítek neki. mondta Stefan majd elindult az emeletre.

* Saját szemszög...*

Egy kis idő után Stefan lépett be a szobába.
- Mit akarsz? kérdeztem.
- Segíteni neked. mondta Stefan majd leült mellém.
- Kösz, nem kell se neked. Se senki másnak a segítsége. mondtam.
- Ezt most csak azért mondod mert megbántva érzed magad, mert azt hiszed Kol megcsalt, és ezért kikapcsoltad az érzéseid. Nem tudom,hogy ilyen korai vámpír mint te,hogy tudta kikapcsolni az érzéseit. De akkor biztosan nagyon fáj most. mondta Stefan majd megfogta a kezem. Stefan látta,hogy kicsit meglágyul a szívem de utána azt mondtam.
- Jobb lenne ha most békén hagynátok, sőt jobb lenne ha örökre békén hagynátok. mondtam majd kiviharzottam a szobából, majd elindultam vadászni.

* Stefan szemszöge...*

- Na mi van tesó, nem jött be neki a nyálas Stefan duma? kérdezte Damon.
- Damon, jobb lenne ha te is. Sőt ti is segítenétek megkeresni. Azt hiszem tudom hova indult. mondta Stefan majd elindult utánam.

*Saját szemszög...*

Úgy éreztem,hogy most egyedül kell lennem ezért elindultam az erdőbe, utána pedig az iskola felé vettem az irányt. Majd megpillantottam egy srácot. Oda jött hozzám majd bemutatkozott.
- Szia, Matt Donovan. Téged,hogy hívnak? kérdezte Matt.
- Hello Matt, viszlát Matt. mondtam majd beleharaptam a nyakába. Matt először felkiáltott majd hagyta,hogy szívjam a vérét. Mikor már majdnem össze esett Stefan ott termett majd elhúzott Matt nyakától. Újra meg akartam harapni, de Stefan azt kiáltotta nekem.
- Ella! Elég! majd magához fordított és megfogta az arcom.
- Eressz el! kiáltottam neki.
- Nem lehet, ne haragudj azért amit most csinálok veled. De muszáj megtennem az érdekedben. mondta Stefan majd kitörte a nyakam. Úgy ébredtem,hogy ki voltam kötözve egy székhez.
- Szép délutánt álom szuszék. mondta Damon gúnyos mosollyal.
- Hol vagyok? Engedjetek el! mondtam.
- Azt sajnos nem tehetjük. mondta majd kisétált majd bejött Elena is.
- Szia Ella, hogy vagy? kérdezte majd oda jött és megfogta a kezem.
- Vagy leveszed a kezemről a kezed. Vagy megöllek. mondtam neki.
- Ella, kapcsold vissza az érzéseid! Hidd el Kol szeret téged, félre értés volt az egész amit beszélt azzal a nővel. Kol téged szeret és senki mást nem! mondta Elena.
- Fogd be! Nem érdekel az a seggfej. Azt csinál amit akar. mondtam majd amennyire tudtam elhúztam a kezem. Bejött Damon.
- Hoztam neked ajándékot. mondta majd bejött Kol.
- Szia Ella. mondta majd oda jött és letérdelt elém.
- Azt hiszem én akkor kint leszek. Bár nem hiszem,hogy tudnál rajta segíteni. Ott van még az emberi énje is. De elfedi a rossz oldala. mondta Elena majd kiment.
- Mit akarsz itt? kérdeztem Koltól.
- Megbeszélni veled amit félreértettél. mondta Kol majd megfogta a kezem.
- Ereszd el a kezem! mondtam majd próbáltam elhúzni, de nem tudtam.
- Monika nem a barátnőm! Az volt, ő még mindig szeretne velem lenni. De én téged szeretlek, és ezt megmondtam neki is. mondta Kol majd adott egy csókot.
- Menj a pokolba! mondtam neki.
- Elena megkért,hogy próbáljam meg,hogy vissza kapcsold az érzéseid. Tudom,hogy rosszul esett ahogy beszéltem Monikával. Megkért,hogy segítsek neki mert a nővére megőrült, vagyis szerelmi bánat. mondta Kol mosolyogva.
