1 x 7 Baráti este

Hosszú idők után eltávolodtam Kol szájától.
- Ezt nem szabadna. mondtam.
- Miért nem? Hiszen az előbb vallottad be,hogy szeretsz. mondta Kol miközben megfogta a kezem.
- Tudom... De a többiek mit szólnának? Ezzel elárulom a barátnőm is és a többieket is. mondtam.
- Miért érdekel az téged? kérdezte Kol.
- Kol... mondtam miközben ránéztem.
- Tudom, ne haragudj. mondta majd megfogta az arcom. Egy pillanatot kérek. Valamit el kell intéznem. mondta majd besietett a házba. Elindultam én is vissza a házba. Oda jött hozzám Elijah.
- Nem láttad Kolt? kérdezte.
- De.. Az előbb mondta,hogy nemsokára vissza jön. mondtam majd egy csattanást hallottunk. Kimentünk a ház elé, mikor megláttuk Damont,ahogy Kolnak a nyakát próbálja kitörni.
- Damon! Állj le! kiabáltam rá. De akkor kitörte Kol nyakát.
- Te teljesen megbolondultál? kérdeztem felháborodva.
- Azt hittem ti már nem vagytok együtt. Akkor nem mindegy? kérdezte.
- Nem. Nem mindegy Damon. Ezt most miért kellett csinálnod? kérdeztem miközben oda mentem Kolhoz megfogtam a fejét és felhúztam az ölembe.
- Ó most már mindent értek. Ezek szerint kibékültetek igaz? Ennyit jelent a barátnőd neked? Ügyes húzás Ella. mondta Damon.
- Ez nem rád tartozik Damon. Örülhetnél,hogy Cleo veled lesz örökké. De látom,hogy ezt nem szeretted volna, csak kihasználni. Igaz? kérdeztem Damontől. De oda suhant elém megfogta a nyakam és erősen szorította.
- Megfontolhatnám,hogy kitöröm-e a nyakad. Talán akkor kvittek lennénk Kollal. mondta Damon miközben még erősebben szorított.
- Engedj...el, Damon. mondtam miközben már alig kaptam levegőt.
- Annyira kiszámítható vagy Ella. Egy törékeny lány aki szeretetre vágyik, és egy ilyen Kol félékhez rohan. Miért nem mentél végig az egész Mikaelson családon?! kérdezte Damon miközben egyre erősebben szorított.
- Miért nem.. tudod.. végre elhinni,hogy én... szeretem őt. mondtam neki.
- Mert ez lehetetlen. Őt,hogy lehet szeretni? kérdezte majd Kolra mutatott.
- Nem ismered a másik felét, ami igazán emberi... mondtam miközben már szinte nem is vettem levegőt.
- Én sem tudtam először elhinni,hogy neked van emberi oldalad. De megmutattad,hogy szereted Cleot. Miért nem tudtok adni egy esélyt Kolnak? kérdeztem de aztán elvesztettem az eszméletem. Arra keltem reggel,hogy rettentően fáj a fejem. Felkeltem majd azt vettem észre,hogy a Salvatore házban vagyok.
- Jó reggelt, hogy aludtál? kérdezte Stefan.
- Jó reggelt, nem jól. Mi történt tegnap este? kérdeztem.
- Semmire nem emlékszel? kérdezte Stefan.
- Damon kitörte Kol nyakát... utána emlékezetkiesés. mondtam.
- Damon megragadta a torkod és nem kaptál levegőt. Majd elájultál. mondta Stefan.
- Biztosan olyat mondtam neki amit nem kellett volna. mondtam majd megfogtam a fejem.
- Nem tudnál adni egy fejfájás elleni gyógyszert? kérdeztem.
- Megnézhetem,hogy van-e itthon. mondta Stefan.
- Megköszönném. mondtam majd Stefan elment én pedig egy kis idő után mentem utána.
- Jó reggelt. mondta Cleo.
- Jó reggelt. mondtam majd Stefan jött a konyhából.
- Ne haragudj Ella, de nincs fejfájásra gyógyszerünk. mondta Stefan.
- Ugyan Stefan miért mondod ezt? Ezt könnyen megoldhatjuk. mondta Damon majd oda suhant és megitatott a vérével. El akartam lökni a kezét de ő szorosan ott tartotta.
- Damon! Ereszd el! mondta Stefan.
- Oké tesó, már kész is vagyunk. mondta Damon majd elengedett.
- Hogy tehetted ezt? kérdeztem.
- Nyugi, csak elmulasztottam a fejfájásod. mondta Damon majd elment. Stefan oda jött majd azt mondta.
- Nyugi, ezzel még nem változol vámpírrá.
- Tudom... De az ő vére. Úristen. Ki kell mosnom a számat. mondtam majd elindultam a mosdó felé.
- Ella, nem akarsz velünk jönni táncolni? kérdezte Cleo.
- Ki tartozik a "velünk"-be? kérdeztem.
- Samanta, én. mondta Cleo.
- Akkor benne vagyok, csak még haza kell mennem átöltözni. mondtam.
- Elviszlek. ajánlotta fel Stefan.
- Köszi Stefan. mondtam majd felmentem a telefonomért. Gyorsan lesiettem majd beültem Stefan kocsijába majd elindultunk. Amikor oda értünk kiszálltam majd Stefan azt mondta.
- Tudom,hogy hova mennek a lányok majd oda viszlek.
- Rendben, akkor sietek. mondtam mosolyogva.
- Oké. mondta Stefan majd bekapcsolta a kocsiba a zenét. Bementem a házba megetettem a macskát és a kutyát majd felmentem és átvettem valami táncos ruhát. Oda mentem a szekrényemhez majd levettem a felső polcról egy dobozd amiben egy edző cipő volt. Mikor megfordultam ott termett Kol. Meg akartam ütni mivel megijedtem de ő megfogta a kezem.
- Ne haragudj, de megijesztettél. mondtam de Kol oda tette az úját a szája elé,hogy ne beszéljek mert Stefan mindent hall. Ezért csak oda szorított a falhoz és megcsókolt. Megfogtam a kezét majd behúztam a fürdőszobába. Megeresztettem a vizet, majd azt mondtam neki.
- Mit keresel itt? Bárki megláthat.
- Látni akartalak. Hallottam mit tett veled Damon, ezt még vissza kapja. mondta Kol majd ökölbe szorította a kezét. Láttam,hogy mérges ezért megfogtam a kezét és azt mondtam neki.
- Ne csinálj butaságot. Mutasd meg,hogy van benned emberi.
- Ez lehetetlen. Ha emberit mutatok nekik magamból, akkor azt hiszik egy nyápic vagyok. mondta Kol majd a szemembe nézett.
