1 x 2 Az igazság

Reggel mikor felébredtem Kol nem volt mellettem. Ezért a karomra támaszkodtam és azt mondtam.
- Kol? És akkor bejött a nappaliba.
- Jó reggelt. Gondoltam elmegyek és vásárolok,hogy tudjak neked reggelit csinálni. mondta Kol.
- Nem kellett volna elmenned, mennyibe került? Kifizetem csak megkeresem a pénztárcám. mondtam neki.
- Nem, dehogyis. Feküdj vissza és aludj. mondta Kol.
- Mennyi az idő? kérdeztem álmos hangon.
- 9 lesz. Miért? kérdeztem.
- Jézusom, nekem az iskolába kellett volna mennem beiratkozni. mondtam neki nevetve.
- Gyönyörű vagy amikor nevetsz. mondta Kol. Kicsit elpirultam és azt mondtam neki.
- Köszönöm. De most el kéne mennem beiratkozni.
- Nem tud várni egy napot? kérdezte.
- Megígértem anyukámnak,hogy beiratkozok. mondtam neki.
- Te a jó kislányok közé tartozol igaz? kérdezte Kol. Beletúrtam a hajamba és azt mondtam neki.
- Ami azt illeti.... De akkor Kol rám nézett kérdően.
- Igen oda. Kol oda jött és leült mellém.
- Tudod, tegnap azt szerettem volna kérdezni,hogy megváltoznál valakiért akit szeretsz? kérdezte.
- Ezzel mire célzol? kérdeztem.
- Pont arra amire te gondolsz. Megváltoznál valakiért akit szeretsz? kérdezte újból. Újra beletúrtam a hajamba és azt mondtam neki.
- Ami azt illeti... azt hiszem igen. De Kol erre nem válaszolt csak mosolygott.
- Most pedig tényleg mennem kéne. Te nem jársz suliba? kérdeztem.
- Nem, én nem járok. Már kijártam. mondta.
- Hány éves vagy? kérdeztem.
- Miért érdekel? kérdezte.
- Nem érdekel, csak kíváncsi voltam. Sajnálom. mondtam neki.
- 19.
- Tessék? kérdeztem vissza mint aki nem értette volna.
- 19 éves vagyok. mondta.
- Most már tényleg mennem kéne, felmegyek átöltözni. mondtam mintha nem is az én házamban lennék.
- Menj csak. mondta. Felmentem és megeresztettem magamnak a vizet, utána pedig beleültem a habok pedig teljesen elleptek. Éppen azon gondolkodtam,hogy miért lehet velem ilyen kedves Kol. De aztán csak egy ajtókattanást hallottam és megláttam Kolt az ajtóban.
- Uramisten. kiáltottam fel.
- Jézusom ne haragudj, csak a WC-t keresem. mondta.
- És ezt pont az én szobámban? kérdeztem.
- Túl sok itt a szoba, eltévedtem. mondta.
- De hiszen, a kutyám is ott fekszik az ágyon. mondtam neki.
- Nem vettem észre. mondta.
- Komolyan? kérdeztem, majd közeledett felém.
- Menj már ki. mondtam neki.
- Nem lehetne,hogy én is beülök melléd? kérdezte.
- Kol nézd, én nem az a lány vagyok akit csak ilyen könnyen megkaphatsz. mondtam neki.
- Ezt tiszteletben tartom. mondta majd kisétált. Egy kis idő után én is kiszálltam, magamra terítettem a törölközőt és kisétáltam. Kol pedig ott ült az ágyamon és játszott a kutyámmal.
- Kol! kiáltottam oda neki.
- Nem mondtad,hogy a szobádból is ki kell mennem. mondta.
- Istenem! Kérlek menj ki. mondtam neki.
- Nem csodálhatnálak még? kérdezte mosolyogva.
- Kol, kérlek. mondtam.
- De olyan gyönyörű vagy. mondta.