- Ez vicces. Majdnem nevettem. mondtam neki gúnyosan.
- A neve sokkal viccesebb. mondta Kol majd elkezdett nevetni.
- Biztosan...Csak nekem nincs kedvem rajta nevetni. mondtam neki majd próbáltam mozogni de nem ment.
- Szabadíts ki innen, Kol. Kérlek. mondtam majd Kol szemébe néztem. Kol éppen le akarta rólam tépni a láncokat de belépett Damon.
- Még csak meg se próbáld. mondta Damon.
- Ugyan miért ne? Szerintem vissza tért. mondta Kol.
- Szerintem meg csak manipulál,hogy szabadítsuk ki. Tudod most nagy "vér" rajongó lett, és majdnem megölte Mattet szóval. mondta Damon majd bejött és oda állt elém és megfogta az arcom.
- Ne érj hozzám te seggfej. mondtam.
- Én megmondtam, valahol ott van a régi Ella. De az új Ella elfedi a jó Ellát. mondta Damon majd kiment.
- Kol, kérlek. Szabadíts ki innen. mondtam majd megfogtam a kezét amennyire csak tudtam.
- Most már tudom,hogy csak azért csinálod, mert "vér" mániás lettél. De megteszek bármit,hogy vissza hozzam a régi éned. mondta majd megpuszilta a homlokom.
- Utállak, Kol! Mindig is utáltalak! mondtam neki kiabálva. Hátra nézett majd elment. Utána pedig Damon jött be.
- Látom nem tért vissza a régi, kifinomult, cuki Ella, igaz? kérdezte Damon.
- Soha többet nem leszek olyan mint régen. mondtam Damonnek.
- Ha nem leszel olyan mint régen kénytelenek leszünk megölni téged. mondta Damon majd oda sétált.
- Kol, nem hagyná. mondtam neki.
- Akkor sem ha Kol már halott? kérdezte Damon.
- Mi? Mit mondtál? Mit tettetek vele? kérdeztem.
- Lám,lám. Talán még is vissza tér a régi Ella? kérdezte az ajtóban álló Klaus.
- Soha! mondtam neki.
- Még akkor sem, ha Kol halott? kérdezte Klaus.
- Nem tudjátok megölni. mondtam.
- Ó nem?! kérdezte Klaus majd odahúzta Kol testét, amiből egy tőr állt ki.
- Nem tehettétek ezt vele. De miért? kérdeztem majd könnyes lett a szemem. Klaus rám nézett majd azt mondta gúnyos mosollyal.
- Ella. Próbálj meg kiszabadulni onnan. mondta Klaus majd rámutatott a székre. De akkor én elkezdtem kiszabadulni.
- Állítsd le! Állítsd le kérlek! mondtam. Klaus nagyobb mosolyra húzta a száját.
- Mit csinálsz? kérdezte Damon kíváncsian.
- Azt hiszem, kötődik hozzám. majd Klaus még nagyobb mosolyra húzta a száját.
- Ez nevetséges. Ő nem hybrid,hogy kötődjön hozzád. mondta Damon.
- Nem, igazad van. De az én vérem által halt meg.mondta Klaus.
- Engedd el, nem fog gyilkolni. mondta Klaus majd felsétált. Damon elengedett majd felsuhantam és beleharaptam Elena nyakába. Klaus oda jött elhúzott onnan.
- Elég, kedvesem. mondta Klaus majd belenézett a szemembe és úgy állt ott perceket. Majd térdre estem és eltört egy csontom.
- Mi a fene történik? kérdeztem.
- A tested átalakul. mondta Klaus gúnyos mosollyal.
- Mégis mivé? kérdezte majd még egy csontom eltört.
- Hybriddé. mondta Klaus hatalmas mosollyal. Majd még egy csontom eltört. De utána felálltam és Klaus elé álltam.
- Mégis,hogy a francba? kérdeztem Klaustól.
- A családtagod egyike farkas. mondta Klaus.
- Az lehetetlen. mondtam.
- Mi édesanyád neve? kérdezte kíváncsian.
- Cassy Morgan. mondtam.
- Szóval, akkor anyukád nevét használod. mondta Klaus.
- Mint hallottad. mondtam neki majd leültem a kanapéra.
