1 x 16 Érzelmek

Mikor elkezdtem ébredezni a szobámban voltam, és valaki megfogta a kezem. Ránéztem majd láttam,hogy elkezd mosolyogni.
- Kol...? kérdeztem majd megfogtam a fejem mert rettentően fájt. Kol elkezdte simogatni az arcom majd azt mondta mosolyogva.
- Azt hittem már sosem kelsz fel.
- Mennyi az idő? kérdeztem.
- Legalább már 16:00 van. Anyukád lent ül, aggódik érted. mondta Kol.
- Mi? Mit keres itt anya? kérdeztem.
- Nem emlékszel semmire? kérdezte Kol.
- Nekem ehhez még korán van. Biztosan nemsokára beugrik. mondtam majd felültem.
- Szeretnéd,hogy felhívjam anyukádat? kérdezte Kol.
- Nem kell. Majd én lemegyek hozzá. mondtam Kolnak.
- Nem gondolod,hogy el kéne már neki mondani az igazat? kérdezte Kol. Hirtelen Kolra néztem majd azt mondtam neki.
- Nem. Dehogyis. Nem tudná feldolgozni.
- Rendben. Csak kérdeztem. mondta Kol majd megsimogatta az arcom. Megfogtam a kezét majd azt mondtam neki.
- Kérlek, Kol. Még ne mondjuk el neki. mondtam neki.
- Rendben. Akkor mondjuk el amikor szeretnéd. mondta Kol mosolyogva. Felálltam az ágyból majd elindultam a szekrény felé. Kivettem a ruhámat, majd felvettem és elindultam az ajtó felé. Kol mellém suhant, megfogta a kezem majd azt mondta.
- Azt sem szeretnéd elmondani neki,hogy te meg én...?
- Szeretném ha mindent ő tudna meg. mondtam neki mosolyogva.
- De akkor ezek szerint ezt csinálhatom... mondta Kol majd a derekamnál fogva magához húzott majd hosszan megcsókolt.
- Szerintem ennyire még nem kell belevinni anyut. mondtam neki mosolyogva.
- Örülök,hogy vissza kaptalak. mondta Kol majd rám mosolygott. Vissza mosolyogtam majd lementünk.
- Szia,anyu. mondtam neki.
- Szia kicsim. mondta anyu majd oda sietett,hogy átkaroljon.
- Mióta vagy itt? kérdeztem.
- Nem rég jöttem, Elijah megmutatta a várost. Meg egy kicsit megtanította ennek az országnak a nyelvét. mondta az anyám.
- Miattam képes vagy nyelvet tanulni? kérdeztem mosolyogva.
- Érted bármit, drágám. mondta az anyám mosolyogva.
- Anya, most már hivatalosan is szeretném bemutatni Kolt. mondtam neki mosolyogva.
- Aranyosnak tűnik. mondta az anyám.
- Az is. mondtam neki majd Kol felé fordultam.
- Anya, ő itt Kol Mikaelson. mondtam az anyámnak.
- Kol, ő itt az anyám. Cassy Morgan. mondtam Kolnak mosolyogva. Anyukám átkarolta Kolt majd azt mondta neki a használt nyelven.
- Örülök, Kol,hogy megismerhetlek.
- Én is örülök, Miss. Morgan. mondta Kol mosolyogva majd megcsókolta anyám kézfejét.
- Kol...Azt hiszem, vissza térnek az emlékek. mondtam majd leültem a kanapéra.
- Klaus... mondtam majd gyorsan felálltam és még anyám nem veszi észre elsuhantam.

* Anyám szemszöge... *

- Kol, hová tűnt, Ella? kérdezte az anyám.
- Azt hiszem el kellett sietnie valahová. Utána kéne mennem. Sietünk vissza. mondta Kol majd kisétált az ajtón.