- Ezt etesd be mással. Most pedig menj ki vagy nem tudom mit csinálok. mondtam kicsit elpirulva. De akkor felállt és oda sétált elém. Egyszerűen elvarázsoltak azok a szép szemei. Megfogta a derekam és azt mondta.
- Kedvellek. És egyre közelebb hajolt.
- Kol, eressz el! mondtam neki és elfordítottam a fejem.
- Rendben. De akkor elvihetlek az iskolába? kérdezte.
- Igen el. mondtam neki.
- Ígérd meg. mondta felhúzott szemöldökkel.
- Megígérem, de kérlek engedj el. mondtam neki. Majd elengedett és kisétált az ajtón. Én gyorsan felöltöztem és leültem az ágyra megsimogattam hercegnő fejét és azt mondtam neki.
- Hercegnő, bárcsak tudnál beszélni. Nem tudom mit tegyek. Ekkor Kol kiabált fel.
- Kész vagy? Induljunk.
- Megyek már. kiabáltam vissza. Lementem és Kol fogadott a kabátommal a kezében.
- Köszönöm. mondtam neki és elindultunk.
- Kocsival szeretnél menni, vagy sétáljunk? kérdezte Kol.
- Kol nézd. Nem szeretnélek megbántani. De én nem akarok veled lenni. Érted,hogy értem igaz? kérdeztem.
- Akkor kocsival. Ülj be. mondta mintha nem is hallotta volna.
- Kol figyelj már! kiabáltam neki.
- Jó akkor sétálj. De 2-re érted megyek az iskolához. mondta Kol. Majd elhajtott az autójával.
- Seggfej! kiabáltam utána.
- Szia, Bonnie vagyok. Most költöztél ide? kérdezte.
- Szia Bonnie. Ella vagyok. Igen most. De azt hiszem megbántam. mondtam neki.
- Miért van valami baj? kérdezte.
- Nem, nincs semmi. mondtam neki.
- Merre mész? kérdezte.
- Az iskolába, de fogalmam nincs,hogy merre kell menni. mondtam.
- Mindjárt jön a barátnőm és a barátja. Ők biztosan elvisznek téged is. mondta Bonnie.
- Ó,komolyan? Köszönöm. mondtam neki mosolyogva miközben átkaroltam. De utána gyorsan elengedtem.
- Bocsánat. mondtam neki.
- Semmi baj. válaszolta Bonnie mosolyogva. Megérkeztek azok a bizonyos barátok.
- Sziasztok. Ella, ő Elena. Ő pedig Stefan. mondta Bonnie.
- Sziasztok. mondtam nekik.
- Most költözött ide és nem tudja hol van az iskola. Elvisszük igaz? kérdezte Bonnie.
- Persze, gyere szállj be. mondta Elena.
- Köszönöm. Valahogy meghálálom. mondtam.
- Ugyan semmiség. Azzal meghálálnád ha mesélnél magadról. mondta Stefan egy fél mosollyal az arcán.
- Rendben. Kérdezzetek. mondtam mosolyogva.
- Honnan jöttél? kérdezte Elena.
- Franciaország. mondtam neki.
- És miért pont ide jöttél? kérdezte Stefan.
- Ez szép, biztonságos helynek tűnt. mondtam neki.
- Rossz választás borzalmas hely, és veszélyes. mondta egy pali az ablakon behajolva.
- Damon, ne legyél mogorva. Szállj be indulnánk. mondta Stefan.
- Oké, új csajszi csusszanj arrébb. mondta Damon.
- Damon vagyok. Nyújtotta a kezét.
- Én pedig Ella. mondtam neki. Amikor oda értünk az iskolához Damon elment valakihez. Engem pedig elkísértek az igazgatóiba.
- Jó napot igazgató úr. Beszeretne iratkozni. mondta Bonnie.
- Köszönöm Bonnie. Hölgyem fáradjon beljebb. mondta az igazgató.