- Mi édesapád neve? kérdezte Klaus.
- Mason, de miért érdekel? kérdeztem.
- Akkor apád volt farkas. mondta Klaus.
- Ezt,hogy érted,hogy volt? kérdeztem.
- Apukád volt, Mason Lockwood?! kérdezte Damon felhúzott szemekkel.
- Nem. Az én apámnak nem az volt a neve. Bár nem sokszor láttam. mondtam nekik lehajtott fejjel.
- Hogy érted,hogy nem sokat láttad? kérdezte Klaus.
- Mindig dolgozott, aztán amióta ideutaztam nem hallottam felőle, ahogy anyám felől sem. mondtam.
- Azt hiszem, anyukád egész végig hazudott neked. mondta Klaus majd elsétált az ajtó felé.
- Ezt meg,hogy érted? kérdeztem de Klaus elment, de vissza kiabálta.
- Ja, és újra a régi Ella. Szívesen... mondta majd elment. 

1 x 8 Farkasharapás

Reggel mikor felébredtem, Kol még aludt. Nem akartam felébreszteni ezért felkeltem a kanapéról és elmentem,hogy bevegyek egy gyógyszert, mert szétrobbant a fejem. Bevettem a gyógyszert, majd főztem egy kávét. Mikor lefőtt a kávé, öntöttem magamnak majd elmentem és leültem az asztalhoz. Hallottam,hogy Kol el kezd mocorogni,ezért hátra fordultam. Biztosan nagyon álmos lehet, mert ilyenkor már régen felszokott kelni. Nem keltettem fel hiszen olyan aranyosan aludt. Felmentem a fürdőbe,hogy lefürödjek. Beültem a kádba, majd majdnem elaludtam de meghallottam,hogy csörög Kol telefonja. Kiszálltam a kádból magamra terítettem a törölközőt majd lementem.
- Jó reggelt. mondta Kol majd megcsókolt.
- Ki telefonált? kérdeztem miközben megfogtam a fejem.
- Samanta és Cleo. Azt gondolták,hogy elmehetnénk az erdőbe sétálni. Ki józanodnál. mondta Kol mosolyogva.
- Jól esne egy séta az biztos. mondtam majd elindultam az emeletre. Bementem a szobába majd kinyitottam a szekrényt.
- Mit vegyek fel? kérdeztem Koltól.
- Mindenhogy szép vagy. mondta Kol majd hátulról átkarolt. Rádöntöttem a fejem a mellkasára majd elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Komolyan, mit vegyek fel? kérdeztem.
- Ne rontsd el ezt a pillanatot. mondta majd áttért a nyakam másik felére. Hagytam,hogy kicsit csókolgassa a nyakam majd megfordultam és megcsókoltam.
- Már várnak. mondtam mosolyogva. Kol sóhajtott egyet majd azt mondta.
- Rendben. Akkor szerintem vegyél fel szokásos öltözéket.
- Rendben. mondtam majd kitoloncoltam Kolt a szobából.
- Hagy maradjak. mondta Kol kisfiúsan. De én csak rámosolyogtam és becsuktam az ajtót. Felöltöztem majd lementem. Kol feladta rám a kabátot, majd elindultunk. Beültem Kol kocsijába, majd elindultunk az erdőhöz. Mikor oda értünk kiszálltunk majd elindultunk kicsit beljebb, a lányok már ott vártak.
-  Sziasztok! mondtuk egyszerre Kollal.
- Sziasztok, hogy vagy Ella? kérdezte Cleo.
- Jobban. mondtam mosolyogva.
- Nos, akkor sétálunk? kérdezte Kol. De reccsenést hallottunk a bokrokból. Megfordultunk majd láttuk,hogy egy farkas közeledik felénk.
- Most mi lesz? kérdeztem miközben össze kulcsoltam az újaim Kol újaival.
- Az a legbiztosabb ha nem mozgunk. mondta Kol.
- Kol... azt nem mondtam el neked, hogy ha félek akkor... de nem fejeztem be a mondatok mert elkezdtem fuldokolni.
- Mi a baj? kérdezte Kol.
- Azt hiszem asztmás rohama van. mondta Samanta.
- Hogy micsoda? kérdezte Kol.