- De az én nyápicom. mondtam mosolyogva majd megcsókolt.
- Szeretném ha most mennél. Nekem is mennem kéne, Stefan már vár. mondtam.
- Azt hittem ma egész nap együtt leszünk. mondta Kol majd lebiggyesztette a száját.
- A lányoknak már megígértem,hogy elmegyek velük táncolni. mondtam majd megfogtam a kezét.
- Támadt egy ötletem. Mi lenne ha a lányok eljönnének hozzád ma este egy vacsira? kérdezte Kol.
- De ugye tudod,hogy nem csak a lányok jönnének. mondtam neki.
- Nem érdekel. Akkor valahogy eltűröm Damont is, Stefan meg ahogy ismerem csöndes. mondta Kol.
- Rendben. Akkor tánc után jövünk. mondtam majd elindultam lefelé.
- Valamit azt hiszem elfelejtettél. mondta Kol.
- Nem. Minden nálam van. mondtam.
- Azt hiszem félreértettél. mondta Kol majd elém suhant és megcsókolt.
- Máskor ezt mond. mondtam mosolyogva majd vissza csókoltam és kiléptem a házból. Beültem Stefan kocsijába és elindultunk. Mikor oda értünk, én bementem Stefan pedig elment. Engem a lányok bent vártak.
- Sziasztok! mondtam.
- Szia, na hogy vagy? kérdezte Samanta.
- Elég jól. mondtam mosolyogva.
- Na és milyen tánc lesz ez? kérdeztem.
- Hát olyan hip-hop, pom-pom. mondta Cleo.
- Értem. A pom-pomhoz nagy terület kell nem? kérdeztem.
- Ezt,hogy érted? kérdezte Samanta.
- Hát,hogy a pom-pom lányok ugrálnak, szaltóznak, spárgát csinálnak. mondtam.
- Mi a könnyebb változatot gondoltuk. mondta Cleo mosolyogva.
- Hát végül is én azt nem ismerem,szóval megtaníthattok rá. mondtam mosolyogva.
- Miért te melyik fajtát ismered? kérdezte Samanta.
- Zenét. mondtam a DJ-snek majd elkezdtem táncolni. A végére dobtam két hátra szaltót, majd egy spárgával fejeztem be.  A lányoknak tátva maradt a szájuk.
- Ezt meg,hogy a fészkes fenébe csináltad? kérdezte Cleo.
- 10 év balett, és pom-pom eredménye. mondtam mosolyogva.
- Te balettoztál is? kérdezte Samanta.
- Bevallok valamit, ha megígéritek,hogy senkinek nem mondjátok el. mondtam.
- Megígérjük. mondták egyszerre, majd leültek mellém.
- Szóval az úgy van,hogy a mi családunkban a lányok. Lovaglással, és balettal kezdik. A fiúk pedig vívást tanulnak. A papám és a mamám királyi családból származnak ahogy mi is. mondtam.
- Nem mondod,hogy lovagolni is tudsz? kérdezte Samanta.
- Nem ez itt a kérdés. Királyi családból? kérdezte Cleo.
- Igen tudok lovagolni. Sőt meg is tanítalak titeket. És igen királyi családból. De nem nagyon érdekel minket szóval. mondtam mosolyogva.
- Lányok szeretnék tőletek kérni valamit. mondtam majd rájuk néztem.
- Persze kérdezzen hercegnő. mondta Cleo.
- Kérlek ne hívjatok így. Amúgy szeretném ha eljönnétek ma hozzánk vacsorára. mondtam.
- Hozzátok? kérdezték egyszerre. Vettem egy mély levegőt majd mondtam.
- Kolhoz és hozzám.
- Persze, természetesen. Elmegyünk. mondták egyszerre mosolyogva.
- Akkor ezek szerint, titeket nem is érdekel,hogy kibékültem Kollal? kérdeztem.
- Nem, dehogyis. Mi csak örülünk neki. mondta mosolyogva Cleo.
- Komolyan? Annyira örülök,hogy a barátnőim vagytok. mondtam mosolyogva majd átkaroltam őket.
- Akkor most induljunk is. Akkor nálatok találkozunk. mondták majd elmentek mosolyogva. Én is elindultam hazafelé. Mikor haza értem, bementem és megcsapott a jó illat. Halkan mentem,hogy megtudjam ijeszteni Kolt. Mikor majdnem ott voltam mögötte azt mondta Kol.
- Engem nem tudsz megijeszteni. majd elmosolyodott és megcsókolt.
- Ez nem ér. Én is megakarlak ijeszteni. Mindig csak neked sikerül. mondtam majd lebiggyesztettem a számat. Megfogta az állam felemelte a fejem majd azt mondta.
- Tudod,hogy én tudok olyat tenni amivel...
- Tudom Kol. De én azt sosem tudnám elképzelni,hogy én vámpír vagyok. mondtam.
- Erős vagy. Tudom,hogy te lennél a legszebb vámpír hercegnő. mondta Kol majd felhúzta a szemöldökét és elkezdett mosolyogni.
- Te ott voltál? kérdeztem tőle nevetve majd megütöttem a vállát.
- Szép spárgát nyomtál le az biztos. mondta majd megcsókolt.
- Ez nem ér. Neked itthon kellett volna főznöd. mondtam majd elkezdtem nevetni.
- Azt hiszem inkább rendeljünk pizzát. mondta Kol majd elkezdett nevetni.
- Miért? kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Mert elrontottam. Bár ha szeretik a cukros levest, akkor tálalom. mondta nevetve.
- Mit csináltál? kérdeztem nevetve.
- Gyere megmutatom. mondta nevetve majd oda húzott a leveshez. Megfogta a kanalat merített a levesből majd oda nyújtotta nekem. Beleszürcsöltem majd ki is köptem.
- Fúj, ez undorító. mondtam nevetve.
- Hát be kell vallani nem tudok főzni. mondta Kol nevetve, majd magához húzott és megcsókolt.
- Akkor maradunk a pizzánál. mondtam nevetve. Felmentem átvettem egy normális ruhát, utána pedig lementem. Adtam a cicának meg a kutyának kaját és leültem a kanapéra. Pár perc után csengettek elindultam az ajtó felé, majd vissza néztem és azt mondtam Kolnak.
- Viselkedj! Kinyitottam az ajtót, majd ott álltak a barátnőim.
- Sziasztok! Hát a többiek? kérdeztem.
- Szia Ella. Jeremy nemsokára ide ér. Damon pedig hoz piát. mondta Samanta.
- Értem, hát akkor gyertek beljebb. Bementünk a lányok leültek a kanapéra majd én is leültem melléjük.
- Lányok. A kaja... szóval... de nem tudtam befejezni a mondatot mert elkezdtem nevetni.