- Köszönöm. mondtam majd beljebb léptem.
- Bemutatkozna kérem? kérdezte.
- Ó, igen. Elnézést. Ella Morgan vagyok.
- Üdvözlöm Ella. Honnan származik? kérdezte az igazgató.
- Franciaország. mondtam.
- Rendben. Úgy látom szerzett barátokat. mondta az igazgató.
- Igen azt hiszem. mondtam mosolyogva.
- Örülök neki, a könyveit megtalálja a szekrényében. A szekrénye Bonnie szekrénye mellett van. mondta az igazgató.
- Köszönöm igazgató úr. Viszlát. mondtam majd kisétáltam.
- Na mi volt? kérdezte Bonnie.
- Azt hiszem felvettek. mondtam mosolyogva.
- Ó ez remek, gyere körbevezetlek. mondta Bonnie majd átkarolt. Miután végigmentünk az egész iskolán megragadta a kezem és azt mondta.
- Nem akarlak megijeszteni. De az otthonodba ne engedj be senkit!
- Ő, rendben. mondtam.
- Már beengedtél valakit igaz? kérdezte.
- Igen, de ő nem veszélyes, vagy akármi amire gondolsz. Csak amikor megérkeztem a repülőtéren összebotlottunk és azóta rám van szállva. És egyik nap hideg volt és este kopogott és egy kis beszélgetés után behívtam, és ez lehet fura lesz de a kanapén aludtunk. De ne értsd félre, én nem vagyok olyan mint a többi lány aki...érted. mondtam.
- Persze,értem. Mi a neve? kérdezte kicsit zaklatottan.
- Miért érdekel? A barátod volt vagy...? kérdeztem.
- Nem, nekem nincs barátom. Csak érdekel. Fogta meg szorosabban a kezem.
- Kol. mondtam neki.
- Mit mondtál? kérdezte.
- Kolnak hívják. mondtam neki. De akkor elengedte a kezem és megnézte a nyakam.
- Te meg mit csinálsz? kérdeztem tőle, kicsit rémülten de nevetve.
- Nincs emlékezet kiesésed vagy ilyesmi? kérdezte.
- Nem nincs. Egyáltalán nincs. mondtam. De akkor ott termett Damon.
- Ezt meg,hogy csináltad? kérdeztem kicsit rémülten.
- Ez hosszú sztori kislány. De most velünk kell,hogy gyere. mondta Damon majd elrángatott a kocsijához. Beültetett a kocsiba és elhajtott valami házhoz, ami bent volt az erdőbe.
- Mi a fenét művelsz? kérdeztem tőle.
- Megvédelek. mondta majd bevitt a házba.
- Mi vagy te? kérdeztem tőle.
- Majd ha mesedélutánt tartunk elmondom. mondta majd leültetett a kanapéra és akkor lejött Stefan.
- Ne haragudj,hogy ezt kell tennünk veled. De nem szabad innen kimozdulnod. Elena azt mondta,hogy biztonságban kell,hogy tartsunk. mondta Stefan.
- De ki elől? Vagy mi elől? Kérlek mondjatok valamit. mondtam. De akkor csörgött a telefonom. Damon oda suhant majd kivette a kezemből.
- Anyuci hív. Mit is tehetünk ilyenkor? kérdezte Damon.
- Kérlek add oda biztosan aggódik. Kérlek Damon. mondtam.
- Add neki oda Damon. mondta Elena. Damon oda nyújtotta a telefont.Én pedig gyorsan felvettem.
- Szia anyu, Ne haragudj csak éppen zuhanyoztam. mondtam.
- Szia kicsim. Már megijedtem,hogy valami bajod van.mondta anya.
- Nem, nincs semmi. De most meg kell etetnem hercegnőt. Később beszélünk. Puszillak titeket. mondtam majd letettem a telefont.
- Ez meg mi a franc volt? kérdezte Damon.
- Francia nyelv. mondtam.
- Fu, sose tudnám megszokni. mondta Damon.
- Nem is kell. mondtam neki nevetve.
- Na most pedig szépen mesélj,hogy mi volt közted meg a Kol gyerek között? kérdezte Damon.
- Semmi, miért minek nézel? kérdeztem.
- Egy elkényeztetett.... mondta Damon.
- Mit mondtál? kérdeztem felháborodva de akkor egy nagy pofont vágtam le neki.
- Ezt nem kellett volna. mondta majd átváltozott az arca.
- Damon fejezd be! mondta Stefan.
- Mi vagy te? kérdeztem kicsit rémülten.
- A legrosszabb rémálmod kislány. mondta Damon.
- Ne hívj már kislánynak. Nem vagyok kislány. Ugyan annyi vagyok mint mondjuk Elena. mondtam.
- Na ott tartottunk,hogy mit mondott neked Kol? kérdezte Damon.
- Válaszolok, ha elmondod mi vagy. mondtam.
- Damon ne. mondta Stefan.
- Tudod mi vagyok? Vámpír. Tudod mit jelent ez? Azt,hogy csak ha egy kicsit is megmozdulsz kiszívhatom az összes véred. mondta Damon. De akkor könnyek gyűltek a szemembe. Felálltam és elkezdtem az ajtó felé futni. De Damon előttem termett.
- Nem mész sehova. mondta átváltoztatott arccal.
- Miért? Nem ártottam senkinek és nem is fogok. Miért tartotok fogva? kérdeztem.
- Kol miatt. Nem akarjuk,hogy bántson téged. mondta Elena.
- Ezek szerint... Kol is? kérdeztem.
- Igen. Kol is vámpír. mondta Elena.
- Nem az nem lehet, egyáltalán nem is viselkedett úgy... De akkor térdre borultam és elkezdtem sírni.
- Itt nincs biztonságban. Vigyük a házamba. mondta Elena.
- Ne vigyetek sehova. Kérlek. mondtam sírva.
- Nem lesz semmi baj. mondta Stefan. Damon oda jött megfogott a karjaiba és elvitt a kocsihoz.
- Tudod, most már megértem Kol indulatát és hazugságait. Te meseszép vagy. mondta Damon.
- Köszönöm Damon. mondtam neki szipogva majd betett a kocsiba és elindult velem Elena házához. Egy kis idő után elaludtam, de annyit még láttam,hogy Damon felém fordult és elmosolyodik. Amikor megálltunk felébredtem és annyit vettem észre,hogy Damon karjaiban vagyok egy házban. Utána pedig csak annyit vettem észre,hogy egy ágyban fekszek Damon pedig ott ül az ágyon és figyel. De már nem bírtam ébren maradni elaludtam. Reggel arra ébredtem,hogy lent valaki becsapta az ajtót. Lementem és megkérdeztem.
- Mi történt? kérdeztem.
- A drága barátod erősködik. mondta Damon.
- Kol? kérdeztem. Kinyitottam az ajtót és ott állt velem szemben.
- Beszéljük meg. nyújtotta a kezét.
- Nem kell megbeszélni semmit. mondta Damon.
- Hazudtál nekem. mondtam neki.
- Nem akartam,hogy félj tőlem. mondta Kol.
- Egy ilyen gusztustalan dologtól mint te mindenki fél. mondta Damon gúnyosan.
- Pofa be pisis! kiabált oda Kol.
- Damon. Kérlek hagyj beszélni vele. mondtam majd Damon elment a konyhába.
- Ugye tudod,hogy így is hall minket? mondta Kol.
- Nem ezt nem tudtam. De nem zavar. mondtam.
- Ki jönnél beszélni? kérdezte Kol.
- Nem! kiabált a konyhából Damon.
- Ahogy ő mondja. mondta a konyha felé mutatva.
- Okos kislány. mondta Damon.
