Már csak pár centi választotta el az ajkainkat, de ellöktem magamtól.
- Elijah, ezt nem szabad. mondtam neki.
- Ugyan miért nem, Ella? Nem szeretnék udvariatlan lenni csak szeretném tudni. mondta Elijah.
- Mert én Kolt szeretem. mondtam neki majd Elijah letett a karjaiból.
- És ha soha többet nem kapod vissza? Akkor egyedül leszel? kérdezte Elijah.
- Azt hiszem igen. mondtam neki.
- Kedvellek, Ella. És szeretném ha te is kedvelnél engem. mondta Elijah.
- Elijah, ez lehetetlen. Kedvellek mint barátot. De soha nem tudnék rád máshogy tekinteni. Tisztelem,hogy ilyen kifinomult vagy. De én Kolt szeretem. mondtam neki majd könnyes lett a szemem.
- Ne haragudj. Nem akartam,hogy sírj. mondta Elijah majd átkarolt.
- Miért van az,hogy mindig meg kell bántanom valakit? kérdeztem tőle majd belenéztem a szemébe.
- Nem bántottál meg, Ella. Ezért ne legyen bűntudatod. mondta Elijah majd letörölte a könnyeim. Elnéztem oldalra majd megpillantottam egy alakot.
- Kol? kérdeztem a személyre nézve. De akkor az a személy elsuhant.
- Mit mondtál? kérdezte Elijah.
- Kol. Kolt láttam az előbb. mondtam neki.
- Nem. Szerintem csak hallucinálsz. mondta Elijah.
- Nem. Tudom,hogy Kol volt. Ne haragudj Elijah, de tudnom kell. mondtam neki majd elsuhantam. Mikor megálltam,hogy körül nézzek, valaki megfogta hátulról a derekam.
- El kell menned. súgta a fülembe. Megfordított majd hosszan megcsókolt.Majd elkezdtem sírni és átkaroltam.
- El kell menned, Ella. mondta majd megfogta az arcom.
- Miért? Nem akarlak többet elengedni. mondtam neki sírva.
- Klaus, miatt. Azt mondta,hogy azért élesztett újra mert segítenem kell neki megölni az anyánkat. mondta Kol majd letörölte a könnyeimet.
- De...mi? Nem. Nem engedlek el többet. mondtam neki.
- Muszáj lesz, Ella. Klaus biztosan csak addig vette ki a tőrt amíg anyámat elkapjuk. Utána újra egy koporsóba fogok heverni. mondta majd megsimogatta az arcom.
- Akkor megvédelek, de nem engedlek el, Kol. Még egyszer nem. mondtam neki sírva.
- Ne nehezítsd ezt meg, kérlek. mondta Kol majd megcsókolt.
- Nem kellett volna beléd szeretnem. Elijah jobban megérdemel téged. mondta Kol.
- Hogy mondhatod ezt? Elijahval nem történt semmi köztünk. Meg mondtam neki,hogy nem szeretem. mondtam Kolnak.
- Ella, kérlek. mondta Kol.
- Akkor engedj el, Kol. Mond,hogy nem szeretsz és nem fogok többet rád gondolni. mondtam neki könnyes szemmel.
- Tudod,hogy ezt nem vagyok képes mondani. mondta Kol majd megfogta az arcom.
- Kérlek, Kol. Csak mond ki, és megígérem soha többet nem gondolok rád. mondtam neki sírva.
- Nem szeretlek, Ella. mondta Kol, majd ránéztem könnyes szemekkel, megfogtam a kezét majd letettem a lába mellé. Láttam,hogy nemsokára kel fel a nap, ezért levettem a napgyűrűmet,majd beletettem Kol kezébe.
- Én sem fogok rád gondolni, soha többet. mondtam neki könnyes szemmel majd elsuhantam. Felsuhantam a hegy legtetejére, majd leültem a fűbe és vártam,hogy felkeljen a nap.
* Kol szemszöge...*
Miután én elmentem Kol elsuhant megkeresni engem. De mivel sehol nem talált ezért megkereste a többieket. Mikor oda ért a lovardához, megpillantotta a többieket.