- Kell neki az inhalátor, vagy megfullad. mondta Cleo.
- Akkor most mit tehetünk? kérdezte Samanta mikor a farkas már ott járkált körülötte majd megharapta a karját. Samanta felkiáltott, Cleo elé állt majd azt kiáltotta Samantának.
- Menj Kolhoz! De akkor Cleo-t is megharapta a farkas. Ő is felkiáltott, majd a farkas elfutott.
- Most mit csináljak? kérdezte Kol.
- Itasd meg először Samantát a véreddel. mondta Cleo. Kol oda ment Samantához majd megitatta a vérével. Én már alig kaptam levegőt. Cleo elsuhant majd egy kis idő után vissza tért az inhalátorommal. Oda adta majd, használtam és leültem a fa kiálló ágára. Kol oda hozta Samantát, majd leült mellém és azt kérdezte.
- Jobban vagy? Vettem egy mély levegőt majd azt mondtam.
- Most már igen. Cleo megnézte a harapást majd megmutatta nekünk.
- Ezzel most mit tehetünk? kérdezte.
- Ez elég csúnya... mondta Kol.
- Mond,hogy az nem igaz,hogyha egy farkas megharap egy vámpírt akkor meghal. mondtam. De Kol csak lehajtotta a fejét.
- Kol! Mond,hogy ez nem igaz! mondtam hangosabban.
- De ez igaz. mondta Kol.
- Valamit biztosan tehetünk. Vigyük el Damonhöz. mondtam majd felsegítettem Samantát a földről. Elindultunk a kocsihoz, beültünk majd elindultunk a Salvatore házhoz. Mikor oda értünk, bementünk és Damon ott ült Stefannal szembe a kanapén.
- Cleo... mondta Damon majd oda sietett Cleohoz.
- Megharapta egy farkas. mondta Kol. Oda suhant Kolhoz majd oda szorította a szekrényhez.
- Ez a te hibád! mondta hangosan. Kol ellökte onnan majd én azt mondtam.
- Damon! Nem az ő hibája. Csak megjelent a semmiből, és megharapta a farkas. Nem Kol hibája!
- Tudom az ellenszert. De ezt csak Kol szerezheti meg. mondta Damon.
- Mi? Mi az ellenszer? kérdeztem majd Kol felé fordultam. Kol felnézett majd azt mondta.
- Klaus vére. 
- De akkor azt meg tudod szerezni, nem? kérdeztem.
- Klaus, csak úgy nem osztogatja a vérét. mondta Kol.
- Akkor majd én beszélek vele, csak kérlek vigyél oda. mondtam majd megfogtam Kol kezét.
- Rendben. De valamit majd akar cserébe, és az nem lesz olyan jó. mondta Kol majd rám nézett és elindult az ajtó felé. Megfogtam Cleo kezét, majd elindultunk mi is. Hátra fordult megcsókolta Damont majd azt mondta.
- Minden rendbe jön. majd kimentünk az ajtón.
- Samanta, te nem jössz? kérdeztem.
- Szólok Jeremynek. Hátha kéne a segítség. mondta Samanta majd elindultunk. Beültünk a kocsiba és mikor oda értünk, bementem a házba Kol kint maradt Cleoval.
- Lám,lám. Ki látogatott meg. mondta Klaus a kanapáról.
- Klaus. Segítened kell. mondtam.
- És miben? kérdezte majd felhúzta a szemöldökét.
- Cleot-t megharapta egy farkas és a véred kell,hogy meggyógyítsuk. mondtam.
- Nos, ebben nem segíthetek. mondta Klaus.
- Klaus, kérlek. Bármit megteszek. Csak segíts. mondtam.
- Bármit? kérdezte gúnyos mosollyal. Sóhajtottam egyet majd azt mondtam.
- Bármit...
- Akkor... csókolj meg. mondta gúnyos mosollyal az arcán.
- Mi? kérdeztem.
- Jól hallottad, kedvesem. mondta Klaus. De akkor Kol besuhant majd megütötte Klaust.
- Sosem fog megcsókolni. mondta Kol. Klaus vissza ütött Kolnak majd azt mondta.
- Megfogja tenni,hogyha a barátnője élete a tét. mondta Klaus. De akkor bejött Jeremy egy fegyverrel.
