- Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál? kérdezte az anyukám.
- Szia anyu. Jól. Hiányoztok nagyon. mondtam miközben feltettem a kávét és elballagtam a hűtőig,hogy kivegyek tejet.
- Mit csinálsz most? kérdezte.
- Éppen kávét főzök, nem rég keltem fel. mondtam.
- Ugye tudod,hogy ma iskolába kell menned? kérdezte az anyukám.
- Igen tudom. mondtam álmos hangon.
- Nem is zavarlak kicsim, készülődj. Szia drágám. mondta az anyám.
- Szia anya, később beszélünk. mondtam majd letettem a telefont. Öntöttem magamnak kávét és amikor megfordultan hirtelen ott termett Kol. Én meg megijedtem és leöntöttem kávéval.
- Jézusom, ne haragudj. De megijesztettél. mondtam nevetve.
- Kinevetsz? kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Igen, nagyon viccesen nézel ki. mondtam neki.
- Tudod mi történik azokkal a lányokkal akik kinevetnek? kérdezte.
- Nem, nem tudom. De akkor is vicces vagy. mondtam neki nevetve.
- Akik leöntenek kávéval azokat még meg is harapom. mondta nekem és közeledett felém.
- De engem nem fogsz. mondtam neki miközben hátráltam.
- De annyira csábító a véred. mondta miközben elváltozott az arca.
- Oké, ez már nem vicces. mondtam neki miközben oda hajolt a nyakamhoz. Utána úgy csinált mintha megharapna de megfogta a fejem és megcsókolt.
- Soha nem foglak megharapni. mondta nekem miközben újra megcsókolt.
- Megnyugodtam. mondtam neki egy mosollyal az arcomon. De akkor megcsörrent a telefonom.
- Szia anya, miért keresel? kérdeztem.
- Drágám, elfelejtettem mondani,hogy már csak este tudunk beszélni. Mert divatbemutató lesz. Estére haza ér apa is. mondta anya.
- Rendben, de most indulok a suliba. Szia anyu akkor este beszélünk. mondtam.
- Rendben, szia kicsim. mondta majd letette a telefont.
- Olyan aranyos amikor így beszélsz. mondta Kol majd rám mosolygott.
- Mennem kéne. mondtam majd elindultam a lépcső felé.
- Nem csak vámpírok vannak Mystic Fallsba. mondta Kol. Kérdően ránéztem és azt kérdeztem.
- De annyira csábító a véred. mondta miközben elváltozott az arca.
- Oké, ez már nem vicces. mondtam neki miközben oda hajolt a nyakamhoz. Utána úgy csinált mintha megharapna de megfogta a fejem és megcsókolt.
- Soha nem foglak megharapni. mondta nekem miközben újra megcsókolt.
- Megnyugodtam. mondtam neki egy mosollyal az arcomon. De akkor megcsörrent a telefonom.
- Szia anya, miért keresel? kérdeztem.
- Drágám, elfelejtettem mondani,hogy már csak este tudunk beszélni. Mert divatbemutató lesz. Estére haza ér apa is. mondta anya.
- Rendben, de most indulok a suliba. Szia anyu akkor este beszélünk. mondtam.
- Rendben, szia kicsim. mondta majd letette a telefont.
- Olyan aranyos amikor így beszélsz. mondta Kol majd rám mosolygott.
- Mennem kéne. mondtam majd elindultam a lépcső felé.
- Nem csak vámpírok vannak Mystic Fallsba. mondta Kol. Kérdően ránéztem és azt kérdeztem.
- Miért? Mik vannak még?
- Vérfarkas, Hybrid, Hasonmás, Vadász, Boszorkány. Én pedig ősi vámpír. Ahogy a testvéreim is ősiek.
- Hasonmás? Boszorkány? Vérfarkas? kérdeztem.
- Elena a hasonmás. Bonnie a boszorkány. Hybrid az egyik testvérem, és Tyler. mondta Kol.
- Hát ezt jó tudni. mondtam majd elindultam fel a lépcsőn.
- Szeretnéd,hogy elkísérjelek? kérdezte Kol.
