Reggel a telefoncsörgésre ébredtem.
- Jó reggelt anyu. mondtam.
- Boldog Születésnapot drágám! kiabált anya a telefonba.
- Anyu, ne kiabálj már. mondtam neki álmosan.
- Drágám, 18 vagy. Ezt meg kell ünnepelned. mondta anyám.
- Nem szeretném. mondtam.
- Nyisd ki az ajtód kicsim. mondta az anyám.
- Ugye nem vagytok itt a ház előtt? kérdeztem miközben felpattantam az ágyból.
- Ne haragudj drágám, de nem tudtunk elmenni. De nyisd csak ki az ajtód. mondta az anyám. Lementem kinyitottam az ajtót és az ajtó tetejéig érő ajándékok voltak ott.
- Anyu, nemár nem kellett volna. mondtam.
- Kicsim, ez a 18. születésnapod! Nem hagyhattuk ki apáddal,hogy ne vegyünk neked ajándékot. mondta az anyám.
- Hát köszönöm nektek. mondtam.
- Szívesen drágám, most le kell tennem. De még beszélünk. Szia kicsim. kiabálta bele a telefonba apu.
- Sziasztok. mondtam majd letettem a telefont. Bevittem az ajándékokat leültem és kinyitottam őket. Szokásosan ruhák voltak benne, egy új laptop, és egy dobozban volt egy kulcs. Kinyitottam a borítékot ami benne volt és ez állt benne.
Drága kislányunk!
Szerettünk volna egy olyan ajándékot venni neked ami még sosem volt. Ezért úgy gondoltuk,hogy örülnél egy autónak. Az autó kint áll a garázs előtt. Remélem örülsz a többi ajándéknak is.
Sok puszi, anya és apa!
Felvettem a kabátom és a papucsom, és kirohantam a garázshoz. Ott állt egy nagy, és gyönyörű autó. Olyan amilyenről mindig is álmodtam. Odarohantam még az se érdekelt,hogy nagyon fájt a lábam a sebek miatt. Levettem a masnit és beültem a kocsiba. Végigsimítottam az üléseket. Mikor már befejeztem a kocsi csodálását. Becsuktam az ajtaját, lezártam és vissza akartam menni a házba. Amikor Kol ott termett mögöttem.
- Jézusom, ezt ne csináld többet. mondtam neki.
- Megígérted,hogy nem jössz ki a házból. mondta Kol.
- Jó de muszáj volt megnéznem az autót. mondtam neki mosolyogva.
- Ez a tied? kérdezte.
- Most már igen. mondtam majd beleugrottam a nyakába. De utána elengedtem és azt mondtam neki.
- Bocsi. De akkor elkezdtem mosolyogni. Kol rám nézett felkapott a karjaiba és megcsókolt. Utána pedig bevitt a házba. Gyorsan felfutottam az emeletre és megeresztettem magamnak a vizet.
- Fürödni fogok! Ne gyere be! kiáltottam Kolnak.
- Oké. kiáltott vissza Kol.
- Ez nem volt meggyőző. kiáltottam neki.
- Nem is akartam,hogy az legyen. mondta majd elém suhant.
- Nem tudnál valamikor szépen lassan felsétálni? kérdeztem.
- Annak mi értelme lenne? kérdezte Kol.
- Nem tudom. Az olyan normális lenne... mondtam neki majd bementem a fürdőbe, összekötöttem a hajam és beszálltam a kádba.
- De amúgy én nem vagyok ember, szóval nem kell úgy viselkednem. mondta majd benyitott.
- Kol! Menj ki! kiáltottam rá.
- Majd kimegyek. mondta majd levette a pólóját a gatyáját és beült mögém a kádba.
- Kol! Menj már ki! mondtam neki megint.
- Szeretnék veled fürdeni. Ez miért baj? kérdezte.
- Azért mert meztelen vagyok. mondtam neki dühösen.
- Az engem nem zavar. mondta Kol majd oda húzott magához,hogy feküdjek a mellkasára.
- Kol, komolyan menj már ki! mondtam neki kicsit már nevetve.
- Nem tudok kiszállni. Öreg vagyok már,hogy egyedül szálljak ki. mondta.
- Te bolond vagy. mondtam neki majd oda feküdtem a mellkasára. Megfogta a kezemet ami ott hevert a combomnál. Utána rátette a vállamra a kezét.
- Meg se próbálj lejjebb nyúlni! mondtam neki.
- Nem akartam. mondta Kol miközben magához ölelt.
- Igen, ez a fiúkra illő,hogy nem akarnak lejjebb nyúlni. mondtam neki. De ő csak elmosolyodott.
- Kiszállnál? kérdeztem.
- Nem szeretnék. mondta kisfiúsan.
- Kol! Én is ki szeretnék szállni. Meg kell etetnem hercegnőt. mondtam majd előre csúsztam,hogy ki tudjon szállni.
- Ez nem ér! mondta.
- Mi nem ér? kérdeztem.
- Miért nem te szállsz ki előbb? kérdezte.
- Kol, ne csináld már. Szállj ki nem fogok oda nézni. mondtam neki majd megütöttem a vállát.
- Nem zavar ha nézel. mondta majd felállt és kiszállt. Magához fogott egy törölközőt majd nekem is oda nyújtott egyet.
- Kiszállok ha kimész. mondtam majd elvettem a törölközőt. Lebiggyesztette a száját majd kisétált. Gyorsan kiszálltam. Felöltöztem és kimentem.
- Ma beszeretnélek mutatni a családnak. mondta Kol.
- Mi? Engem? Ez nevetséges. mondtam Kolnak.