- Elég! Klaus segíts Cleonak! mondta. Majd bejött Samanta és oda ment Klaus mögé. Jeremy éppen le akarta lőni Klaust de Klaus elsuhant így Samanta szívében érkezett a nyíl. Jeremy ledobta a fegyvert majd oda futott Samantához.
- Ne! Kérlek, ne halj meg. Sajnálom. Nem ezt akartam. mondta Jeremy majd könnycseppek potyogtak a szeméből. Oda mentem Jeremyhez megfogtam a kezét.
- Jeremy... Samanta, nem fog meghalni. mondtam majd nyeltem egy nagyot.
- Ugye nem? kérdezte Jeremy.
- De...Vámpír lesz. mondtam neki.
- Nem. Az nem lehet. mondta Jeremy.
- Ma megharapta egy farkas, és Kol megitatta a vérével. mondtam. Jeremy rá nézett Kolra majd azt mondta.
- Seggfej. De egyben köszönöm,hogy megmentetted az életét. Tudom,hogy vámpír lesz. De legalább nem veszítem el. mondta Jeremy majd átkarolta Samantát.
- Nos, hol is tartottunk? kérdezte Klaus. De bejött Cleo.
- Klaus, kérlek... mondta majd összeesett. Oda rohantam hozzá majd ránéztem Klausra könnyes szemmel.
- Klaus, könyörgöm. Mentsd meg az életét. mondtam.
- Tudod mit? Segítek. De jegyezd meg,hogy tartozol nekem, és ha kérek valamit megteszed. mondta Klaus.
- Rendben, de most kérlek mentsd meg az életét. mondtam majd Klaus oda jött megharapta a kezét. Majd megitatta Cleoval.
- Nos, megmentettem az életét. Én azt kérem tőled,hogy változz vámpírrá. mondta Klaus egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Nem! Nem fogok vámpír lenni! mondtam neki majd elindultam az ajtó felé de ő elém suhant. Kol felállt a földről majd oda suhant Klaushoz de Klaus ellökte majd megharapta a kezét és megitatott a vérével. Kiakarta törni a nyakam, de Damon megragadta Klaust majd elhajította. Megfogta Elena a kezem, majd mondta,hogy fussunk. Beültünk a kocsiba majd elindultunk. Én kitettem Elenát a házánál majd elindultam haza. Oda értem a Wickery hídhoz, de megpillantottam Rebekaht. Nem tudtam lefékezni ezért belehajtottam a tóba. Már majdnem tele volt vízzel a kocsi. Vettem egy nagy levegőt, majd ellepett a víz. Már nem kaptam levegőt ezért nem is küzdtem tovább. Becsuktam a szemem majd elvesztettem az eszméletem. Este volt mikor kinyitottam a szemem. Egy ágyban feküdtem, mikor éreztem,hogy valaki megfogta a kezem.
- Stefan...? kérdeztem.
- Jól vagy, Ella? kérdezte Stefan.
- Nem nagyon. Mi történt? kérdeztem.
- Lehajtottál a Wickery hídról. mondta Stefan majd rám nézett.
- Akkor én most...? kérdeztem miközben könnyek gyűltek a szemembe.
- Igen..Átváltozol. mondta Stefan.
- Stefan... Én ezt nem akarom. mondtam majd átkaroltam.
- Tudom,hogy nem szeretnél vámpír lenni. De nem hagyhatsz itt minket. mondta Stefan.
- De nem lehet Stefan.. Félek. mondtam.
- Mégis mitől? kérdezte Stefan.
- Attól,hogy megölök embereket. Vagy,hogy nem tudok leállni a vérrel. Vagy akármi. mondtam majd megszorítottam Stefan kezét.
- Segítek neked, hogy ne legyél gyilkos. Segítek,hogy az állati vér is elég legyen. mondta Stefan mosolyogva.
- De Stefan... mondtam.
- Sh.. Most aludj, és gondolkodj. mondta Stefan majd rám mosolygott és kiment a szobából. Most már hallottam az embereket akik beszéltek ezért azt is hallottam,hogy Elena, Samanta,Cleo, Damon is itt vannak a házba.
- Hogy van? kérdezte Elena.