- Nem szeretném, ha megint veszekednél. mondtam majd kivettem a ruhát a szekrényből. Ma egy egybe részes szoknyát, és egy magassarkút veszek fel. Elmentem a fürdőbe és felöltöztem. Lent Kol ült a kanapén.
- Téged nem hiányolnak a testvéreid? Az anyukád, apukád? kérdeztem.
- 1000 éves vagyok. Ha valamit akarnak a testvéreim majd keresnek. Apám,anyám nincs, hála istennek. mondta Kol.
- Most,hogy mondod kicsit öreg vagy hozzám. mondtam majd felvettem a kabátom. Oda suhant elém megfogta a kezem és azt mondta.
- De nem láttál még ilyen helyes 1000 éves embert igaz?
- Hát nem is tudom... mosolyogtam rá. De ő felhúzta a szemöldökét.
- Voltak nálad helyesebb barátaim is. mondtam neki. Majd megcsókolt.
- De ők nem tudtak ilyen jól csókolni. mondta majd elmosolyodott.
- Ebben igazad van. mondtam neki mosolyogva majd megcsókoltam.
- Indulhatunk? kérdezte.
- Biztos jó ötlet ha velem jössz? kérdeztem.
- Természetesen. mondta Kol.
- Rendben, de viselkedj normálisan. mondtam neki nevetve. Elindultunk majd beültem Kol kocsijába.
- Ez a te kocsid? kérdeztem.
- Igen... Vagyis nem. De nem hiszem,hogy feltűnne a testvéremnek. Ha mégis akkor ez van. Túl éli. mondta Kol. Amikor a sulihoz értünk éppen szállni akartam ki mikor Kol megfogta a kezem és azt mondta.
- 2-re érted jövök. Majd mikor rámosolyogtam megcsókolt. Oda mentem Bonniékhoz, és Bonnie egyből rám is kiabált.
- Te meg mit csinálsz Kollal?
- Könyörgött,hogy hagy hozhasson el. mondtam neki.
- Te megőrültél? Mi van ha megöl? kérdezte felháborodottan.
- Nem fog. mondtam neki.
- Ezt meg honnan veszed? kérdezte.
- Akkor már megtette volna. mondtam neki.
- Hidd el, kivárja a megfelelő alkalmat. mondta Bonnie.
- Figyelj Bonnie, nem tudom,hogy ismerkedtetek meg. Vagy,hogy miért nem kedvelitek. De akármilyen rossznak is tartjátok, van jó oldala is. mondtam neki majd elmentem. Bementem az iskolába és oda mentem a szekrényhez kivettem a könyveimet.
- Hello pöttöm. szólalt meg egy hang.
- Damon... mondtam unott hangon.
- Látom még életben vagy. Ez jó hír. mondta Damon.
- Már te is kezded? Kol nem gyilkos. Nem fog megölni. mondtam neki.
- Kivárja a megfelelő pillanatot. mondta Damon.
- Már te is ezzel jössz? Komolyan itt mindenki hülye? kérdeztem.
- Itt mindenki vigyáz rád. De azt fogod elérni,hogy bezárlak a pincénkbe, ha nem hanyagolod Kolt. mondta Damon.
- Jézusom, te komolyan hibbant vagy. Na de most kérlek engedj el. Mennék órára. mondtam.
- Ha még egyszer meglátlak Kollal. Hidd el megteszem. mondta Damon majd elment. Írtam egy üzenetet Kolnak amiben ez állt.
Ma ne gyere értem az iskolához. Damon azt mondta,ha még egyszer meglát veled bezár a Salvatore pincébe. Tudom,hogy megtenné ezért kérlek,hogy ne gyere. Otthon találkozunk. Csók, Ella.
Mikor megírtam az üzenetet, kivettem a könyvemet és elindultam órára. De valaki utánam kiabált.
- Hé, új lány. Hátrafordultam és egy szőke lány közeledett felém.
- Szia. Caroline Forbes vagyok. Bonnie mondta,hogy néha figyeljek rád. mondta mosolyogva.
- Szia Caroline, Ella Morgan. Nem kell rám figyelni, de azért kössz. mondtam majd elmentem. Velem szembe jött két lány és egy srác. Megállítottam őket mert nem tudtam hol van a terem.
- Sziasztok, bocsi a zavarásért. Meg tudnátok mondani merre van a töri terem? kérdeztem.
- Szia, nekünk is töri óránk lesz. Jössz velünk? kérdezte az egyik lány.
- Ha nem zavarok. mondtam nekik.
- Dehogy zavarsz, addig is tudunk kérdezősködni. mondta a srác mosolyogva.
- Rendben. Kérdezzetek. mondtam nekik.
- Először is én Samanta vagyok, ő a barátom Jeremy. Ő pedig Cleo. mondta Samanta.
- Örülök,hogy megismerkedtünk. Én Ella vagyok. mondtam mosolyogva.
- Az gyönyörű Ella. mondta egy srác mögöttünk. De tudtam,hogy Damon az.
- Damon. Kopj már le. Nem kell bébiszitter, kösz. mondtam.
- Jó nyugi pöttöm. Csak ellenőrizlek. mondta Damon.
- Istenem, szállj már le rólam. Látod valahol Kolt? Nem. Akkor meg? Kopj le. mondtam neki dühösen.
- Oké, pöttöm. Még találkozunk. mondta majd kacsintott és elment.
- Te honnan ismered Damont? kérdezte Jeremy.
- Egy seggfej. Amúgy meg folyamatosan ellenőrizget. mondtam.
- Honnan ismered Kolt? kérdezte Samanta.
- Hosszú történet. mondtam.
- Nem kéne vele haverkodnod. Tudod ő....gonosz. mondta Cleo.
- Tudom mire értitek,mert ő vámpír. De ha megismernétek higgyétek el van jó oldala. mondtam.
- Honnan tudsz a vámpírokról? kérdezte Jeremy.
- Tudok másról is. Hasonmás, boszorkány, farkas, hybrid. mondtam.
- Ki mondta ezt neked? kérdezte Samanta.
- Hát először Damon mutatta meg,hogy ő vámpír. Aztán Kol elmondta a többit. mondtam.
- De ugye tudod,hogy... kezdett bele Samanta de én közbe vágtam.
- Tudom,hogy ez titok. mondtam. Amikor oda értünk a teremhez még kevesen voltak bent.
- Ó, egy új lány a láthatáron? kérdezte a tanár. De én csak mosolyogtam és nyújtottam a kezem.
- Ella Morgan. mondtam.
- Üdvözöllek Ella. Az én nevem Alaric Saltzman.
- Vérfarkas, Hybrid, Hasonmás, Vadász, Boszorkány. Én pedig ősi vámpír. Ahogy a testvéreim is ősiek.
- Hasonmás? Boszorkány? Vérfarkas? kérdeztem.
- Elena a hasonmás. Bonnie a boszorkány. Hybrid az egyik testvérem, és Tyler. mondta Kol.
- Hát ezt jó tudni. mondtam majd elindultam fel a lépcsőn.
- Szeretnéd,hogy elkísérjelek? kérdezte Kol.
- Nem szeretném, ha megint veszekednél. mondtam majd kivettem a ruhát a szekrényből. Ma egy egybe részes szoknyát, és egy magassarkút veszek fel. Elmentem a fürdőbe és felöltöztem. Lent Kol ült a kanapén.
- Téged nem hiányolnak a testvéreid? Az anyukád, apukád? kérdeztem.
- 1000 éves vagyok. Ha valamit akarnak a testvéreim majd keresnek. Apám,anyám nincs, hála istennek. mondta Kol.
- Most,hogy mondod kicsit öreg vagy hozzám. mondtam majd felvettem a kabátom. Oda suhant elém megfogta a kezem és azt mondta.
- De nem láttál még ilyen helyes 1000 éves embert igaz?
- Hát nem is tudom... mosolyogtam rá. De ő felhúzta a szemöldökét.
- Voltak nálad helyesebb barátaim is. mondtam neki. Majd megcsókolt.
- De ők nem tudtak ilyen jól csókolni. mondta majd elmosolyodott.
- Ebben igazad van. mondtam neki mosolyogva majd megcsókoltam.
- Indulhatunk? kérdezte.