- Hol van, Ella? Mondjátok,hogy itt van Ella. mondta Kol.
- Mi is örülünk,hogy látunk, Kol. mondta Damon.
- Most ne, Damon. Meg kel találnunk még nap felkelte előtt. mondta Kol.
- Miért? Talán elég? Van napgyűrűje. mondta Damon.
- Már nincs. mondta Kol majd oda nyújtotta nekik a gyűrűm.
- Mi a franc?! mondta Damon.
- De a hybrid nem ég el a napon, nem? Mivel egyik fele farkas. mondta Cleo.
- Igen ez így van. És ha mégis? kérdezte Kol.
- Azt hiszem tudom,hova ment. De tudom,hogy veszekedtetek. Ezért csak neked kéne menned, Kol. mondta Elijah.
- Rendben. Csak mond, hol van az a hely. Kérlek, Elijah. mondta Kol.
- Keresd ott ahol először oda adtad neki a napgyűrűjét. És mond neki,hogy ideje elmondani neked valamit. Csak mond neki,hogy Klaussal kapcsolatos. mondta Elijah majd Kol el is suhant.
* Saját szemszög...*
Valaki elkezdte az én nevem kiabálni.
- Ella! Ella, itt vagy? Ella!
- Itt vagyok. mondtam majd megpillantottam Kolt. Kol oda sietett majd átkarolt.
- Nem érdekel, Klaus. Nem érdekel senki. Veled maradok örökre! mondta Kol majd hosszan megcsókolt.
- Miért? Miért döntöttél így? kérdeztem.
- Mert nem tudom elképzelni az életem nélküled. Mikor először találkoztunk, már ott beléd szerettem. Szeretlek, Ella. Örökre veled leszek. mondta Kol majd újra megcsókolt.
- Én is szeretlek téged. mondtam majd átkaroltam.
- Milyen megható. mondta Klaus a háttérbe.
- Mit akarsz? kérdeztem.
- Tettem neked egy szívességet. Vissza hoztam neked Kolt. Most te tegyél nekem egy szívességet. mondta Klaus.
- És? Mit tegyek? Újra szúrjam le Kolt? mondtam neki majd elindultam felé.
- Nem éppen... Az most nincs a listámon. De az igen,hogy vedd rá az egyik Salvatore-t,hogy segítsen nekem. mondta Klaus.
- Soha nem fognak neked segíteni. mondtam neki.
- Nekem lehet nem, de neked igen. Szóval adj bele mindent, kedvesem. És vedd rá az egyiket,hogy segítsen. mondta Klaus majd elment. Kol oda jött majd hátulról átkarolt majd elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Kol... Menjünk haza. mondtam neki majd megfogtam a kezét.
- Mindig elrontod a jó pillanatokat. mondta majd lebiggyesztette a száját. Rámosolyogtam majd összekulcsolt újjal vissza indultunk a lovardához. Cleo egyből oda futott és erősen átkarolt.
- Azt hittem már... mondta majd elkezdett sírni.
- Nem foglak itt hagyni. mondtam neki mosolyogva.
- Jó újra, magunk mellett tudni. mondta Stefan mosolyogva.
- Ella, Cleo, Stefan. Ma suli van és tudjátok,hogy Alaric mindig plusz leckét ad ha késünk. mondta Samanta.
- Induljunk. mondtam majd elindultunk a kocsikhoz.
- Tudjátok mit,lányok? Ma én viszlek titeket suliba. mondtam neki mosolyogva.
- Azt hiszem, akkor suli előtt lesz egy balesetetek. mondta Damon, majd egy mosolyra húzta a száját.
- Haha, vicces voltál Damon. mondtam neki.
- Ó, ezt nem is kell mondanod. mondta Damon. Beültünk a kocsikba.
- Fél 8-ra értetek megyek. mondtam a lányoknak majd elhajtottunk. Mikor hazaértünk gyorsan bementünk megetettem a kutyát és a macskát. Majd felmentem zuhanyozni. Mikor végeztem, felvettem a fehérneműket, magamra terítettem a törölközőt majd kimentem a fürdőből. Kol ott feküdt az ágyon.