- Nem jól. Fél,hogy mi lesz vele. Megnyugtattam,hogy tud ember vér nélkül is élni. mondta Stefan. De akkor hallottam egy csöngést. Kinyitották, majd meghallottam Kol hangját. Lerohantam majd a nyakába ugrottam és azt súgtam a fülébe.
- Itt vagy...
- Mindig itt leszek veled. mondta majd megfogta a fejem és megcsókolt.
- Kol, én nem akarom ezt. mondtam neki könnyes szemmel.
- Tudom, de segítünk neked. Együtt leszünk egy csapat, és segítünk neked. mondta Kol majd ránézett a többiekre.
- Ahogy, Samantának. Cleonak. Így neked is segítünk.. mondta Stefan.
- Mindenben... mondta Damon. Hátra fordultam majd rájuk mosolyogtam.
- Köszönök...mindent. mondta majd átkaroltam őket. Majd kopogtattak.
- Szia Bonnie. mondta mosolyogva.
- Hallottam mi történt. Gondoltam segíthetek. mondta majd könnyes szemekkel átkarolt.
- Köszönöm Bonnie. mondtam majd újra átkarolt.
- Menj fel, öltözz fel, és elviszlek valahova. mondta Kol mosolyogva.
- Rendben. mondtam majd felmentem és felvettem valami meleg ruhát. Lementem majd azt mondtam.
- Maradhattok a házamban, ameddig csak akartok. mondtam mosolyogva.
- Ez megtiszteltető, hercegnő.Talán újra be akarunk rúgni? kérdezte Damon gúnyos mosollyal. De ekkor Kol is elkezdett nevetni.
- Bunkók vagytok! mondtam majd kimentem az ajtón.
- Nők... mondta Kol.
- Hallottam! kiabáltam vissza majd Kol jött utánam mosolyogva. Beültünk a kocsiba majd elindultunk.
- Hova megyünk? kérdeztem majd rá néztem Kolra.
- Először is, befejezzük az átváltozást, utána pedig meglátod. mondta Kol mosolyogva.
- Ah, ne is emlegesd az átváltozást. mondtam majd kinéztem az ablakon.
- Nem lesz semmi gond. mondta Kol majd megfogta a combom.
- Tudom. Mert te itt vagy velem. mondta mosolyogva majd megfogtam a kezét. Kol megállt az erdő mellett.
- Azt hiszem most van itt egy kisebb buli. Majd elcsalunk valakit, rendben? kérdezte Kol.
- Csak essünk túl rajta. mondtam majd kiszálltam. Kol oda suhant egy sráchoz megigézte majd azt mondta nekem.
- Igyál! Vettem egy mély levegőt oda mentem hozzá majd beleharaptam a nyakába. Akkor megváltozott a szemem, és előjöttek a vámpír fogaim is. Ellöktem a srácot magamtól, majd adtam neki a véremből. Kol megigézte,hogy felejtse el majd elment a srác.
- Na milyen volt? kérdezte Kol.
- Nem tudom, tudod,hogy nem szerettem volna vámpír lenni. mondtam majd összekulcsoltam az újaim Kol újaival.
- Indulhatunk? kérdezte Kol.
- Vigyen ahová szeretne uram. mondtam mosolyogva. Beszálltunk a kocsiba majd elindultunk. Egy hegyhez értünk Kol felkapott a karjaiba majd felsuhant velem a hegy tetejére. Leültünk a fűbe majd elkezdtünk beszélgetni.
- Szeretnék örökre veled lenni. mondta Kol.
- Ezért nem kell könyörögnöd. mondtam mosolyogva.
- Nem is szeretnék. mondta Kol mosolyogva majd megcsókolt.
- Nemsokára feljön a nap. Nem kéne mennünk? kérdeztem.
- Amíg, te fent voltál átöltözni én csináltattam Bonnieval egy napgyűrűt. mondta Kol mosolyogva majd megfogta a kezem és ráhúzta az ujjamra a gyűrűt.
- Ez gyönyörű. mondta majd megcsókoltam. Kol rám nézett majd elmosolyodott és hosszan megcsókolt. Ráhajtottam a fejem Kol vállára majd úgy vártuk a napfelkeltét.