- Saját szemszög...*

Elsuhantam Klaus házához, majd betörtem az ajtaját. Klaus szokásához hívően ott ült a kanapén.
- Kedvesem...Mit művelsz? kérdezte.
- Hogy merészeltél megigézni? kérdeztem felháborodottan.
- Ugyan kedvesem...Miről beszélsz? kérdezte Klaus.
- Ne mond azt,hogy kedvesem. Mert nem vagyok a kedvesed. mondtam majd oda suhantam és arcon vágtam.
- Ezt nem kellett volna. mondta Klaus majd felállt, oda suhant hozzám majd a falhoz szorított.
- Eressz el! mondtam neki fuldokló hangon.
- Arra is emlékszel,hogy mit mondtam neked? kérdezte Klaus.
- Ennél többre még kéne emlékeznem? kérdeztem tőle.
- Arra nem emlékszel amikor azt mondtam neked,hogy Kol megfogja találni a módját,hogy vissza kapjon. És mi fog történni,hogy ha Kol vissza szerez téged...? kérdezte Klaus.
- Megfogsz ölni. mondtam neki még mindig fuldokló hangon.
- És, kedvesem. Te erre mit válaszoltál? kérdezte Klaus gúnyos mosollyal.
- Azt...azt,hogy készen fogok rá állni. mondtam.
- De most ebben a helyzetben meg sem kérdezem,hogy készen állsz-e rá. Mert őszintén nem is érdekel. mondta Klaus majd benyúlt a szívemhez és ki akarta tépni, de Kol ott termett.
- Klaus...ne tedd. mondta Kol.
- Testvér... miért mindig rosszkor jössz? Most végig kell nézned,ahogy kitépem, Ella szívét. Szegény Kol... mondta Klaus majd gúnyosan Kolra mosolygott.
- Ne, őt öld meg. Ha ennyire ölni akarsz ölj meg engem. mondta Kol majd közelebb jött.
- Annak mi értelme lenne? Inkább Ellát, ölöm meg. Azt még élvezni is fogom, mert akkor te szenvedsz testvér. mondta Klaus majd Kolra nézett.
- Klaus... Ölj már meg! mondtam neki.
- Nem. Tudod mit? Kolnak igaza van. Te többet fogsz szenvedni,hogyha Kol hal meg. Ezért azt akarom,hogy újra szúrd le. mondta Klaus egy gúnyos mosollyal az arcán. Majd oda nyomta a kezembe a tőrt. Oda sétáltam Kolhoz majd oda hajoltam hozzá,hogy átkaroljam.
- Ha azt mondom most, akkor suhanj el!  mondtam neki majd elengedtem.
- Na mi lesz? Tedd meg! Most! mondta Klaus.
- Most! mondtam Kolnak majd elsuhantunk. A Salvatore házhoz mentünk. Ott voltak a többiek is.
- Hát ti? kérdezte Damon, majd belekortyolt a pohár wiskeyébe.
- Klaus, megint azt akarta,hogy szúrjam le Kolt. mondtam majd szorosan megfogtam Kol kezét.
- És ti csak úgy eljöttetek? kérdezte Cleo.
- Inkább elmenekültünk. mondtam Cleonak.
- De, még mindig nem értem,hogy tudtad ezt megcsinálni. mondta Kol majd felém fordult.
- Még nem mondtad el neki, Ella? mondta Damon.
- Mit nem mondtál el? kérdezte Kol.
- Mikor Klaus azt mondta,hogy szúrjalak le. Másnap megszakítottam a köteléket Klaus és köztem. mondtam neki majd belenéztem a szemébe.
- Ezt meg,hogy érted? Hogy tudtad megcsinálni? kérdezte Kol.
- Csak át kellett változnia. mondta Damon majd legyintett egyet a kezével, majd megcsókolta Cleot.
- Átváltoztál csak azért,hogy többet ne kötődj Klaushoz? kérdezte Kol.
- Nem. Azért változtam át,hogy többet ne veszítselek el. mondtam neki mosolyogva.
Egy kis idő múlva kopogtattak. Elmentem és kinyitottam.
- Anyu? kérdeztem.
- Anyukáddal kicsit beszélgettem. Kár,hogy nem tud semmiről. De majd én éreztetem vele. mondta Klaus gúnyos mosollyal majd megváltozott az arca, és a fogai is előjöttek. Megakarta harapni anyát, de én rákiabáltam.
- Klaus, ne tedd! Csak mond el mit szeretnél. Megteszem! mondtam neki, majd anyura pillantottam.
- Mit akar tőlem? kérdezte anya könnyes szemmel.
- Nem lesz semmi baj. mondtam neki.
- Mit akarsz Klaus? kérdeztem.
- Beszélni veled. mondta Klaus.
- Ki akartad tépni a szívem, és most beszélgetni akarsz? kérdeztem tőle.
- Szeretném ha velem tartanál. mondta Klaus.
- Mi? Ezt,hogy érted? kérdeztem.
- Ezt nem itt fogom elmondani. mondta Klaus.
- Elengeded az anyámat? kérdeztem.
- Ha ki jössz beszélgetni, elengedem. mondta Klaus.
- Rendben, akkor előbb engedd el anyámat. mondtam neki.
- Rendben. mondta Klaus majd elengedte az anyámat.
- Anya, menj be. mondtam anyámnak.
- Kol! Vidd be anyát. mondtam Kolnak majd kiléptem az ajtón.
- Jól döntöttél. mondta Klaus.
- Most mond el,hogy mit akarsz Klaus. mondtam.
- Csak egyetlen egy dolgot. mondta majd gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Essünk túl rajta. mondtam Klausnak. Klaus oda suhant elém majd belenézett a szemembe.
- Azt akarom,hogy kapcsold ki! Ne foglalkozz senki érzéseivel! Azt csinálod amit én mondok, és nem mást!
- Ne! mondta Kol.
- Kapcsold ki,Ella! mondta Klaus kicsit felemelve hangját. De aztán már csak azt vettem észre,hogy sötétség volt előttem. Nem éreztem semmit. Az érzéseimet teljesen kikapcsoltam.