- Biztos jó ötlet ha velem jössz? kérdeztem.
- Természetesen. mondta Kol.
- Rendben, de viselkedj normálisan. mondtam neki nevetve. Elindultunk majd beültem Kol kocsijába.
- Ez a te kocsid? kérdeztem.
- Igen... Vagyis nem. De nem hiszem,hogy feltűnne a testvéremnek. Ha mégis akkor ez van. Túl éli. mondta Kol. Amikor a sulihoz értünk éppen szállni akartam ki mikor Kol megfogta a kezem és azt mondta.
- 2-re érted jövök. Majd mikor rámosolyogtam megcsókolt. Oda mentem Bonniékhoz, és Bonnie egyből rám is kiabált.
- Te meg mit csinálsz Kollal?
- Könyörgött,hogy hagy hozhasson el. mondtam neki.
- Te megőrültél? Mi van ha megöl? kérdezte felháborodottan.
- Nem fog. mondtam neki.
- Ezt meg honnan veszed? kérdezte.
- Akkor már megtette volna. mondtam neki.
- Hidd el, kivárja a megfelelő alkalmat. mondta Bonnie.
- Figyelj Bonnie, nem tudom,hogy ismerkedtetek meg. Vagy,hogy miért nem kedvelitek. De akármilyen rossznak is tartjátok, van jó oldala is. mondtam neki majd elmentem. Bementem az iskolába és oda mentem a szekrényhez kivettem a könyveimet.
- Hello pöttöm. szólalt meg egy hang.
- Damon... mondtam unott hangon.
- Látom még életben vagy. Ez jó hír. mondta Damon.
- Már te is kezded? Kol nem gyilkos. Nem fog megölni. mondtam neki.
- Kivárja a megfelelő pillanatot. mondta Damon.
- Már te is ezzel jössz? Komolyan itt mindenki hülye? kérdeztem.
- Itt mindenki vigyáz rád. De azt fogod elérni,hogy bezárlak a pincénkbe, ha nem hanyagolod Kolt. mondta Damon.
- Jézusom, te komolyan hibbant vagy. Na de most kérlek engedj el. Mennék órára. mondtam.
- Ha még egyszer meglátlak Kollal. Hidd el megteszem. mondta Damon majd elment. Írtam egy üzenetet Kolnak amiben ez állt.
Ma ne gyere értem az iskolához. Damon azt mondta,ha még egyszer meglát veled bezár a Salvatore pincébe. Tudom,hogy megtenné ezért kérlek,hogy ne gyere. Otthon találkozunk. Csók, Ella.
Mikor megírtam az üzenetet, kivettem a könyvemet és elindultam órára. De valaki utánam kiabált.
- Hé, új lány. Hátrafordultam és egy szőke lány közeledett felém.
- Szia. Caroline Forbes vagyok. Bonnie mondta,hogy néha figyeljek rád. mondta mosolyogva.
- Szia Caroline, Ella Morgan. Nem kell rám figyelni, de azért kössz. mondtam majd elmentem. Velem szembe jött két lány és egy srác. Megállítottam őket mert nem tudtam hol van a terem.
- Sziasztok, bocsi a zavarásért. Meg tudnátok mondani merre van a töri terem? kérdeztem.
- Szia, nekünk is töri óránk lesz. Jössz velünk? kérdezte az egyik lány.
- Ha nem zavarok. mondtam nekik.
- Dehogy zavarsz, addig is tudunk kérdezősködni. mondta a srác mosolyogva.
- Rendben. Kérdezzetek. mondtam nekik.
- Először is én Samanta vagyok, ő a barátom Jeremy. Ő pedig Cleo. mondta Samanta.
- Örülök,hogy megismerkedtünk. Én Ella vagyok. mondtam mosolyogva.
- Az gyönyörű Ella. mondta egy srác mögöttünk. De tudtam,hogy Damon az.
- Damon. Kopj már le. Nem kell bébiszitter, kösz. mondtam.
- Jó nyugi pöttöm. Csak ellenőrizlek. mondta Damon.
- Istenem, szállj már le rólam. Látod valahol Kolt? Nem. Akkor meg? Kopj le. mondtam neki dühösen.
- Oké, pöttöm. Még találkozunk. mondta majd kacsintott és elment.
- Te honnan ismered Damont? kérdezte Jeremy.
- Egy seggfej. Amúgy meg folyamatosan ellenőrizget. mondtam.
- Honnan ismered Kolt? kérdezte Samanta.
- Hosszú történet. mondtam.
- Nem kéne vele haverkodnod. Tudod ő....gonosz. mondta Cleo.
- Tudom mire értitek,mert ő vámpír. De ha megismernétek higgyétek el van jó oldala. mondtam.
- Honnan tudsz a vámpírokról? kérdezte Jeremy.
- Tudok másról is. Hasonmás, boszorkány, farkas, hybrid. mondtam.
- Ki mondta ezt neked? kérdezte Samanta.
- Hát először Damon mutatta meg,hogy ő vámpír. Aztán Kol elmondta a többit. mondtam.
- De ugye tudod,hogy... kezdett bele Samanta de én közbe vágtam.
- Tudom,hogy ez titok. mondtam. Amikor oda értünk a teremhez még kevesen voltak bent.
- Ó, egy új lány a láthatáron? kérdezte a tanár. De én csak mosolyogtam és nyújtottam a kezem.
- Ella Morgan. mondtam.
- Üdvözöllek Ella. Az én nevem Alaric Saltzman.
- Üdvözlöm tanár úr. mondtam mosolyogva majd leültünk. Az óra végén mindenki kiment csak nekem szólt a tanár,hogy maradjak bent.
- Beszélnem kell veled. Damon az orromra kötötte,hogy tanítsalak meg pár trükkre amivel ha bajban vagy egy vámpírral szembe akkor... érted. mondta a tanár.
- Nem kell megtanítani semmire tanár úr. mondtam.
- Hívj csak Ricnek mondta. Alaric.
- Oké, Ric. Engem nem kell megtanítani semmire. Damon egy seggfej, és nem érdekel mit gondol. mondtam.
- Ez fájt. Nem vagyok seggfej. mondta Damon aki az ajtónak volt támaszkodva.
- Nézzétek, nem érdekel ki mit gondol. Nem vagyok veszélyben egy csöppet sem. Főleg nem Kol miatt. Nem azért költöztem ide,hogy vámpírokat vadásszak le vagy ilyesmi. Én csak élni akarom az életemet és ennyi, és ebbe Kol is beletartozik. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Ahhoz túl szép vagy,hogy ilyen Kol félékhez engedjelek. mondta Damon, majd Alaric valamit beadott nekem amitől elájultam. Damon kocsijában kezdtem el ébredezni.
- Ébresztő álomszuszék. mondta Damon gúnyos mosollyal.
- Hol vagyunk? kérdeztem.
- Viszlek bezárni téged. mondta Damon.
- Damon, ha nem engedsz el kiugrom. mondtam.
- Nyugodtan ugorj ki. mondta Damon.
- Rendben. mondtam majd kinyitottam a kocsi ajtaját.
- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz? kérdezte Damon.
- Kiugrom. mondtam neki.
- Csak blöffölsz. mondta Damon. De akkor valahogy véletlen kiestem a kocsiból. Damon már nem tudott elkapni ezért nagyot estem. Csak egy kocsi fékezést hallottam és,hogy Damon oda rohan hozzám és felkap a karjaiba. Megharapta a kezét és oda nyújtotta nekem,hogy igyak a véréből. Nagy nehezen kiböktem a szavakat.
- Nem...kell...a...véredből. Vigyél kórház...ba. Kérlek. Majd elaludtam Damon karjaiba. Damon ahogy kértem elvitt kórházba, mikor elkezdtem ébredezni valaki fogta a kezem.
- Anyu?kérdeztem.
- Szia drágám. mondta könnyes szemekkel.
- Mit keresel itt? kérdeztem.
- Az a fiatal ember ott kint felhívott,hogy balesetet szenvedtél, mi pedig egyből jöttünk.mondta az anyám.
- Hol van apu?kérdeztem.
- Kint van, beszélget az orvosokkal,hogy minél előbb haza vigyünk. mondta az anyám.
- Tessék? Hova haza? kérdeztem.
- Franciaországba, drágám. mondta az anyám.
- Ne kérlek. Itt szeretnék maradni. mondtam miközben felakartam ülni de nem sikerült.
- Drágám, ezt beszéld meg apáddal. mondta az anyám.
- Behívnád? Kérlek. mondtam.
- Persze drágám, szólok neki. Egy pillanat és vissza jövök. mondta az anyám.
- Köszönöm. mondtam. Apa bejött és leült az ágymellé és megsimogatta az arcom.
- Szia kicsim. Hogy vagy? kérdezte.
- Jól apu. De kérlek engedd meg,hogy maradjak. Majd Damon vigyáz rám. mondtam.
- Nem lehet drágám. Túl fontos vagy nekünk. mondta az apám.
- Kérlek apu. Esküszöm vigyázok máskor. mondtam miközben megfogtam a kezét.
- Még megbeszéljük az anyáddal. Addig pihenj kicsim. mondta majd kiment. De akkor Damon bejött.
- Szia pöttöm,hogy vagy? kérdezte mosolyogva.
- Damon, kérlek... Nem tudnád rávenni őket,hogy hagy maradjak itt? kérdeztem.
- Bocs, de nem áll rendelkezésemre bébicsőszködés. Meg ott biztonságban vagy. mondta Damon.
- Damon, kérlek. mondtam.
- Jó, meg próbálom. mondta majd kiment. Egy kis idő után bejöttek a szüleim Damon pedig az ajtónak támaszkodva figyelt.
- Nos mire jutottatok? kérdeztem.
- Maradhatsz. mondta az anyám mosolyogva.
- Komolyan? Köszönöm. mondtam majd átkaroltam őket.
- De kicsim, most mennünk kell vissza Franciaországba. Majd beszélünk rendben? Ne haragudj,hogy ilyen gyorsan elmegyünk de sok a dolgunk kicsim.mondta az anyám.
- Semmi gond anyu. mondtam mosolyogva. Utoljára átkaroltak adtak egy puszit mind a ketten majd felálltak és elmentek.
- Szia kicsim. mondták egyszerre.
- Sziasztok. mondtam majd ránéztem Damonre és azt mondtam neki.
- Köszönöm.
- Igazán nincs mit. mondta Damon majd elment. Megpróbáltam elaludni de nem ment. Elvettem a telefonom az asztalról aztán elkezdtem nyomkodni. Sok üzenetem jött, érdeklődtek,hogy hogy vagyok. Pont Bonnienak írtam üzenetet de elálmosodtam és egy kis idő után el is aludtam. Arra ébredtem,hogy valaki a kezében fog és kivisz a kórházból.
- Kol? kérdeztem kicsit álmosan.
- Shh. mondta majd betett a kocsiba.
- Hova viszel? kérdeztem.
- Oda ahol biztonságban vagy. mondta.
- Kérlek, vigyél haza. mondtam neki miközben megfogtam a kezét.
- Ott nem lennél biztonságban. mondta.
- Megígérem nem mozdulok ki a házból. Csak vigyél haza kérlek. mondtam neki.
- Rendben, de meg kell ígérned,hogy nem mész sehova. mondta Kol.
- Megígérem. mondtam neki de utána újra elaludtam. Utána már csak akkor ébredtem fel mikor Kol kiemelt a kocsiból. De akkor felszisszentem mert kicsit megszorította a kezem ahol egy nagy seb volt.
- Ne haragudj. mondta majd adott egy puszit a homlokomra. Bementünk a házba és letett a kanapéra.
- Hozzak neked egy kis teát? kérdezte.
- Köszönöm, a tea most jól esne. mondtam neki mosolyogva. Amikor feltette forrni a vizet oda jött mellém megharapta a kezét és oda nyújtotta nekem.
- Igyál. Gyorsabban gyógyulsz. mondta Kol.
- Nem. Nem kell. Anélkül is meggyógyulok. mondtam neki.
- Kérlek. Csak egy keveset. Csak egy kicsit gyorsabban gyógyulj. mondta Kol.
- Nem lehet. mondtam.
- Miért? Ettől még nem leszel vámpír. mondta Kol.
- Tudom, de nem szeretnék inni a véredből. mondtam.
- Kérlek... mondta Kol. Megfogtam a kezét majd ittam a véréből. Mikor már éreztem,hogy gyógyul a sebem ellöktem a kezét.
- Ez borzasztó. mondtam.
- Én, vagy a vér? kérdezte Kol. Oda hajoltam majd megcsókoltam.
- Te biztosan nem. mondtam majd rámosolyogtam.
- Valahogy éreztem. mondta majd visszacsókolt. Felkapott a karjába majd felvitt a szobámba. Letett az ágyra majd befeküdt mellém. Ráhajtottam a fejem a mellkasára és nem kellett sok idő el is aludtam.
- Beszélnem kell veled. Damon az orromra kötötte,hogy tanítsalak meg pár trükkre amivel ha bajban vagy egy vámpírral szembe akkor... érted. mondta a tanár.
- Nem kell megtanítani semmire tanár úr. mondtam.
- Hívj csak Ricnek mondta. Alaric.
- Oké, Ric. Engem nem kell megtanítani semmire. Damon egy seggfej, és nem érdekel mit gondol. mondtam.
- Ez fájt. Nem vagyok seggfej. mondta Damon aki az ajtónak volt támaszkodva.
- Nézzétek, nem érdekel ki mit gondol. Nem vagyok veszélyben egy csöppet sem. Főleg nem Kol miatt. Nem azért költöztem ide,hogy vámpírokat vadásszak le vagy ilyesmi. Én csak élni akarom az életemet és ennyi, és ebbe Kol is beletartozik. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Ahhoz túl szép vagy,hogy ilyen Kol félékhez engedjelek. mondta Damon, majd Alaric valamit beadott nekem amitől elájultam. Damon kocsijában kezdtem el ébredezni.
- Ébresztő álomszuszék. mondta Damon gúnyos mosollyal.
- Hol vagyunk? kérdeztem.
- Viszlek bezárni téged. mondta Damon.
- Damon, ha nem engedsz el kiugrom. mondtam.
- Nyugodtan ugorj ki. mondta Damon.
- Rendben. mondtam majd kinyitottam a kocsi ajtaját.
- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz? kérdezte Damon.
- Kiugrom. mondtam neki.
- Csak blöffölsz. mondta Damon. De akkor valahogy véletlen kiestem a kocsiból. Damon már nem tudott elkapni ezért nagyot estem. Csak egy kocsi fékezést hallottam és,hogy Damon oda rohan hozzám és felkap a karjaiba. Megharapta a kezét és oda nyújtotta nekem,hogy igyak a véréből. Nagy nehezen kiböktem a szavakat.
- Nem...kell...a...véredből. Vigyél kórház...ba. Kérlek. Majd elaludtam Damon karjaiba. Damon ahogy kértem elvitt kórházba, mikor elkezdtem ébredezni valaki fogta a kezem.
- Anyu?kérdeztem.
- Szia drágám. mondta könnyes szemekkel.
- Mit keresel itt? kérdeztem.
- Az a fiatal ember ott kint felhívott,hogy balesetet szenvedtél, mi pedig egyből jöttünk.mondta az anyám.
- Hol van apu?kérdeztem.
- Kint van, beszélget az orvosokkal,hogy minél előbb haza vigyünk. mondta az anyám.
- Tessék? Hova haza? kérdeztem.
- Franciaországba, drágám. mondta az anyám.
- Ne kérlek. Itt szeretnék maradni. mondtam miközben felakartam ülni de nem sikerült.
- Drágám, ezt beszéld meg apáddal. mondta az anyám.
- Behívnád? Kérlek. mondtam.
- Persze drágám, szólok neki. Egy pillanat és vissza jövök. mondta az anyám.
- Köszönöm. mondtam. Apa bejött és leült az ágymellé és megsimogatta az arcom.
- Szia kicsim. Hogy vagy? kérdezte.
- Jól apu. De kérlek engedd meg,hogy maradjak. Majd Damon vigyáz rám. mondtam.
- Nem lehet drágám. Túl fontos vagy nekünk. mondta az apám.
- Kérlek apu. Esküszöm vigyázok máskor. mondtam miközben megfogtam a kezét.
- Még megbeszéljük az anyáddal. Addig pihenj kicsim. mondta majd kiment. De akkor Damon bejött.
- Szia pöttöm,hogy vagy? kérdezte mosolyogva.
- Damon, kérlek... Nem tudnád rávenni őket,hogy hagy maradjak itt? kérdeztem.
- Bocs, de nem áll rendelkezésemre bébicsőszködés. Meg ott biztonságban vagy. mondta Damon.
- Damon, kérlek. mondtam.
- Jó, meg próbálom. mondta majd kiment. Egy kis idő után bejöttek a szüleim Damon pedig az ajtónak támaszkodva figyelt.
- Nos mire jutottatok? kérdeztem.
- Maradhatsz. mondta az anyám mosolyogva.
- Komolyan? Köszönöm. mondtam majd átkaroltam őket.
- De kicsim, most mennünk kell vissza Franciaországba. Majd beszélünk rendben? Ne haragudj,hogy ilyen gyorsan elmegyünk de sok a dolgunk kicsim.mondta az anyám.
- Semmi gond anyu. mondtam mosolyogva. Utoljára átkaroltak adtak egy puszit mind a ketten majd felálltak és elmentek.
- Szia kicsim. mondták egyszerre.
- Sziasztok. mondtam majd ránéztem Damonre és azt mondtam neki.
- Köszönöm.
- Igazán nincs mit. mondta Damon majd elment. Megpróbáltam elaludni de nem ment. Elvettem a telefonom az asztalról aztán elkezdtem nyomkodni. Sok üzenetem jött, érdeklődtek,hogy hogy vagyok. Pont Bonnienak írtam üzenetet de elálmosodtam és egy kis idő után el is aludtam. Arra ébredtem,hogy valaki a kezében fog és kivisz a kórházból.
- Kol? kérdeztem kicsit álmosan.
- Shh. mondta majd betett a kocsiba.
- Hova viszel? kérdeztem.
- Oda ahol biztonságban vagy. mondta.
- Kérlek, vigyél haza. mondtam neki miközben megfogtam a kezét.
- Ott nem lennél biztonságban. mondta.
- Megígérem nem mozdulok ki a házból. Csak vigyél haza kérlek. mondtam neki.
- Rendben, de meg kell ígérned,hogy nem mész sehova. mondta Kol.
- Megígérem. mondtam neki de utána újra elaludtam. Utána már csak akkor ébredtem fel mikor Kol kiemelt a kocsiból. De akkor felszisszentem mert kicsit megszorította a kezem ahol egy nagy seb volt.
- Ne haragudj. mondta majd adott egy puszit a homlokomra. Bementünk a házba és letett a kanapéra.
- Hozzak neked egy kis teát? kérdezte.
- Köszönöm, a tea most jól esne. mondtam neki mosolyogva. Amikor feltette forrni a vizet oda jött mellém megharapta a kezét és oda nyújtotta nekem.
- Igyál. Gyorsabban gyógyulsz. mondta Kol.
- Nem. Nem kell. Anélkül is meggyógyulok. mondtam neki.
- Kérlek. Csak egy keveset. Csak egy kicsit gyorsabban gyógyulj. mondta Kol.
- Nem lehet. mondtam.
- Miért? Ettől még nem leszel vámpír. mondta Kol.
- Tudom, de nem szeretnék inni a véredből. mondtam.
- Kérlek... mondta Kol. Megfogtam a kezét majd ittam a véréből. Mikor már éreztem,hogy gyógyul a sebem ellöktem a kezét.
- Ez borzasztó. mondtam.
- Én, vagy a vér? kérdezte Kol. Oda hajoltam majd megcsókoltam.
- Te biztosan nem. mondtam majd rámosolyogtam.
- Valahogy éreztem. mondta majd visszacsókolt. Felkapott a karjába majd felvitt a szobámba. Letett az ágyra majd befeküdt mellém. Ráhajtottam a fejem a mellkasára és nem kellett sok idő el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése