1 x 14 Igézés / 1.rész /

Mikor a suliból haza felé indultunk, Klaus ott állt a parkolóba a kocsijának támaszkodva és engem nézett. Megforgattam a szemem majd oda mentem hozzá.
- Mit akarsz itt,Klaus? kérdeztem.
- Csak érdeklődök,hogy haladsz a Salvatore testvérek fűzésével. mondta Klaus.
- Sehogy. mondtam neki majd elakartam menni de megragadta a kezem.
- Klaus! Engedj el! mondtam.
- Kedvesem, te döntesz. Vagy megteszed, vagy kényszerítelek rá. mondta Klaus majd elmosolyodott.
- Miért nem változol már meg? kérdeztem.
- Miért, kéne? Nincs kiért megváltoznom. mondta oda hajolt a fülemhez.
- De érted megváltoznék. súgta a fülembe.
- Azt el is felejtheted. mondtam neki majd elindultam a kocsimhoz. Mikor éppen ki akartam nyitni a kocsimat, Klaus megragadott maga felé fordított, majd belenézett a szemembe.
- Azt akarom,hogy Kolt felejtsd el. Nem is ismerted sosem. Most hazamész megcsinálod a leckét, majd este felhívsz engem,hogy találkozni akarsz velem. Megértetted? kérdezte.
- Meg. mondtam neki határozottan. Nem tudtam semmit tenni ellene,mivel megigézett. Elfordultam Klaustól majd beszálltam a kocsiba és hazamentem. Mikor a házam elé értem gyorsan leparkoltam, majd megcsörrent a telefonom.
- Drágám, ne haragudj,hogy nem hívtalak fel. De nem szerettem volna,hogy tudd. mondta az anyám.
- Mit nem kéne tudnom? Azt,hogy apám halott? kérdeztem.
- Honnan tudtad ezt meg, kicsim? kérdezte.
- Sokan ismerik itt Mytis Fallsba apát. És ők mondták nekem. mondtam.
- Szeretném ha megengednéd,hogy el mennyek hozzád. mondta az anyám.
- Azt hiszem anyu, nincs ellenemre. mondtam.
- Komolyan, kicsim? Akkor nem is haragszol? kérdezte az anyám.
- Nem haragszom, anyu. Rád sosem tudnék. De most értem haza, és még kint állok a kocsinál, és tudod itt hideg van. Ezért most bemennék, holnap felhívlak. Oké? kérdeztem.
- Persze, kicsim. Puszillak. mondta az anyám majd letette a telefont. Amikor elakartam tenni a telefont, valaki rám tette a zakóját.
- Szia, Ella. Úgy hallottam fázol. mondta az idegen pasas.
- Szia... mondtam.
- Kol, megkért,hogy mondjam meg neked,hogy ma amikor haza érsz nem lesz itt. De siet haza. mondta az idegen pasas.
- Ne haragudj, de nem tudom miről beszélsz. mondtam neki.
- Te részeg vagy? kérdezte a pasas.
- Nem, dehogyis. De fogalmam nincs,hogy ki az a Kol. mondtam neki majd elindultam a ház felé.
- Ezt meg,hogy érted? kérdezte a pasas.
- Nézd... Én nem tudom,hogy te ki vagy. Vagy,hogy Kol kicsoda. Ez így nagyon para,hogy csak így itt termettél mellettem, és tudod én kicsit félős vagyok...szóval. mondtam neki majd megálltam a ház bejáratánál.
- Elijah vagyok. Nem emlékszel? kérdezte Elijah.
- Mire kéne? kérdeztem majd elkezdtem kinyitna az ajtót.
- Mik az emlékezéseid a mai napról? kérdezte Elijah.
- A konkrét emlékezésem, az iskola. Semmi több. Miért? kérdeztem.
- Niklaus... mondta Elijah majd elment. Bementem a házba majd felmentem letusolni. Mikor végeztem, leültem az ágyra és elkezdtem tanulni a töri TZ-re. Egy kis idő után csöngettek, lementem és kinyitottam az ajtót.
- Jó estét, kedvesem. mondta a pasi.
- Jó estét. Eltévedt? kérdeztem.
- Ó, nem. Hozzád jöttem. mondta a pasas.
- Hozzám? kérdeztem.
- De udvariatlan vagyok, be se mutatkoztam. Klaus Mikaelson. mondta majd nyújtotta a kezét.
- Ella Morgan. mondtam neki majd akkor kifutott hozzám a cicám. Felvettem a karomba és elkezdtem simogatni.
- Aranyos a cicád. Mi a neve? kérdezte Klaus.
- Koel. mondtam neki mosolyogva.
- Honnan jött ez a név? kérdezte Klaus.
- Fogalmam nincs. Hülye név tudom. mondtam neki mosolyogva.
- De akkor is nagyon aranyos. mondta Klaus.
- Behívnálak, de tanulnom kell holnapra. mondtam neki mosolyogva.
- Mit tanulsz? kérdezte Klaus.
- Biztosan strébernek fogsz nézni. De történelmet. mondtam.
- Szeretem a stréber lányokat. De ha szeretnéd segíthetek, mert a történelmet kívülről tudom. mondta Klaus mosolyogva.
- Hát végül is... Elég lassan haladok. Nem értem a történelem lényegét. mondtam neki mosolyogva.
- Pedig nagyon is szép a történelem. mondta Klaus.
- Akkor...gyere be. mondtam neki majd beinvitáltam.
- Köszönöm, kedvesem. mondta majd bejött.
- Fent vannak a könyveim. De döntsd el te,hogy hol szeretnél tanulni. mondtam neki mosolyogva.
- Bárhol jó. mondta Klaus.
- Akkor lehozom ide. mondtam neki majd felmentem a könyvekért. Mikor lementem, Klaus a kanapén ült.
- Meg sem kérdeztem,hogy leülhetek-e. Megint udvariatlan voltam, elnézést. mondta Klaus.
- Ugyan, semmi baj. mondtam majd leültem mellé. Kinyitottam a könyvet, majd Klaus elkezdte magyarázni a lényeget. Amikor fordítani akartunk a könyvbe össze ért a kezünk. Klaus rám nézett de én elhúztam onnan a kezem. De akkor valaki berontott az ajtón.