- Miért lenne az? A barátnőm vagy nem? Beszeretnélek mutatni nekik. Már várnak minket estére. Vettem neked egy ruhát, remélem tetszik. mondta Kol majd oda adott egy dobozt. Kinyitottam és egy meseszép ruha volt benne.
- Úristen, ez gyönyörű. mondtam majd adtam egy csókot neki.
- Szeretném ha ma ebbe jönnél. mondta Kol.
- Ebbe beleegyezhetek. mondtam neki mosolyogva. Azt mondta neki most el kell mennie. De este 8-ra itt lesz. Adott még egy csókot majd elment. Én is lementem adtam kaját a kutyámnak. Aztán elkezdtem készülődni. Este 8-kor pontban kopogott Kol.
- Jó estét hölgyem. Szabad lesz? kérdezte majd nyújtotta a kezét.
- Jó estét uram. Természetesen. mondtam majd rámosolyogtam.
- Milyen gyönyörű ma este Miss. Morgan.
- Ön pedig nagyon elegáns Mr. Mikaelson. mondtam majd beültem a kocsijába. Síri csönd volt a kocsiba. De akkor már annyira izgultam,hogy megragadtam a kezét és erősen megszorítottam.
- Ne haragudj. De nagyon izgulok. mondtam neki mosolyogva.
- Nincs miért izgulnod. Gyönyörű vagy, kedves. Az egyik testvérem ezt dicsérni is fogja mert ő is ilyen. mondta Kol.
- Mármint milyen? kérdeztem.
- Ő is ilyen kifinomult. mondta Kol.
- És az jó vagy rossz? kérdeztem.
- Attól függ. Az ő szemszögéből borzasztó. De a tiedből csodálatos. mondta majd rám mosolygott.
- Örülök,hogy csodálatosnak tartasz. mondtam neki miközben megfogtam a kezét. Amikor oda értünk a házban sötét volt.
- Biztosan mára volt az időpont? kérdeztem.
- A fejemet merném rá tenni. mondta majd egy gonosz mosoly került az arcára.
- Miben mesterkedsz? kérdeztem.
- Menjünk be és elmondom. mondta Kol. Sóhajtottam egyet majd azt mondtam.
- Menjünk. Amikor beértünk hirtelen felkapcsolták a villanyt és egyszerre azt kiáltották.
- Boldog Születésnapot!
- Ezt te csináltad? kérdeztem Kolhoz fordulva.
- Némi segítséggel. mosolygott Kol.
- Köszönöm. mondtam majd erősen átkaroltam. Nem gondoltam volna,hogy ennyien eljönnek. Sokan oda jöttek boldog szülinapot kívánni. De az biztos volt,hogy azokból az emberekből a felét nem ismertem. Kol megfogta a kezem majd azt mondta.
- Gyere,bemutatlak a testvéreimnek.
- Elijah ő itt Ella. Ismerkedjetek még megkeresem a többieket. mondta Kol. Elijah megfogta a kezemet majd megcsókolta.
- Örülök,hogy megismerhetlek. Elijah Mikaelson vagyok. mondta.
- Üdvözlöm Elijah. Ella Morgan. mondtam mosolyogva. Kol oda hozta a többi testvéreit is.
- Szia, Rebekah vagyok. Örülök,hogy lesz egy lány "testvérem". mondta mosolyogva majd átkarolt.
- Szia Rebekah. Ella vagyok. mondtam mosolyogva.
- Örülök,hogy megismerhetlek. Niklaus vagyok. De a Nik vagy a Klaus jobb lenne. mondta mosolyogva. Kol elment a többi testvéreivel beszélni. Én pedig ott maradtam Elijahval. Elijah nyújtotta a kezét majd azt mondta.
- Körbevezethetem, Miss Morgan?
- Természetesen, Mr. Mikaelson. mondtam mosolyogva. Elijah körbevezetett minden szobát, a boros pincét. Mindent megmutatott. Mikor vissza mentünk, az emberek többsége már elment. Legalább már éjfél lehetett mikor elálmosodtam. Oda mentem Kolhoz majd azt mondtam neki.
- Kol nem akarunk menni?
- Ha szeretnél indulhatunk. mondta mosolyogva.
- Jó lenne, nagyon fáradt vagyok. mondtam neki.
- Akkor induljunk. mondta majd megfogta a kezem. Beültünk a kocsiba és hazáig nem is beszéltünk.
- Baj,hogy eljöttünk? kérdeztem.
- Nem, dehogyis. Miért lenne baj? kérdezte Kol.
- Csak mert meg se szólalsz. mondtam.
- Azt gondoltam, biztosan te nem szeretnél beszélni. mondta Kol majd megfogta a kezem. Mikor hazaértünk levettem a cipőt a kabátot és lehuppantam a kanapéra. Kol egy kis idő után oda jött mellém leült és azt súgta a fülembe.
- Meglepetés. majd elmosolyodott. Elővett a háta mögül egy kiscicát.
- Ez az én ajándékom. mondta mosolyogva.
- Te egy kiscicát vettél nekem szülinapomra? kérdeztem mosolyogva.
- Azt gondoltam szereted az állatokat. mondta majd nyújtotta a kiscicát. mondta Kol.
- Még jó,hogy szeretem őket. mondtam majd megcsókoltam.
- Köszönöm. mondtam neki mosolyogva.
- És milyen nevet adsz neki? kérdezte.
- Szerintem Koel lesz a neve. mondtam neki mosolyogva.
- Koel? Ez honnan jött? kérdezte nevetve.
- Olvasd össze a te neved kezdőbetűit és az enyém. mondtam neki mosolyogva. De ő nem is válaszolt csak megcsókolt. Ráfeküdtem a mellkasára és együtt simogattuk a kiscicát.
- Szeretlek. suttogta a fülembe.
- Én is téged. mondtam neki majd letettem a cicát a földre és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése