1 x 10 Megmentés / 1. rész /

- Mégis mi a franc volt ez? Hogy értette,hogy apám volt farkas? Mi az,hogy csak volt? kérdeztem.
- Úgy értette,hogy apád meghalt. mondta Stefan.
- Mi? Nem, az nem lehet. mondtam könnyes szemmel. Elena oda jött mellém megfogta a kezem majd azt mondta.
- Örülök,hogy újra a régi vagy.
- Apám meghalt...? Ha megtalálom kitépem a szívét és lenyomom a torkán. mondtam majd felálltam.
- Azt hiszem, nem kell sokat keresned azt a személyt. mondta Damon az ajtónak támaszkodva.
- Ezt meg,hogy érted? kérdeztem Damontől.
- Úgy,hogy én öltem meg apádat. mondta Damon majd közelebb jött.
- Mi? Te tetted? kérdeztem majd ránéztem Damonre.
- Igen, én téptem ki a szívét. Sajnálom, nem tudtam,hogy... mondta Damon de nemtudta befejezni mert a nyakánál fogva a szekrénynek szorítottam. Majd ki akartam tépni a szívét.
- Ne csináld Ella, kérlek. kiáltotta nekem Cleo.
- Ugyan miért ne? Ugyan ezt csinálta az apámmal is. mondtam Cleonak.
- Kérlek Ella, ne tedd ezt Cleoval. mondta egy hang mögöttem. Megfordultam majd odafutottam hozzá és átkaroltam. Kol volt az.
- Ne haragudj,hogy úgy viselkedtem veled, nem gondoltam komolyan, azt sem tudom,hogy... De nem tudtam befejezni a mondatot mert Kol megcsókolt.
- Én voltam a hülye. Nem kellett volna felvennem a telefont,hülye voltam. mondta Kol majd újra megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink erősen magamhoz öleltem.
- Ne haragudj Cleo, nem akartalak megbántani. De mégis csak az apám volt. mondtam könnyes szemmel.
- Nem haragszom, de Damon nem tudta,hogy az apád... Amúgy is Mason nem volt olyan jó mint gondoltuk volna. mondta Cleo.
- De miért jött pont ide? Mystic Fallsba? kérdeztem.
- Az unokatestvérét akarta megvédeni. Tyler Lockwood-ot. mondta Samanta.
- Vagyis itt él Mystic Fallsba, az én unokatestvérem? kérdeztem.
- Igen, a Lockwood birtokon. mondta Samanta.
- El kell mennem hozzá, mindent ki akarok deríteni. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Biztosan jó ötlet ez? kérdezte Damon.
- Teljes mértékben. mondtam miközben elindultam kifelé.
- Nem mehetsz egyedül. Az az ember teljesen hülye. mondta Kol.
- Akkor eljössz velem? kérdeztem tőle, miközben össze kulcsoltam az ujjainkat.
- Ha nagyon szeretnéd. mondta Kol mosolyogva. Majd elindultunk az autóhoz. Beszálltunk és elindultunk a Lockwood birtokra.
- Biztosan meg akarsz tudni tőle akármit is? kérdezte Kol majd a combomra tette a kezét.
- Ki szeretnék deríteni mindent. mondtam neki.
- Akkor nem akadályozlak meg benne. mondta Kol majd elkezdte simogatni a combom.
- Kol... mondtam neki.
- Igen? kérdezte Kol majd félig felém fordult.
- Valamit a combomon felejtettél. mondtam neki majd lenéztem a kezére ami a combomon hevert.
- Ó, nem azt ott akartam hagyni. mondta egy mosollyal az arcán.
- Örülök... Már azt hittem elfelejtetted. mondtam neki majd elkezdtem nevetni. Kol rám nézett majd ő is elkezdett nevetni.
- Szeretem mikor nevetsz. mondta Kol mosolyogva.
- A nevetés sosem árt. mondtam neki majd adtam egy puszit az arcára.
- Itt vagyunk. mondta Kol majd beparkolt a ház elé. Kiszálltam majd azt mondtam.
- Maradj itt, sietek. mondtam Kolnak majd adtam neki egy arcra puszit. Elindultam a ház felé majd bekopogtam. Egy nő nyitott ajtót.
- Jó estét, miben segíthetek? kérdezte.