- Még így sosem hallottalak nevetni. mondta Samanta. Kol oda jött leült majd azt mondta.
- Majd én elmondom, mert nem most fogja befejezni a nevetést. mondta Kol mosolyogva.
- Rendben. Halljuk. mondta Cleo.
- Hát az úgy volt,hogy elkezdtem csinálni a levest. Mikor nem néztem meg,hogy mi van a dobozra írva, így a só helyet cukrot tettem a levesbe. Ezért most várjuk a pizzát. mondta Kol. De Samanta hangosan elkezdett nevetni majd csatlakozott Cleo is a nevetésbe-
- Borzalmasak vagytok. mondta Kol nevetve.
- Ez még új. mondta Samanta majd leállt a nevetéssel. De újra elkezdett nevetni. De aztán csöngettek. Elmentem kinyitottam, Jeremy és Damon állt ott.
- Sziasztok, gyertek be. mondtam majd a nappaliba vezettem őket.
- Látom, vidám az este. mondta Damon majd lehuppant a kanapéra.
- Úgy tűnik a lányoknak tetszik az este. mondta Kol.
- Szerintem csak a te bénaságod tetszik nekik. mondtam nevetve.
- Ezt kikérem magamnak. mondta Kol.
- Na akkor most mit fogunk csinálni? kérdezte Damon.
- Damon. Mond,hogy hoztál valami ütőset. mondta Cleo.
- Drága, te nem elég ütős vagy. mondta Damon Cleonak.
- Damon! mondta Cleo majd oda dobott egy díszpárnát.
- De amúgy igen hoztam, Bourbon wiskey jó lesz? kérdezte Damon.
- Nekem megfelel. mondta Kol majd kivette Damon kezéből a wiskeyt. Hozott be poharakat majd mindenkinek öntött.
- Én ezt ki hagyom. mondtam.
- Ugyan már. Ne hisztizz! Igyál. mondta Damon.
- Nem fogok inni! mondtam majd letettem a poharat. Kol oda hajolt majd belesúgta a fülembe.
- Igyál! mondta majd elkezdett mosolyogni.
- Oké. mondtam majd megfogtam a poharat és megittam a pohár tartalmát.
- Ha iszol még egyet akkor megtapsollak. mondta Damon majd felhúzta a szemöldökét.
- Ha akarom meg iszom az egész üveg whiskeyt. mondtam majd megfogtam az üveget.
- Pöttöm, keménykedni akar. mondta Damon.
- Ne hívj már pöttömnek. mondtam Damonnek.
- Ha megiszod az egész wiskeyt, akkor többet nem hívlak pöttömnek. mondta Damon.
- Rendben. mondtam majd megittam az egész üveg whiskeyt.  Cleo bele ült Damon ölébe, majd megcsókolták egymást. Jeremy és Samanta ugyan ezt csinálta. Jeremyt hívta Alaric,hogy szükségük van a segítségükre. Ezért menjenek Damonnel. Damon adott egy utolsó csókot Cleonak Jeremy pedig Samantának majd elmentek.
- Hát akkor 4-en maradtunk. mondtam majd ráfeküdtem Kol mellkasára.
- Azt hiszem most mennünk kéne. Neked is le kéne feküdnöd. Kicsit berúgtál. mondta Cleo.
- Ugyan már, ez nem igaz. mondtam majd a whiskeyes üveg után nyúltam de Kol elvette és azt mondta.
- Nem ihatsz többet!
- Ne már Kol. Kérlek. mondtam neki kutyaszemekkel.
- Nem lehet, felviszlek aludni jó? kérdezte Kol.
- Csak akkor ha te is jössz. mondtam neki kislányos hangon.
- Akkor mi megyünk, holnap majd beszélünk Ella. Jó éjszakát. mondták majd elmentek.
- Kol.. Akkor megyünk aludni? kérdeztem.
- A kislányoknak pihenniük kell. mondta Kol majd adott egy puszit a homlokomra.
- Ha így hívsz akkor... akkor... de nem fejeztem be a mondatot mert egy nagyot ásítottam majd elaludtam. 

1 x 6 Mikaelson bál

Mikor leértem láttam,hogy Cleo ott ül az ágyon a lábait pedig felhúzta a kanapéra. Oda mentem leültem mellé, megfogtam a kezét. Majd azt mondtam neki.
- Minden rendben lesz. Vigyázunk rád.
- Köszönöm Ella. mondta majd ő is megfogta a kezem.
- Damon most mit fogunk tenni? kérdeztem.
- Először vért kell innia. De nem hajlandó. mondta Damon.
- Mi? néztem kérdően Cleora.
- Nem akarok vámpír lenni, Ella. mondta majd egy könnycsepp csordult ki a szeméből.
- Nem hagyhatsz itt minket. mondtam miközben átkaroltam.
- El kell döntened Cleo,hogy mit akarsz. De azt vésd a fejedbe,hogy én mindig vigyázni fogok rád. mondta Damon miközben megfogta Cleo kezét.
- Köszönöm Damon. mondta majd rámosolyogott. De láttam Damonön,hogy nem bírja tovább abban a tudatban,hogy elveszítheti azt a lányt akit szeret. Ezért kiment a ház elé.
- Kérlek Cleo. Damon szeret téged, ahogy mi is. Tudom,hogy ezt nehéz. Nem is tudom,hogy miért mondom ezt. De szeretnénk,hogy átváltozz. Kérlek nagyon gondold meg. mondtam majd Damon után mentem.  Oda léptem Damon mellé majd azt mondtam neki.
- Jól fog dönteni. majd rámosolyogtam.
- Tudom, csak nem akarom elveszíteni. Még szinte meg sem ismertem. De egyszerűen... Sosem mondtam még ilyet amióta vámpír vagyok de... szeretem őt. mondta majd rám nézett.
- Én is szeretlek téged Damon. mondta Cleo az ajtóból majd oda futott Damonhöz és megcsókolta.
- Akkor ez azt jelenti,hogy...? kérdezte Damon.
- Igen átváltozom. mondta Cleo majd újra megcsókolták egymást. Damon felkapta a karjaiba és megpörgette a levegőbe.
- Szerintem én ide már nem is kellek. mondtam majd bementem a házba mosolyogva.
- Örülök,hogy kicsit jobban vagy. mondta Stefan.
- Én is örülnék ha igazi lenne a boldogság. mondtam majd felmentem a szobába.
- Minden rendbe jön. Te nem ezt érdemled. Kedves vagy, és egyszerűen rád nem lehet haragudni. mondta Stefan.
- Örülök,hogy ezt gondolod. mondtam majd felmentem befeküdtem az ágyba és elaludtam. Reggel felkeltem majd lementem a nappaliba. Ott volt Damon és Cleo.