- Mondtam,hogy ne hívj így seggfej. kiabáltam oda.
- Oké, pöttöm. mondta Damon kiáltva a konyhából.
- Köcsög! kiáltottam oda. De ekkor hallottam,hogy Kol nevet.
- Te meg min nevetsz? kérdeztem.
- Csak ahogy veszekedsz. Aranyos. mondta Kol.
- Ugyan már, hagyd a nyálas dumát. Ez a pöttömnél nem jön be. mondta Damon kiáltva a konyhából. De én már nem tűrtem tovább megfogtam a vázát bementem a konyhába és a fejéhez vágtam.
- Mi a franc?! mondta Damon.
- Bocs, seggfej. mondtam majd vissza mentem az ajtóhoz.
- Na hol tartottunk? kérdeztem.
- Ott,hogy kijönnél? kérdezte Kol.
- Menj a pokolba! mondtam majd rácsaptam az ajtót. Bementem a konyhába és egy idő után kopogást hallottam Damon már ment is. De én csak kutya nyüszítést hallottam. Tudtam,hogy hercegnő az ezért gyorsan felpattantam és az ajtóhoz rohantam.
- Mit csinálsz vele? kérdeztem.
- Ha nem beszélsz velem normális megölöm. mondta Kol.
- Nem teheted. mondtam neki könnyes szemmel.
- Csak gyere velem. Kérlek. mondta Kol.
- Ha veled megyek elengeded? kérdeztem könnyes szemmel.
- Megígérem. mondta. Elindultam az ajtó felé de Damon elém suhant.
- Csak meg se próbáld. mondta Damon.
- Damon. Engedj el. mondtam.
- Többet ér a dögöd? Mint a saját életed? kérdezte Damon.
- Ő tisztességesebb mint te vagy. És a legnagyobb dög itt te vagy. mondtam majd elindultam. Amikor kimentem elvettem Kol kezéből a kutyám Damon oda jött és azt mondta.
- Megfog ölni! mondta Damon Franciául.
- Állok elébe. válaszoltam neki majd elindultam a kutyámmal hazafelé. Oda suhant mellém Kol és oda adta a pulcsiját utána pedig átkarolt a vállamnál.
- Ne érj hozzám! Mond,hogy hova megyünk és elmegyek veled. mondtam neki.
- Nem szeretnék erőltetni. Nem is szeretnélek megbántani csak szeretném neked elmondani mennyire sajnálom. mondta Kol.
- Akkor erre elég a házam igaz? kérdeztem tőle.
- Igen. válaszolta határozottan Kol. Amikor hazaértünk elengedtem a kutyát a házba ő pedig elfutott enni. Leültem a kanapéra Kol pedig mellém ült és megfogta a kezem. De én gyorsan elhúztam onnan.
- Ne érj hozzám! Mond mit szeretnél és menj el! Kérlek. mondtam neki.
- Azt mondtad megváltoznál azért cserébe akit szeretsz, igaz? kérdezte Kol.
- Igen azt mondtam... és? kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Engem pedig szeretsz igaz? kérdezte Kol miközben újra megfogta kezem.
- Nem! De most menj el kérlek! mondtam neki.
- Ha nem szeretnél akkor nem beszélnél velem kedvesen. mondta Kol.
- Én mindig kedvesen beszélek. mondtam neki miközben belenéztem a szemébe.
- Gyönyörű vagy! mondta Kol.
- Te pedig nem. mondtam majd elkezdtem nevetni.
- Ez fájt. Pedig én vagyok a leghelyesebb a világon. mondta nagy arccal miközben ő is nevetett.
- Jézusom, miért kezdtem el veled együtt nevetni? Most komolyan menj el mert nem bírom tovább veled egy szobában. mondtam.
- Rendben. mondta majd felállt és elsétált a konyhába, kihúzta a széket majd ráült.
- Te meg mit csinálsz? kérdeztem nevetve.