- Jó estét hölgyem. Tyler Lockwood-ot keresem. mondtam neki mosolyogva. De lejött egy srác a lépcsőn.
- Anyu, ki az? kérdezte.
- Téged keresnek, egy lány. mondta az anyukája majd elment.
- Szia, Tyler? kérdeztem.
- Szia, igen. Tyler Lockwood. nyújtotta a kezét.
- Ella Morgan. mondtam neki mosolyogva.
- Te vagy az új lány igaz? kérdezte Tyler.
- Igen én lennék. Életnagyságban. mondtam neki mosolyogva.
- Nem jössz be? kérdezte.
- Ha nem zavarok. mondtam neki mosolyogva majd bementem.
- Anyám mondta,hogy keresel. Mit szeretnél? kérdezte Tyler.
- A bácsikádról szeretnék veled beszélni. Masonről. mondtam majd ránéztem.
- Azt hiszem róla nem szeretnék. mondta Tyler.
- Miért nem? Mert meghalt? kérdeztem.
- Te ezt honnan tudod? kérdezte Tyler.
- Az apám volt... mondtam neki majd nyeltem egy nagyot.
- Mi? Az nem lehet, Masonnek nincs gyereke. mondta Tyler nevetve.
- Akkor ezek szerint nem csak nekünk hazudott. mondtam.
- Hogy mered megvádolni azzal,hogy hazudott nekünk? kérdezte Tyler majd felállt.
- Nem vádolom meg. Hanem ez az igazság. mondtam.
- Szerintem te hallucinálsz. Most pedig szeretném ha távoznál. mondta Tyler.
- Addig nem megyek el, még nem mondod el amit tudni akarok. mondtam neki.
- Ha nem mész el, olyat csinálok amit meg fogsz bánni. mondta Tyler. De ekkor besuhant Kol.
- Mikaelson... mondta Tyler.
- Lockwood, úgy hallom nem felelsz a kérdésekre. mondta Kol.
- Miért kéne? Nem vagyok senki csatlósa. mondta Tyler.
- De egy ilyen szép lánynak, csak tudsz válaszolni. mondta Kol majd leült mellém és az egyik kezével átkarolt.
- Megigézted,hogy veled legyen? Elég gázos nem Mikaelson?! mondta Tyler nevetés közepette. De ekkor felálltam oda mentem Tyler elé majd azt mondtam neki.
- Nem igézett meg. Nem csinált semmi, olyat ami bántana engem. Szóval pofa be. Ülj le és mesélj nekem. mondtam majd leültettem a kanapéra. De akkor Tylernek megváltozott a szeme és előjöttek a fogai.
- Á, szóval te hybrid vagy. mondtam neki. Tyler felállt majd elkezdett felém jönni. De ekkor nekem is előjöttek a fogaim és a szemem is megváltozott.
- Látom te is. mondta Tyler.
- Az téged ne érdekeljen. Mondj el mindent Masonről. mondtam.
- Minek mondjam el? Nem mindegy most már? Farkas volt. Többet szinte én sem tudok. mondta Tyler.
- Értem... akkor mi megyünk is. Viszlát Tyler. mondtam majd elindultunk az ajtó felé. Beültünk a kocsiba majd elindultunk haza. Mikor a ház előtt voltunk Kol felkapott a karjaiba és bevitt a házba. Letett a kanapéra majd fölém kerekedett és megcsókolt. Majd áttért a nyakamra és azt csókolgatta. Eltoltam Kolt magamtól.
- Kol... mondtam neki miközben csak pár centi válaszolta el a szánkat.
- Mi a baj? kérdezte Kol.
- A macska meg a kutya. mondtam neki nevetve.
- Akkor gyere. mondta Kol majd megfogta a kezem és felsuhantunk a szobába. Becsukta az ajtót majd a falhoz szorított,fenekemnél fogva felemelt, majd elkezdte a nyakamat csókolgatni. Levettem a pólóját majd végig simítottam a felsőtestét. Oda suhantunk az ágyhoz majd levettem a pólóm. Fölém kerekedett belenézett a szemembe majd hosszan megcsókolt. Hirtelen Kol fölé kerekedtem majd én is hosszan megcsókoltam. De Kol újra fölém kerekedett és elkezdte csókolgatni a mellkasom.
- Nem is kérdeztem,hogy hova tűnt Elijah? kérdeztem.
- Komolyan erről szeretnél beszélni? kérdezte Kol majd megcsókolt.
- Olyan hirtelen elment, még el sem köszönt. mondtam neki majd ránéztem. Kol sóhajtott egyet majd azt mondta.
- Tényleg akarod tudni?
- Ha nem szeretnéd elmondta nem kell. mondtam neki.
- Klaus leszúrta, ahogy Rebekaht is. mondta Kol.
- Mi? Miért? kérdeztem.
- Klausnak ez tetszik, vagy nem tudom. Így érzi jól magát. mondta Kol.
- Legalább téged meghagyott nekem. mondtam neki mosolyogva majd hosszan megcsókoltam.
- Sosem hagylak el. mondta nekem majd visszacsókolt.
- Mit tenne ha kihúznám a tőrt belőlük? kérdeztem.
- Valószínűleg...megölne. mondta Kol.
- Akkor csomagolj, mert elmegyünk. mondtam neki.
- Mi? Hova? kérdezte Kol.
- Tartozom Elijahnak. Ki fogom belőle húzni azt a tőrt. mondtam neki majd lepördült rólam, rátámaszkodott a karjára majd azt mondta.
- Nem engedem,hogy kihúzd. mondta Kol.
- Meg kell tennem. Majd elmegyünk innen. Vagy nem tudom. mondtam neki.
- Kockáztatnád az életed azért,hogy megmentsd Elijah és Rebekah életét? kérdezte Kol.
- Miért te nem? kérdeztem tőle. Rám mosolygott majd azt mondta.
- Bármit megteszek értük.
- Ezt jó hallani. mondtam neki majd hosszan megcsókolt. Ráfeküdtem a mellkasára, majd elaludtunk. Reggel egy csöngetésre keltem. Felvettem Kol pólóját majd lementem és kinyitottam az ajtót.
- Damon... mondtam.
- Kiengesztelő rózsa? kérdezte mosolyogva.
- Nem haragszom rád. mondtam neki majd kivettem a kezéből a rózsákat.
- Örülök,hogy már nem haragszol. mondta Damon.
- Tudod mit, ha azt mondom haragszom kiengesztelsz azzal,hogy segítesz valamiben? kérdeztem.
- Azt hiszem segítek. Bár anélkül is. mondta Damon.
- Akkor segíthettek nekem valamiben. mondtam neki mosolyogva.
- És mi lenne az? kérdezte Damon.
- Klaus leszúrta Elijat és Rebekaht. Szeretném kihúzni belőlük a tőrt. mondtam.
- És hány százalék esély van rá,hogy ne haljunk meg? kérdezte Damon.
- Majd olyan tervet eszelünk ki. mondtam neki.
- Akkor benne vagyok. mondta Damon mosolyogva.
- Találkozzunk nálatok délbe? kérdeztem.
- Már meg is van a terv? kérdezte Damon.
- Fejben meg, de ki kell osztani a pozíciókat. mondtam neki.
- Akkor délben nálunk. mondta Damon majd elment. Becsuktam az ajtót, majd megfordultam és Kol ott állt mögöttem.
- Tudtam,hogy itt vagy. mondtam neki mosolyogva.
- Biztos vagy benne,hogy megmentsük Elijah és Rebekah életét? kérdezte Kol.
- Teljesen biztos vagyok benne. mondtam majd elindultam a konyha felé,hogy főzzek magunknak kávét.
- Hoztam jobbat. mondta Kol majd elővette a háta mögül a vért.
- Nem kérek több vért. mondtam neki.
- És ha azt mondom,hogy nagyon szeretném ha innál velem egy pohár vért? kérdezte Kol.
- Akkor talán. mondtam mosolyogva. Kol öntött egy pohár vért majd oda nyújtotta nekem. Kiittam a pohár tartalmát majd azt mondtam.
- Ez, tényleg jobb volt. mondtam neki majd letettem a poharat az asztalra.
- Én megmondtam. mondta mosolyogva.
- Megyek, átöltözök és mehetünk a Salvatore birtokra. mondtam majd elindultam az emeletre. Kivettem egy normális ruhát felöltöztem és lementem. Kol már lent várt. Beültünk a kocsiba és elindultunk a Salvatore birtokra.