1 x 15 Igézés / 2.rész /

- Niklaus... szólt az idegen pasas, nem láttam az arcát mert sötét volt.
- Elijah... mondta Klaus.
- Mit művelsz? kérdezte Elijah.
- Tanulok, Ellával. mondta Klaus majd felém fordult.
- Megigézted csak,hogy veled legyen? kérdezte Elijah.
- Nincs itt semmiféle igézésről szó. Talán féltékeny vagy Elijah? kérdezte Klaus egy gúnyos mosollyal.
- Na jó. Ebből elég volt. Klaus, ő a testvéred? kérdeztem.
- Igen...A testvérem. mondta Klaus.
- És pontosan min is veszekedtek? kérdeztem.
- Csak azon,hogy Niklaus nem tudja elviselni,hogy Kolt szereted. Ezért megigézett. mondta Elijah. De akkor Klaus felállt, oda suhant Elijahoz majd a falhoz szorította.
- Na jó. Ebből elég. Nem vagyok szerelmes semmiféle Kolba. Nem ismerek semmiféle Kolt. És ezt meg intézzétek el kint. mondtam közbe kitessékeltem őket a ház elé.
- Ti meg mit csináltok? kérdezte egy idegen pasas.
- Kol, a drága testvéred. Megigézte Ellát, ezért most nem emlékszik ránk. mondta Elijah.
- Mi van? kérdezte a pasas, majd oda suhant elém és megfogta az arcom.
- Ki a fene vagy te? kérdeztem majd levettem az arcomról a kezét.
- Ella. Kol vagyok. mondta majd újra megfogta az arcom.
- Ne is próbálkozz testvér, semmi esélyed. mondta Klaus nevetve.
- Most azonnal, vond vissza az igézésed. mondta Kol.
- Azt felejtsd el,testvér. Ő már engem szeret. mondta Klaus.
- Ezt kérdezzük meg tőle. mondta Kol majd belenézett a szemembe.
- Ella, szereted azt a személyt? kérdezte Kol, Klausra mutatva. Klaus oda suhant elém, arrébb lökte Klaust majd belenézett a szemembe és azt mondta.
- Csakis engem szeretsz, senki mást.
Majd elfordult és azt mondta Kolnak.
- Na most kérdezd meg tőle újból,testvér.  mondta Klaus egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Nincs mit megkérdezni, testvér. mondta Kol.
- Vagyis le is mondtál róla? kérdezte Klaus gúnyos mosollyal.
- Soha nem mondok le róla! mondta Kol.
- Még akkor sem ha én ezt csinálom vele? kérdezte Klaus majd oda suhant hozzám és megcsókolt. Kolnak ökölbe volt a keze, de Elijah lenyugtatta,hogy ne csináljon hülyeséget.
- Azt vedd tudomásul,hogy ő nem szeret téged! Csak te erőlteted rá! mondta Kol majd elsuhant.
- Szánalmas vagy Niklaus... Pont a testvéreddel csinálod ezt, mikor több lányt is megkaphatnál. De tudd,hogy Kol megtalálja a módját,hogy vissza kaphassa Ellát. De akkor Ella örökre meg fog téged utálni! mondta Elijah majd ő is elsuhant.
- Tudod, Ella. Majd,ha Kol megtalálja a módját,hogy vissza kapjon. Egyszerűen megöllek, és akkor már sosem fog visszakapni. mondta Klaus miközben simogatta az arcom és mosolygott.
- Készen fogok rá állni... mondtam neki.
- Okos döntés,kedvesem. De még nem most lesz az a pillanat. Először szeretném ha holnap eljönnél velem egy családi vacsorára holnap. Anyukádat is meghívtam. mondta Klaus.
- Persze, elmegyek. mondtam neki.
- Most viszont mennem kell. Jó éjszakát,kedvesem. mondta mosolyogva majd elsuhant. Bementem a házba, elmentem fürdeni majd lefeküdtem aludni. Reggel ajtó kopogásra keltem. Fura álmom volt, egy srác volt benne, aki egy gyűrűt ad nekem egy hegytetőn. De az arca az nem volt ismerős. Lementem és kinyitottam az ajtót.
- Jó reggelt, kedvesem. Felébresztettelek? kérdezte.
- Jó reggelt, Klaus. Nem gondoltam,hogy ilyen korán fogok kelni. De gyere be. mondtam neki mosolyogva.
- Tudod mivel ma lenne a családi vacsora, ezért úgy gondoltam előtte csinálhatnánk valamit. mondta Klaus.
- Nem lehetne,hogy aludnánk? kérdeztem tőle mosolyogva.
- Szeretnélek elvinni, vásárolni. mondta Klaus.
- Klaus, én komolyan szeretnék tovább aludni. mondtam neki. Oda jött elém majd azt mondta.
- Rendben. Akkor aludj tovább, majd én veszek neked valamit estére. mondta Klaus majd elment. Felmentem és tovább álmodtam, folyamatosan azzal a sráccal álmodtam. De az arca ami nem volt ismerős. Arra ébredtem,hogy valaki simogatja az arcom.
- Klaus... mondtam majd megfogtam a kezét.
- Jó estét, kedvesem. Sokáig aludtál. Szeretném ha most velem jönnél. mondta Klaus.
- Persze, menjünk. Felveszek valamit és mehetünk. mondtam neki mosolyogva majd adtam egy puszit Klaus arcára.
- Úgy gondoltam ezt fogod felvenni. mondta Klaus majd mosolyogva, oda nyújtott egy ruhát.
- Ez gyönyörű. mondtam neki mosolyogva. Majd magamra vettem a ruhát. Elindultunk a vacsorára, ami a Mikaelson villában volt. Mikor bementünk a házba megpillantottam az anyukámat mentem hozzá majd erősen átkaroltam.
- Szia kicsim. mondta az anyám.
- Szia anya, hiányoztál. mondtam neki mosolyogva.
- Szerintem térjünk át az ebédlőbe. mondta Klaus, majd elindultunk. Leültünk az asztalhoz. Kol és Elijah elénk ültek, anyám mellettem, Klaus és Rebekah pedig az asztal két szélén. Elijah és Rebekah elkezdett beszélgetni az anyámmal. Kol is néha néha belekérdezett. Egy kis idő után Klaus az asztalon heverő kezemet megfogta majd úgy folytatta az evést. Elijah rá nézett Kolra. Kol felállt az asztaltól.
- Azt hiszem én most kimegyek levegőzni. mondta majd kiment. Elijah felállt,hogy utána megy de azt mondtam neki.
- Ne. Elijah, majd én.
Felálltam és kisétáltam a ház elé. Ott állt Kol zsebre tett kézzel.
- Kol... mondtam neki.
- Mit akarsz,Ella? kérdezte Kol.
- Csak szeretném tudni,hogy mi ez az egész. mondtam neki majd oda álltam mellé.
- Milyen egész, Ella? Tudom,hogy ezt most nem érted meg,hogy nem emlékszel semmire. De én szeretlek téged, és te is szeretsz engem. Csak ezt Niklaus nem tudja elviselni. mondta Kol.
- Ha szerettelek volna valamikor is nem gondolod,hogy emlékeznék? kérdeztem tőle.
- Nem. Nem emlékeznél, mert Niklaus megigézett,hogy felejts el. mondta Kol.
- Tudod, vannak álmaim. Ahol ülök egy hegy tetején a fűben. Ott ül mellettem egy srác, és egy gyűrűt nyom a kezembe. Olyankor mindig boldog vagyok. De sosem látom az arcát. mondtam neki majd ránéztem.
- Azt mondtad,egy hegy? kérdezte Kol.
- Azt hiszem igen, napfelkelte előtt lehet azt hiszem. mondtam neki. Kol felkapott a karjaiba majd elsuhant velem. Felvitt egy hegy tetejére.
- Miért hoztál ide? kérdeztem.
- Ülj le, kérlek a fűbe, és add oda a gyűrűdet. mondta Kol. Átnyújtottam a gyűrűmet majd leültem. Kol oda jött mellém, majd leült a fűbe. Megfogta a kezem és az ujjamra húzta a gyűrűt.
- Te vagy az... mondtam neki majd belenéztem a szemébe. Majd egy kis idő után elkezdett felkelni a nap. Felálltam majd Kol megfogta a kezem, és azt súgta a fülembe.
- Kérlek...csak próbálj meg emlékezni. mondta majd hosszan megcsókolt. Becsuktam a szemem majd egy kis idő után minden emlékem vissza tért. Kinyitottam a szemem és egyenesen Kol szemébe néztem.
- Kol....? kérdeztem majd elájultam.