- Jó reggelt álomszuszék. mondta Cleo mosolyogva.
- Jó reggelt. Mennyi az idő? kérdeztem.
- Dél körül jár. mondta Damon.
- Úristen. Nekem most mennem kell. mondtam majd felvettem a kabátom.
- Hova sietsz? kérdezte Stefan.
- A kutyám és a macskám. Biztosan már nagyon éhesek. mondtam mosolyogva majd elindultam az ajtó felé.
- Elvihetlek? kérdezte Stefan.
- Szerintem van jobb dolgod mint engem hazavinni. mondtam.
- Őszintén...nincs. Úgyis el kell mennem Elenához. Útközbe kiteszlek a házadnál. mondta mosolyogva.
- Akkor köszönöm. mondtam majd elindultunk a kocsihoz. Beültünk és elindultunk. Mikor oda értünk Stefan megfogta a kezem majd azt mondta.
- Minden rendben lesz.
- Örülök,hogy ezt gondolod. mondtam majd rámosolyogtam és kiszálltam az autóból. Elindultam a házba majd visszanéztem és integettem Stefannak. Ő vissza intett majd elindult. Mikor kinyitottam az ajtót a cica kifutott a házból.
- Koel! kiabáltam utána. Utána akartam menni mikor Kol elém suhant a cicával.
- Meglep,hogy még mindig ez a cica neve.  mondta Kol. De én nem is válaszoltam neki kivettem a cicát a kezéből majd elindultam a házba de ő elém suhant.
- Ne csináld már ezt, Ella. mondta Kol majd megfogta a kezem. Vettem egy mély levegőt,hogy vissza tudjam tartani a könnyeim és azt mondtam neki.
- Kol! Menj el!
- Rendben. Elmegyek, ha eljössz a bálba amit anyánk rendez. mondta Kol.
- Veled? kérdeztem.
- Szeretném ha velem jönnél. mondta majd megfogta az egyik kezem mivel a másikban a cica volt. Kirántottam a kezem a kezéből.
- Azt el is felejtheted. mondtam, majd elindultam a házba, mikor már az ajtónál voltam elém suhant és megcsókolt. De én ellöktem magamtól.
- Megörültél? Nem érted,hogy hagyj békén? Köztünk vége mindennek. Ezt olyan nehéz megérteni? Menj el és hagyj békén. Soha többet nem akarlak látni. mondtam majd rácsaptam az ajtót. Megetettem a kutyát és a macskát leültem a kanapéra és felhívtam anyukámat kamerán.
- Szia kicsim. Miért nem hívtál eddig? Aggódtunk. mondta az anyám.
- Ne haragudj anya, barátnőmnél aludtam, és ezért nem hívtalak. mondtam.
- Máskor szólj előtte kicsim. És hogy vagy? Milyen Mystic Falls? kérdezte az anyám.
- Eddig elég jó. mondtam.
- Ennek örülök kicsim. mondta.
- Anya, most mennem kell. Sok puszit küldök. mondtam majd lecsuktam a laptopot. Nem bírtam tovább mert ha Mystic Fallsról beszéltem csak Kol jutott eszembe, ezért el kezdtem sírni. Egy kis idő után megszólalt a csengő. Megtöröltem a szemem majd kinyitottam.
- Szia Elijah, hogy vagy? kérdeztem.
- Szia Ella, mi történt? Miért vagy így letörve? kérdezte Elijah.
- Nincs semmi gond. mondtam majd belenéztem a szemébe.
- Nézd Ella, a testvérem néha nem tud gondolkodni. De tudom,hogy szeret téged. mondta Elijah.
- Elijah, nem ez itt a probléma. Hanem az,hogy a barátnőmet bántotta. mondtam.
- Tudom,hogy mi történt. De ő szeret téged Ella, és most összetört a szíve. Kol sosem szeretett még így senkit mint téged. mondta Elijah.
- Elijah! Vámpírrá kellett válnia a barátnőmnek. Tudod mit jelent ez? De persze ezt téged nem érdekel, hiszen te már az vagy 1000 éve. mondtam.
- Nem szeretek vámpír lenni. mondta Elijah.
- Én ezt elhiszem. mondtam.
- Kérdezhetek valamit, őszintén. Ella? kérdezte Elijah.
- Mi lenne az? kérdeztem.
- Szereted még a testvéremet? kérdezte.
- Erre nem tudok válaszolni. Ne haragudj, Elijah.
mondtam.
- Miért nem tudsz? kérdezte.
- Mert egyszerűen, nem tudok. mondtam majd oda futott a cica a lábamhoz.
- Tudod mit jelent a mi családunkban a macska? kérdezte Elijah.
- Nem tudom. De nem hiszem,hogy érdekel. mondtam majd felvettem a kezembe a cicát.
- Ez egy különleges macska. mondta Elijah.
- Ugyan miért lenne az? kérdeztem.
- Egy szív van a bundáján. mondta Elijah.
- Biztosan csak belehempergett a sárba. mondtam.
- Nem. A mi családunkban, ha ilyet ad az ember a másiknak akkor az azt jelenti,hogy nagyon szereti a másikat, és sosem akar elszakadni tőle. mondta Elijah. Majd elvette a cicát és megmutatta a szív foltot.
- Ez nevetséges Elijah. mondtam majd vissza vettem a cicát a kezéből.
- Nem, ez nem az. Ella, szeretném ha eljönnél a ma esti bálra. mondta Elijah.
- Nem, az nem lehet. mondtam.
- Miért nem? kérdezte.
- Mert nem szeretnék. Meg nincs semmi báli ruhám. mondtam.
- Ezért hoztam ezt neked. mondta majd oda nyújtott egy dobozt.
- Ez meg mi? kérdeztem.
- Nyisd ki, és nézd meg. mondta Elijah mosolyogva.  Kinyitottam a dobozt és egy gyönyörű ruha volt benne.
- Nálatok ez szokás a családba,hogy a lányoknak gyönyörű ruhákat ajándékozunk? kérdeztem.
- Szóval tetszik? kérdezte Elijah.
- Ez egyszerűen...gyönyörű. mondtam mosolyogva.
- Akkor jót választott Kol. mondta mosolyogva felhúzott szemöldökkel.
- Elijah... miért nem mondtad meg,hogy ő küldte? kérdeztem.
- Mert akkor nem fogadtad volna el. mondta Elijah.
- Akkor... ezt szeretném vissza adni.  mondtam majd oda nyújtottam a ruhát.