- Mi történt, amíg én nem voltam itt? kérdezte Kol.
- Nem szeretném ha tudnál róla. mondtam neki nevetve.
- Szeretném ha elmondanád. mondta Kol.
- Valójában, én sem emlékszem. Elijah és Damon mondta el a részleteket. mondtam majd elmentem a szekrényhez.
- Nos? kérdezte Kol felhúzott szemöldökkel. Leültem mellé az ágyra.
- Kicsit, megint berúgtam. És hát vetkőzős póker volt... és hát, vetkőztem. mondtam Kolnak majd elkezdtem nevetni.
- Nekem is vetkőzhetnél. mondta Kol mosolyogva- Rá mosolyogtam majd felálltam és elsétáltam a szekrényhez. Kol megragadta hátulról a derekamat majd elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Kol...Iskolába kell mennem. mondtam neki.
- Nevezhetlek mától hangulatrontónak? kérdezte Kol felhúzott szemöldökkel.
- Nem fog zavarni. mondtam neki majd kivettem a ruhát a szekrényből. Kol rám nézett majd lebiggyesztette a száját.
- Miért csinálod ezt? kérdeztem tőle nevetve.
- Miért, mit csinálok? kérdezte Kol majd felhúzta a szemöldökét.
- Ezt... mondtam neki nevetve. Mert folyamatosan nézte a rajtam lévő törölközőt. Kol felállt majd oda sétált hozzám, oda hajolt a fülemhez majd belesúgta.
- Útban van a törölköző. majd éreztem az arcomon,hogy mosolyra húzza a száját.
- Kol...Ha elkések, komolyan több leckét ad Alaric. mondtam neki.
- Egy koporsóban feküdtem, nem érezhettelek magam mellett. És most Alaric érdekel meg a leckéje? kérdezte Kol felhúzott szemöldökkel.
- Igen... mondtam neki nevetve. Kol úgy csinált mintha megsértődne ezért elindult az ajtó felé. De én elé suhantam, majd hosszan megcsókoltam. Majd éreztem,hogy Kol megint mosolyra húzza a száját.
- Kisfiú... mondtam neki majd elindultam felvenni a ruhát. De Kol elém suhant majd hosszan megcsókolt majd a falhoz szorított. Elkezdte a nyakamat csókolni utána levette rólam a törölközőt. Az ágyhoz suhantunk majd fölém kerekedett, majd elkezdte csókolgatni a mellkasom. Levette a pólóját, majd újra megcsókolt. De akkor csöngettek. Kol oda hajolt a fülemhez majd megcsókolta a nyakam és azt súgta a fülembe.
- Ebben a városban csak kedv rontó emberek vannak.
Elkezdtem nevetni majd legurítottam magamról Kolt. Gyorsan felöltöztem majd lementem.
- Szia, jössz? kérdezték a lányok.
- Sziasztok, persze. Ne haragudjatok csak nem néztem az időt. mondtam. Felvettem a magassarkúm majd elindultunk.
- Ezért még kapunk Alarictól. mondta Samanta. De én csak rámosolyogtam. Beértünk az iskolába majd első óránk töri volt. Kicsit késtünk. Alaric elnézte volna de nem akart kivételezni.
- Lányok, ezért plusz lecke jár. mondta Alaric.
- Ne már, Ric. Ez csak 1 perc volt. mondtam.
- Az 1 perc, az 1 perc. mondta Alaric majd leült az asztalhoz. Mi is helyet foglaltunk. Óra végén Alaric oda hívott minket.
- Látom jobban vagy. mondta Alaric mosolyogva.
- Klaus, kihúzta Kolból a tőrt. Szóval most már újra együtt vagyunk. mondtam neki mosolyogva.
- Örülök. De ugye tudjátok,hogy nem ússzátok meg a plusz leckét. mondta Alaric majd kijelölte a plusz leckét. Elindultunk kifelé de Alaric utánunk kiabált.
- A témazárót ne felejtsétek el!
- Nem fogjuk, Ric. mondtam majd elmentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése