Mikor a kriptához értünk, elénk állt 2 hybrid.
- Ha azért jöttetek,hogy kimentsétek a 2 vámpírt, ne is fáradjatok. mondta az egyik hybrid.
- Nézzétek, gyökerek. Klaus mondta,hogy vigyem el nekik őket de ha nem engedtek be akkor azt hiszem,hogy nem a 2 vámpír hal meg hanem ti... mondtam majd elindultam vissza fele.
- Jó, akkor felhívom Klaust és megkérdezem tőle. Várjatok. mondta a másik hybrid. De akkor én hátrafordultam oda suhantam hozzájuk majd kitéptem mind a kettőnek a szívét.
- Gyökerek... mondtam majd elindultam a kriptába. Hátra fordultam majd azt mondtam.
- Jöttök? Vagy kint fogtok ácsorogni?
Stefan és Kol is elkezdtek jönni utánam. Kinyitottam a ketrec ajtaját majd oda mentem Cleohoz és Samantához akik ki voltak kötözve. Letéptem róluk a láncot majd elindultam kifelé. Kint a kripta bejáratnál állt Klaus és Monika.
- Klaus... mondtam.
- Kedvesem, te mit keresel itt? És ki tette ezt a hybridekkel? kérdezte Klaus. Feltettem a kezem majd azt mondtam.
- Én voltam...
- Te megölted a barátomat? kérdezte Monika.
- Ó, szóval 2 barátod volt. Kol és az a gyökér. Most már mindent értek. mondtam. Monika oda suhant majd megakarta fogni a nyakam de megfogtam a kezét és eltörtem neki.
- Te hülye ribanc... mondta Monika.
- Ezt most az egyszer elnézem neked, mert ott vár bent a kis szerelmed Kol és hát nem akarom megbántani azzal,hogy megölöm a barátnőjét. mondtam majd elengedtem. Elindultam a kripta elől mikor hallottam,hogy Monika azt mondja,hogy.
- Hülye ribanc...
Majd oda suhant de én hátrafordultam és benyúltam a szívéhez.
- Na most már nem nézem el... mondtam majd kitéptem a szívét. De akkor kijöttek a többiek a kriptából.
- Kol! Itt a barátnőd szíve. mondtam majd oda dobtam a kezébe Monika szívét.
- Ella, te miről beszélsz? mondta Kol.
- Én semmiről... mondtam neki majd elfordultam és elindultam ki az erdőből.
- Te most komolyan azt hiszed,hogy Monika a barátnőm volt? kérdezte Kol.
- Én nem hiszem. Én mondtam. De ha megbocsájtotok, én most mennék mert utálom ha vér van a kezemen. mondtam fintorogva.
- Klaus...Bocs,hogy kitéptem 3 hybrided szívét...De az első a család nem? mondtam majd elsuhantam. Mikor vissza értem a Salvatore házba, felmentem a fürdőbe majd megpillantottam Damont,ahogy a kádba ül.
- Bocs... mondtam majd oda sétáltam a csaphoz,hogy megmossam a kezem.
- Amúgy, hova tűntél? Nem azt mondtad,hogy a lányok után mész? kérdeztem.
- Elindultam de nem találtam őket ezért elmentem inni. mondta Damon.
- Á, értem. mondtam majd elkezdtem a kezemet mosni. Damon kiszállt majd pucéran oda sétált hozzám.
- Aztán mi volt? Meglettek a lányok? kérdezte Damon.
- Látom téged nem érdekel Cleo. mondtam.
- Miért ne érdekelne? kérdezte Damon.
- Mondjuk úgy,hogy le se szarod. Szereted te egyáltalán? mondtam.
- Szeretem...mondta Damon majd mögém jött és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Damon, mit csinálsz? kérdeztem.
- Azt amit tőle nem kaphatok meg. mondta Damon majd a kezét lecsúsztatta a fenekemhez.
- Damom... mondtam de Damon maga felé fordított és hosszan megcsókolt.
- Damon, engedj el. mondtam majd eltoltam magamtól.
- Te mondtad,hogy minek az érzés! Akkor most se érezz csak csináld amit mind a ketten akarunk. mondta Damon.
- De én nem akarom. mondtam majd elindultam az ajtó felé. Damon elém suhant majd a falhoz szorított és oda hajolt a számhoz.
- Akarlak... mondta Damon.
- Akard Cleot, ne engem. Cleo is megadhatja azt amire vágysz. mondtam.
- Ezt magyarázd el neki is. mondta Damon.
- Ha látná rajtad,hogy szereted megadná neked amire vágysz. mondta Damon.
- Te, Kol miatt nem adod meg azt nekem amit akarok? kérdezte Damon.
- Nem, hanem azért mert neked van barátnőd. mondtam.
- És ha azt mondom,hogy én téged szeretlek? mondta Damon.
- Akkor sajnálom mert én nem szeretlek. mondtam.
- Akkor ne szeress. mondta Damon majd elkezdett felém jönni.
- Damon... Szállj le rólam! Ha Cleo meg nem kell neked akkor mond meg neki. mondtam majd kisétáltam az ajtón. Mikor lementem a többiek éppen akkor jöttek meg.
- Hol van az anyám? kérdeztem.
- Nem tudjuk...Lehet elege lett ebből az Ellából. mondta Stefan.
- Milyen Ellából? Ebből ami most vagyok? Miért szerinted jobb az az Ella? mondtam.
- Nem gondolod,hogy az az Ella mindenkinek jobb lenne? Úgy szerettünk de most... mondta Cleo és Samanta.
- Miért jobb az az Ella? Cleo te meg foglalkozz a pasiddal aki az előbb akart lefeküdni velem mert te nem adod meg neki amit szeretne... mondtam.
- Mi van? kérdezte Cleo.
- Jól hallottad, kicsi szívem. mondtam majd elindultam kifelé. Az ajtóban megpillantottam Kolt.
- Te lefeküdtél Damonnel? kérdezte Kol.
- Bánatos vagy Monika miatt,igaz? Amúgy is ha lefeküdtem volna vele nem lenne mindegy? mondtam.
- Beszélhetnénk négyszemközt? kérdezte Kol.
- Itt miért nem jó? kérdeztem.
- Mert itt mindenki hall. mondta Kol.
- Nem érdekelsz,Kol. Sőt senki nem érdekel már. Szerintem jobb lenne ha elfelejtenél. mondtam majd elsétáltam Kol mellett. De Kol megragadta a kezem és azt mondta.
- Ella, kapcsold vissza az érzéseid, kérlek. mondta Kol.
- Miért kapcsoljam vissza? Hogy még többet szenvedjek? Kösz, inkább kihagyom. mondtam.
- Kérlek... mondta Kol majd megfogta a kezem.
- Már semmi nem lenne olyan mint régen... mondtam.
- Csak kapcsold vissza. mondta Kol.
- Már rég vissza kapcsoltam. mondtam majd belenéztem Kol szemébe.
- Nem lesz már semmi olyan mint rég... mondtam.
- Már nem szeretsz igaz, Ella? kérdezte Kol. Lehajtottam a fejem majd Kol elengedte a kezem.
- Most már mindent értek. mondta Kol majd elsuhant. Stefan kijött majd átkarolt, amit én viszonyoztam. Éppen mondani akartam valamit de Stefan rávágta.
- Tudom... mondta Stefan.
- Tudom,hogy ő is olyan lesz mint régen. Ki fogja kapcsolni az érzéseit. mondtam majd belenéztem Stefan szemébe.
- De te még vissza tudod hozni. mondta Stefan majd megfogta az arcom.
- Igazad van. Megkeresem. mondtam.
- Segítünk neked, jó? mondta Stefan.
- Köszönöm. mondtam majd elsuhantam. Először hozzánk mentem de nem találtam. Már majdnem mindenhol megnéztem de akkor megcsörrent a telefonom.
- Stefan... szóltam bele a telefonba.
- Megtaláltuk Kolt. De Klausnak segít. mondta Stefan.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? kérdeztem.
- Bezárt minket a kriptába. A telefont nem találta meg nálam, ezért tudtalak most felhívni. mondta Stefan.
- Akkor a kriptához megyek. mondtam.
- Túl veszélyes... mondta Stefan.
- Nem érdekel... mondtam majd letettem a telefont és elkezdtem suhanni. Mikor oda értem a kriptához nem láttam a bejárat előtt senkit. De mikor be akartam menni Kol ott termett mögöttem.
- Nézzenek oda, már is hiányoznak a kis barátaid? kérdezte Kol.
- Engedd el őket. mondtam.
- Miért engedném? Talán csak nem hiányzik valamelyik. mondta Kol. Oda mentem Kol elé belenéztem a szemébe majd azt mondtam neki.
- Ha szeretsz vagy szerettél valamikor is. Engedd el őket. mondtam majd megfogtam Kol kezét.
- Vissza tért a régi Ella. És akkor most kihasználja a kedvességét. mondta Kol.
- Szeretném ha megbíznál bennem. mondtam.
- Jobb lenne ha békén hagynál. Nemsokára vissza jön Klaus, és azt fogja látni,hogy itt vagyok veled. Akkor nem fog örülni. mondta Kol majd elindult a kriptába. Megfogtam a kezét, majd azt mondtam neki.
- Kol, ha szerettél, engedd el őket. Kérlek. mondtam. Kol vissza nézett rám.
- Ha elengedem őket...semmi nem fog megváltozni... mondta Kol majd oda lépett elém.
- Igazad van...nem akkor fog megváltozni hanem most. mondtam majd a kezemet Kol nyaka köré kulcsoltam majd megcsókoltam. Kol a derekamnál fogva magához húzott majd csókcsatába kezdtünk. Kol a fenekemnél fogva felemelt majd a falhoz szorított.
- Hiányoztál... mondta Kol. Nem is válaszoltam rá semmit csak mosolyogva megcsókoltam.
- Hé,srácok! Mi még be vagyunk zárva! kiabálta Stefan. Kollal egymásra mosolyogtunk majd elindultunk,hogy kinyissuk nekik a kripta ajtaját.