- Nem vagyunk egy szobában. Így már bírod nem? kérdezte.
- Te bolond vagy. mondtam nevetve.
- Én téged sose akartalak bántani, ezért nem mondtam el neked mi vagyok. Érted? mondta.
- Én ezt értem. De el kellett volna mondanod, és szembenézni a ténnyel. mondtam neki.
- De ha elmondtam volna akkor így beszélgetnénk? kérdezte.
- Igen, miért ne? kérdeztem. De akkor Kol felhúzott szemöldökkel nézett.
- Igazad van. Félnék tőled. Ahogy most is, ezért szeretném ha most mennél. mondtam neki. Felállt oda sétált mellém megfogta az arcom és azt mondta.
- Ne félj tőlem. Nem foglak bántan. mondta.
- Komolyan ne érj hozzám, irtózom tőled. mondtam nevetve.
- Nézz rám, és mond a szemembe,hogy nem szeretsz. mondta Kol közelebb lépett és megfogta az arcom. Rá néztem belenéztem a szemébe.
- Én téged nem.... nem tudtam befejezni a mondatot mert Kol megcsókolt. Ellöktem magamtól és azt mondtam neki.
- Ezt miért csináltad? Azt mondtad mondjam a szemedbe én pedig mondtam volna.
- De nem ment. mondta Kol.
- Hidd el,hogy menni fog. mondtam neki. Közelebb lépett és azt mondta.
- Akkor nézz a szemembe és mond. Belenéztem a szemébe ő pedig megfogta a kezem.
- Hallom a szívverésed. Nem tudod kimondani mert szeretsz. mondta Kol.
- Nem nem igaz. Miért kínzol? kérdeztem.
- Mért nem vallod be az igazságot? kérdezte Kol.
- Mert egyszerűen nem tudom... mondtam neki majd elléptem onnan és elakartam menni mikor visszahúzott magához és újra megcsókolt. De akkor már én sem ellenkeztem én is vissza csókoltam. Hosszú percekig csókoltuk egymást mikor elnevettem magam.
- Miért nevetsz? kérdezte Kol.
- Álmos vagyok. mondtam neki mosolyogva.
- Ez nem vicces. mondta nekem.
- Aludnál velem? kérdeztem tőle.
- Ezt meg sem kellett volna kérdeznek. mondta Kol.
- De kérlek most ne a kanapén. mondtam neki nevetve, megfogtam a kezét és felvonszoltam az emeletre.
- Hercegnő gyere! kiabáltam a kutyámnak.
- A kutyával alszunk? kérdezte Kol.
- Akkor ő lesz a szerencsésebb, mert akkor ő alszik mellettem neked pedig felajánlom a kanapét. mondtam neki. Odahúzott magához megcsókolt és azt mondta.
- Akkor inkább eltűröm a kutyát. Elmentem a fürdőbe felvettem a pizsim és befeküdtem az ágyba.
- Ezt itt is megtudtad volna csinálni. mondta Kol.
- Szégyenlős vagyok. mondta neki majd megcsókoltam.
- Előttem ne legyél. mondta Kol.
- Látom, te nem vagy az. De nem engedtem meg,hogy egy száll boxerbe legyél mellettem. mondtam.
- Ha akarod nem melletted leszek. mondta Kol.
- Ne csináld már. mondtam majd beleütöttem a vállába. Elmosolyodott adott egy csókot és becsukta a szemét. Nem tudtam elaludni ezért megkérdeztem tőle.
- Alszol már?
- Még nem, valamit hiányolok a mellkasomról. mondta Kol. Oda kúsztam mellé ráhajtottam a fejem a mellkasára és átkaroltam. Ő a kezét pedig rátette a hátamra.
- Így már sokkal jobb. mondta Kol.
- Szerintem is. mondtam neki.
- Jó éjszakát. suttogta.
- Jó éjt Kol. mondtam neki mosolyogva majd elaludtunk.