- Szeretném ha eljönnél ma este. mondta majd elsuhant. Bementem a házba ledobtam a kanapéra a ruhát majd felmentem a szobámba. Leültem az ágyra és próbáltam elaludni de nem ment. Mikor már legalább 8 óra volt megcsörrent a telefonom. Felvettem.
- Mond,hogy te is jössz a bálba. Kérlek mond. mondta Cleo.
- Nem hiszem. mondtam.
- Ó ne már, gyere Ella. Várj beveszem a beszélgetésbe Samantát. mondta Cleo.
- Rendben. mondtam.
- Sziasztok. mondta Samanta.
- Szia Samanta. mondtam.
- Samanta rá kell vennünk,hogy jöjjön el a bálba. mondta Cleo.
- Ella ha nem jössz el nem tudom mit csinálunk veled. mondta Samanta.
- Valamit le fogok tépni a hűtődről! mondta Cleo.
- Lányok, de tudjátok,hogy miért nem megyek el. mondtam.

- Ugyan már. Szard le Kolt. Egy seggfej. Velünk leszel. Majd kerítünk neked egy jó pasit. mondta Samanta,
- Cleo te is ezt gondolod? kérdeztem.
- Persze. Gyere Ella. Kérlek. mondta Cleo.
- Rendben. Rávettetek. De tényleg nincs kivel mennem. Meg nincs is mibe mennem. mondtam.

- Biztosan találsz a szekrényedbe egy ruhát. mondta Samanta.
- Könnyű azt mondani Sam. Neked mindegy mit veszel fel. De nekem nem. mondtam.
- Most biztosan kicsípi magát. Hiszen a Jeremyvel jön. mondta nevetve Cleo.
- Lányok! Mindenki jön és kész. Legalább bemutatkozik a mi jó kis Klánunk. mondta Damon a telefonba kiabálva.
- Damon, szóval már Klán vagyunk? kérdeztem nevetve.
- Miért mit gondoltál pöttöm? Egy csapat vagyunk, és azok is maradunk! mondta Damon.
- Oké Damon. Ezért még kapni fogsz. mondtam.
- Hú, most félek. mondta Damon nevetve. 

- Oké, Damon. Sietek és akkor meglátod,hogy milyen erős vagyok. mondtam nevetve.
- Hogyha most te állsz az ajtóba megőrülök. mondta Damon.
- Nem én állok az ajtódba nyugi. mondtam.
- Akkor már nem is félek. mondta nevetve.
- Na akkor lányok, ott találkozunk. Sziasztok. mondta Samanta.
- Sziasztok. mondtam majd letettem. Felálltam és oda mentem a szekrényhez. Mindent kipakoltam de nem találtam normális bálba illő ruhát. Ezért eszembe jutott amit Elijah adott. Sóhajtottam egyet majd lementem a ruháért felvittem a szobába és felvettem. A ruha gyönyörű volt. Felvettem még pár kiegészítőt és lementem a kocsimhoz. Beültem és elindultam a bálba. Mikor oda értem vettem egy mély levegőt majd kinyitották nekem az ajtót és pár férfi szem rám szegeződött. Na jó nem is egy. Odamentem a többiekhez.
- Sziasztok. mondtam.
- Szia, mázlid hogy eljöttél. mondta Cleo.
- Majdnem vicces volt. mondtam.
- Mi a baj Ella? kérdezte Samanta.
- Nincs semmi, ne haragudj Cleo,hogy így beszéltem de kicsit ideges vagyok. mondtam.
- Semmi gond. Megértem. mondta Cleo. Meglátott Elijah, majd oda jött hozzánk.
- Jó estét. Ella beszélhetnénk? kérdezte Elijah.
- Persze, menjünk félre. mondtam.
- Gyönyörű vagy ebben a ruhában. mondta Elijah.
- Köszönöm Elijah. mondtam neki.
- Feszültnek látszol. mondta Elijah.
- Ó, hát ezen nem csodálkoznék. mondtam.
- Ne legyél ideges. Nincs semmi gond. mondta Elijah.
- Nagy ívbe szeretném Kolt kerülni, és örülnék ha segítenél ebben. mondtam.
- Természetesen, ha ezt szeretnéd. mondta Elijah.
- Köszönöm. Megtudnád mondani merre van a mosdó? kérdeztem.
- Persze. Fent az emeleten egyenesen majd balra. mondta Elijah.
- Köszönöm. mondtam majd elmentem. Bementem a mosdóba majd megigazítottam a hajam, megcsináltam a sminkem és kimentem. Elindultam a lépcső felé, de valaki a falhoz szorított.
- Kol... mondtam miközben csak pár centi választotta el a szánkat.
- Miért kerülsz? kérdezte miközben még közelebb hajolt.
- Kol! Megmondtam,hogy hagyj békén! mondtam majd ellöktem. De ő elkapta a kezem majd megcsókolt. Ellöktem magamtól de ő újra magához rántott és újra megcsókolt. Ellöktem magamtól majd pofon vágtam.
- Szállj már le rólam Kol Mikaelson! kiabáltam rá.
- Miért nem tudsz megbocsájtani? kérdezte.
- Megölted a barátnőmet, majd ha úgy nézzük egy "szajhának" neveztél. mondtam neki.
- Megbántam mindent, hülye voltam bevallom. mondta Kol majd közelebb jött.
- Távolodj el tőlem oké?! mondtam.
- Tudom,hogy szeretsz még. mondta Kol.
- Kol! Nem szeretlek! Értsd meg! Sőt gyűlöllek! Érted? mondtam majd elindultam a lépcsőn. Oda mentem beszélgetni Elenához. Majd egy kis idő után az ősök össze gyűltek a lépcsőn és Elijah elkezdett beszélni a végén azt mondta,hogy menjünk a bál terembe táncolni. Mindenki elment de én ott álltam a terem előtt. Oda jött Elijah majd nyújtotta a kezét.
- Szabad? kérdezte.
- Hogyha ez a szokás nálatok. mondtam neki majd oda nyújtottam a kezem. Elkezdtünk táncolni majd amikor mindenki párt váltott én Kolnak ütköztem.
- Sosem adod fel? kérdeztem.
- Akkor fogom feladni ha megbocsájtasz. mondta Kol felhúzott szemöldökkel.
- Azt várhatod. mondtam majd fordultam egyet.
- Fantasztikusan táncolsz. mondta Kol. De én csak megforgattam a szemem.
- Elijah beszélt a macskáról amit adtál nekem,hogy miért olyan különleges. mondtam.
- Úgy gondoltam,hogy ha egy ilyen különleges,csodálatos barátnőm lehet. Nem hagyom ki az alkalmat,hogy adjak neki egy ilyen különleges kiscicát. mondta Kol.
- Ne fáraszd le magad. Megmondtam,hogy sosem bocsájtok meg. mondtam.
- Életem során sosem mondtam ilyet senkinek de én téged... tiszta szívből szeretlek. mondta Kol. Belenéztem a szemébe majd könnyek gyűltek a szemembe.
- Neked olyanod nincs. mondtam majd kirohantam a teremből. Éppen be akartam ülni az autóba amikor oda suhant Kol és megfogta a kezem.
- Kérlek. Csak próbálj megbocsájtani. mondta Kol.
- Nem..Nem tudok ne haragudj. mondtam.
- Nézz rá Cleora. Élvezi a vámpírlétet. Így legalább örökre Damonnel lehet. Tudom elrontottam mindent. Nagyon sajnálom. De nem tudlak elfelejteni. Az ölelésed, a csókod. Hiányzik, ahogy te is. Ha komolyan nem szeretsz többet csak mond meg kérlek. mondta Kol. De én csak lehajtottam a fejem majd elkezdtem sírni.
- Ne haragudj... mondtam majd elfordultam.
- Rendben. Köszönöm,hogy őszinte vagy velem. mondta Kol majd megfordult és elindult a ház felé. De én megfogtam a kezét és vissza rántottam majd hosszan megcsókoltam.
- Szeretlek... súgtam a fülébe.
- Én is téged, Ella. mondta majd belenézett a szemembe megfogta az arcom, és hosszan megcsókolt.

1 x 5 Nem akarlak látni többet

Reggel arra ébredtem,hogy kicsit fáj a lábam. Kinyitottam a szemem majd ránéztem a lábamra. Kicsit felnevettem, mert a cica mászkált a lábamon. Megfogtam a cicát, felültem és beletettem az ölembe,hogy simogatni tudjam. Rám nézett nagy szemekkel de onnan már tudtam,hogy éhes. Felkeltem elsétáltam a konyháig majd kinyitottam a szekrényt,hogy felnyúljak a cica kajáért, de nem értem el.
- Hogy a franc egyen meg! kiáltottam mint egy bolond aki a cica kajának beszél. Oda húztam egy széket a szekrény elé majd felálltam rá. De amikor pont vettem volna ki megcsúszott a lábam és elborultam a székkel, de én csak egy nagyot sikítottam. De akkor valaki elkapott.
- Elijah... fordultam felé.
- Máskor bébicsőszködöm. mondta mosolyogva.
- Köszönöm! Mostanában kicsit béna vagyok. mondtam mosolyogva.
- Hogy tudtál bejönni? kérdeztem.
- Fogalmam sincs, csak meg akartalak menteni és sikerült. mondta majd újra rám mosolygott. Belenéztem a szemébe majd úgy álltunk ott egymás szemébe nézve legalább öt percig.
- Nem szeretnél letenni? kérdeztem mosolyogva.
- Nem... vagyis de persze. mondta majd letett. Kérdően rá néztem,hogy miért mondta azt,hogy nem.
- Mit mondtál az előbb? kérdeztem.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Kolnak ne mond meg,hogy itt jártam. mondta Elijah.
- Nem fogom. mondtam neki.
- Köszönöm. mondta majd elment. Becsuktam az ajtót Elijah mögött majd elindultam megetetni a cicát. De mikor elindultam a konyha felé, csöngettek.
- Komolyan? mondtam majd kinyitottam az ajtót.
- Mit akarsz? kérdeztem.
- Ugyan már pöttöm, be sem hívsz? kérdezte.
- Damon, nem... Menj el. mondtam majd beakartam csukni az ajtót de nem engedte.
- Ugyan már, beszélgessünk. mondta majd kutyaszemekkel nézett rám. Sóhajtottam egyet majd azt mondtam.
- Gyere be...
- Köszönöm. mondta majd lehuppant a kanapéra.
- Azért ne nyomd össze a cicát. Kösz. mondtam majd elvettem a kanapéról a cicát.
- Ne mond már,hogy van még egy dögöd. mondta Damon majd ránézett a macskára.
- Komolyan, te nem szereted az állatokat? kérdeztem.
- Ami azt illeti...nem. mondta majd feltette a lábait az asztalra. Oda mentem letettem a lábait a földre leültem mellé majd rátettem a hasára a cicát.
- Vidd innen ezt a dögöt. mondta majd elhessegette a cicát.
- Ne mond már,hogy félsz tőle. mondtam neki nevetve.
- Haha, nagyon vicces. mondta majd átlökte nekem a cicát. De én újra rátettem a cicát a hasára, majd megfogtam Damon kezét és rátettem a cica fejére,hogy simogassa meg.
- Undorítóak. mondta.
- Ne már, Damon. Csak próbáld meg kérlek. mondtam majd ránéztem kutyaszemekkel.
- Rendben. Add ide. mondta majd kivette a kezemből és elkezdte simogatni. Kicsit távolság tartó volt még de utána elkezdett mosolyogni.
- Mondtam,hogy menni fog. mondtam majd mosolyogtam.
- Tényleg aranyos. mondta majd elkezdte kényeztetni a cicát.
- Mi a neve? kérdezte.
- Koel. mondtam majd elkezdtem nevetni.
- Mi a fene? kérdezte.
- Szerintem jól hallottad. mondtam neki.
- Komolyan a nyomoronc nevének a kezdőbetűit meg a tiedet adtad neki? kérdezte.
- Legalább te rájöttél. Ő nem jött rá. mondtam neki mosolyogva.
- Borzalmas. mondta majd oda adta nekem a cicát.
- Lenne egy kérdésem. mondta Damon.
- És, mi lenne az? kérdeztem.
- Ha tetszik egy lány,hogyan közeledjek felé? kérdezte.
- Ezt komolyan tőlem kérdezed? kérdeztem nevetve.
- Teljesen komolyan. mondta.
- Ki a szerencsés lány? kérdeztem.
- Cleo. mondta felhúzott szemöldökökkel.
- Te most csak viccelsz. Szerintem nem is tetszik csak azért kell,hogy... érted. mondtam neki.
- Nem én ezt most halál komolyan mondom. mondta.
- Ha tényleg komolyan gondolod. Akkor hívd el randira vagy nem tudom. mondtam neki.
- Rendben, akkor még ma elhívom. mondta majd felállt.
- Ha szeretnéd, maradhattok az én házamban én pedig addig elmegyek hozzátok. mondtam.
- Komolyan? kérdezte.
- Persze. Itt a lakás kulcs. A macskát és a kutyát etesd meg. Kösz. mondtam majd felmentem átöltözni és elmentem otthonról. Beültem a kocsiba, és elindultam a Salvatore házba. Amikor oda értem Stefan bent ült és itta a napi vér adagját.
- Ezt Elena tudja? kérdeztem.
- Te meg mit keresel itt? kérdezte.
- Damonnek adtam ma a házamat, ő pedig felajánlotta,hogy jöjjek át ide. mondtam majd leültem Stefan mellé.
- Szeretném ha ezt nem mondanád el senkinek. mondta Stefan.
- Köztünk marad. mondtam neki mosolyogva.
- Köszönöm. mondta majd öntött nekem egy pohár wiskeyt és oda nyújtotta.
- Látom,hogy valami idegesít. Ez majd segít. mondta.
- Én nem iszok. mondtam.
- Fogadd csak el. Amúgy miért vagy kiakadva? kérdezte. Elvettem a poharat majd beleittam.
- Kol miatt. Reggelente mindig eltűnik, és tudod ez nekem kicsit fura. Fogalmam nincs,hogy hova megy. Talán egy másik lányhoz vagy fogalmam nincs. mondtam majd lehajtottam a fejem. Stefan oda jött megfogta a kezem és azt mondta.
- Ne törődj vele. Ha úgy érzed megcsal akkor vess véget az egésznek ami köztetek van és kész.
- Ahhoz túlságosan szeretem. mondtam neki.
- Tudod mit? Itt búslakodunk mind a ketten. Menjünk és bulizzunk. mondta Stefan.
- Nem szoktam bulizni járni. mondtam neki mosolyogva.
- Akkor először itthon bulizunk aztán elviszlek valahová. Rendben? kérdezte. Miközben töltött még egy pohár wiskeyt.
- Rendben. mondtam majd elvettem a poharat és megittam a tartalmát. Újra és újra töltöttem. Stefan felnyomta a zenét hangosra. Majd elkezdtünk táncolni. Megfogtam a wiskey üveget majd beleittam és már nem is öntöttem pohárba csak ittam az üvegből.
- Menjünk és alakítsuk át kicsit az iskolát. mondta Stefan majd felhúzott a kanapéról.
- Azt hiszem az nekem nem fog menni. Sőt azt hiszem nem érzem a lábam. mondtam neki majd elkezdtem hangosan nevetni.
- Akkor majd segítek. mondta majd felkapott és kivitt a házból. De ott letett és megláttuk,hogy Rebekah ott fekszik a hátában egy tőrrel. Kol fogja Cleo nyakát és itatja a vérével.
- Tudod mit Damon? A szemed láttára fogom átváltoztatni a barátnődet. Akkor lehet többet ad neked. Mint ahogy most tette volna. mondta Kol majd kitörte Cleo nyakát. Oda futottam majd letérdeltem Cleo mellé sírva.
- Ella? kérdezte Kol.
- Tűnj el innen Kol. mondtam neki miközben megfogtam Cleo fejét, felhúztam magamhoz majd átkaroltam. Oda sietett Damon és azt mondta.
- Engedd el Ella. Kérlek. Beviszem a házba. Felálltam megfogtam Damon kezét és azt mondtam a szemébe nézve könnyes szemmel.
- Ígérd meg,hogy segítesz neki.
- Megígérem. mondta Damon majd felkapta a karjaiba és bevitte a házba. Oda fordultam Kolhoz és azt mondtam neki.
- Ez volt a megoldás, igaz Kol? Ezt kellett vele tenned. Megölni igaz?
- Leszúrták a húgomat. mondta majd közeledett felém.
- Te tudod mit beszélsz? Rebekáhból még ki tudod húzni a tőrt. De Cleon már nem lehet segíteni. mondtam miközben könnyes szemmel néztem Kolt.
- Bárcsak sosem ismertelek volna meg. mondtam majd elindultam a ház felé.
- Ne mond ezt. Tudod,hogy szeretlek. mondta miközben vissza húzott magához.
- Ezt sosem bocsájtom meg neked. Szerintem köztünk vége mindennek. Soha. De soha többet nem akarlak látni. mondtam majd sírva elindultam be a házba.
- Igazad van. Látom elvagy a Salvatore testvérekkel is. mondta Kol. Majd vissza fordultam és egy hatalmas pofont adtam le neki.
- Egyedül csak téged szerettelek. De megmutattad milyen is vagy valójában. mondtam majd újra elindultam a házba. De Kol vissza rántott és megszorította a kezem.
- Kol engedj el! Ez fáj! mondtam neki.
- Nem érdekel! mondta majd meg akart csókolni de Stefan ellökte onnan.
- A kicsi Salvatore keménykedni akar. mondta Kol.
- Sosem süllyedne le a te szintedre. mondtam majd megfogtam Stefan kezét és elkezdtem a ház felé húzni de Kol megragadta Stefant hátulról és elhajította.
- Kol! Fejezd be! kiáltottam rá.
- Nem! mondta majd oda ment egy tőrrel Stefanhoz és beleakarta döfni a szívébe amikor Elijah megragadta Kol kezét és elvette belőle a tőrt.
- Mi a fenét csinálsz Elijah? kérdezte Kol.
- Megvédelek a legrosszabb dologtól amit életbe csinálnál. mondta Elijah.
- Engedj el, vagy téged szúrlak le Elijah! mondta Kol.
- Kol, belőled csak a féltékenység sugárzik. mondta Elijah.
- Miért lennék féltékeny? kérdezte Kol.
- Mert szereted azt a lányt. De most elvesztetted az önfejűséged miatt. mondta Elijah. Kol hátranézett majd könnyes lett a szeme és azt mondta.
- Igazad van Elijah! Majd oda sétált hozzám megfogta a kezem és azt mondta.
- Nem akartam ezt csinálni. Tudom,hogy nem hozhatom helyre, csak egyet kérek. Ne taszíts el magadtól. mondta Kol.
- Ne haragudj,hogy ezt mondom. De megismertem a másik feled amit életemben nem is gondoltam volna,hogy te lehetsz ilyen. Igazuk volt a többiknek csak a megfelelő pillanatot várod ki,hogy megölj engem. Most megölted bennem azt aki szeretett téged. Nagyon sajnálom Kol. mondtam neki könnyes szemekkel majd bementem sírva a házba. Bent Damon ült a kanapén Cleo kezét fogva. Oda mentem Damonhöz. Megfogtam a kezét majd azt mondtam neki.
- Minden rendben lesz.
- Tudom. mondta mosolyogva.
- Most mennem kell. Hívj ha Cleo felébred. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Itt maradhatsz. Van ágy bőven a házban. mondta Stefan.
- Nem szeretnék zavarni. mondtam.
- Ne mondj butaságot. Te sosem zavarsz. mondta Stefan mosolyogva.
- Köszönöm,hogy megvédtél ma. mondtam Stefannak.
- Ezt nem kell megköszönnöd. mondta Stefan.
- Tudod mit. Mégis maradnék ha nincs ellenetekre. mondtam neki mosolyogva.
- Nincs persze. Gyere megmutatom a szobát. mondta Stefan. Felmentünk Stefan mondta,hogy nyugodtan aludjak. Amikor Stefan kiment bebújtam az ágyba, majd elkezdtem sírni, mert Kolra gondoltam. Behunytam a szemem, és egyszer csak azt vettem észre,hogy valaki felsikít. Kiugrottam az ágyból majd gyorsan lerohantam. 

1 x 4 A meglepetés buli

Reggel a telefoncsörgésre ébredtem.
- Jó reggelt anyu. mondtam.
- Boldog Születésnapot drágám! kiabált anya a telefonba.
- Anyu, ne kiabálj már. mondtam neki álmosan.
- Drágám, 18 vagy. Ezt meg kell ünnepelned. mondta anyám.
- Nem szeretném. mondtam.
- Nyisd ki az ajtód kicsim. mondta az anyám.
- Ugye nem vagytok itt a ház előtt? kérdeztem miközben felpattantam az ágyból.
- Ne haragudj drágám, de nem tudtunk elmenni. De nyisd csak ki az ajtód. mondta az anyám. Lementem kinyitottam az ajtót és az ajtó tetejéig érő ajándékok voltak ott.
- Anyu, nemár nem kellett volna. mondtam.
-  Kicsim, ez a 18. születésnapod! Nem hagyhattuk ki apáddal,hogy ne vegyünk neked ajándékot. mondta az anyám.
- Hát köszönöm nektek. mondtam.
- Szívesen drágám, most le kell tennem. De még beszélünk. Szia kicsim. kiabálta bele a telefonba apu.
- Sziasztok. mondtam majd letettem a telefont. Bevittem az ajándékokat leültem és kinyitottam őket. Szokásosan ruhák voltak benne, egy új laptop, és egy dobozban volt egy kulcs. Kinyitottam a borítékot ami benne volt és ez állt benne.

Drága kislányunk!

Szerettünk volna egy olyan ajándékot venni neked ami még sosem volt. Ezért úgy gondoltuk,hogy örülnél egy autónak. Az autó kint áll a garázs előtt. Remélem örülsz a többi ajándéknak is. 
                                                                                           Sok puszi, anya és apa!

Felvettem a kabátom és a papucsom, és kirohantam a garázshoz. Ott állt egy nagy, és gyönyörű autó. Olyan amilyenről mindig is álmodtam. Odarohantam még az se érdekelt,hogy nagyon fájt a lábam a sebek miatt. Levettem a masnit és beültem a kocsiba. Végigsimítottam az üléseket. Mikor már befejeztem a kocsi csodálását. Becsuktam az ajtaját, lezártam és vissza akartam menni a házba. Amikor Kol ott termett mögöttem.
- Jézusom, ezt ne csináld többet. mondtam neki.
- Megígérted,hogy nem jössz ki a házból. mondta Kol.
- Jó de muszáj volt megnéznem az autót. mondtam neki mosolyogva.
- Ez a tied? kérdezte.
- Most már igen. mondtam majd beleugrottam a nyakába. De utána elengedtem és azt mondtam neki.
- Bocsi. De akkor elkezdtem mosolyogni. Kol rám nézett felkapott a karjaiba és megcsókolt. Utána pedig bevitt a házba. Gyorsan felfutottam az emeletre és megeresztettem magamnak a vizet.
- Fürödni fogok! Ne gyere be! kiáltottam Kolnak.
- Oké. kiáltott vissza Kol.
- Ez nem volt meggyőző. kiáltottam neki.
- Nem is akartam,hogy az legyen. mondta majd elém suhant.
- Nem tudnál valamikor szépen lassan felsétálni? kérdeztem.
- Annak mi értelme lenne? kérdezte Kol.
- Nem tudom. Az olyan normális lenne... mondtam neki majd bementem a fürdőbe, összekötöttem a hajam és beszálltam a kádba.
- De amúgy én nem vagyok ember, szóval nem kell úgy viselkednem. mondta majd benyitott.
- Kol! Menj ki! kiáltottam rá.
- Majd kimegyek. mondta majd levette a pólóját a gatyáját és beült mögém a kádba.
- Kol! Menj már ki! mondtam neki megint.
- Szeretnék veled fürdeni. Ez miért baj? kérdezte.
- Azért mert meztelen vagyok. mondtam neki dühösen.
- Az engem nem zavar. mondta Kol majd oda húzott magához,hogy feküdjek a mellkasára.
- Kol, komolyan menj már ki! mondtam neki kicsit már nevetve.
- Nem tudok kiszállni. Öreg vagyok már,hogy egyedül szálljak ki. mondta.
- Te bolond vagy. mondtam neki majd oda feküdtem a mellkasára. Megfogta a kezemet ami ott hevert a combomnál. Utána rátette a vállamra a kezét.
- Meg se próbálj lejjebb nyúlni! mondtam neki.
- Nem akartam. mondta Kol miközben magához ölelt.
- Igen, ez a fiúkra illő,hogy nem akarnak lejjebb nyúlni. mondtam neki. De ő csak elmosolyodott.
- Kiszállnál? kérdeztem.
-  Nem szeretnék. mondta kisfiúsan.
- Kol! Én is ki szeretnék szállni. Meg kell etetnem hercegnőt. mondtam majd előre csúsztam,hogy ki tudjon szállni.
- Ez nem ér! mondta.
- Mi nem ér? kérdeztem.
- Miért nem te szállsz ki előbb? kérdezte.
- Kol, ne csináld már. Szállj ki nem fogok oda nézni. mondtam neki majd megütöttem a vállát.
- Nem zavar ha nézel. mondta majd felállt és kiszállt. Magához fogott egy törölközőt majd nekem is oda nyújtott egyet.
- Kiszállok ha kimész. mondtam majd elvettem a törölközőt. Lebiggyesztette a száját majd kisétált. Gyorsan kiszálltam. Felöltöztem és kimentem.
- Ma beszeretnélek mutatni a családnak. mondta Kol.
- Mi? Engem? Ez nevetséges. mondtam Kolnak.
- Miért lenne az? A barátnőm vagy nem? Beszeretnélek mutatni nekik. Már várnak minket estére. Vettem neked egy ruhát, remélem tetszik. mondta Kol majd oda adott egy dobozt. Kinyitottam és egy meseszép ruha volt benne.
- Úristen, ez gyönyörű. mondtam majd adtam egy csókot neki.
- Szeretném ha ma ebbe jönnél. mondta Kol.
- Ebbe beleegyezhetek. mondtam neki mosolyogva. Azt mondta neki most el kell mennie. De este 8-ra itt lesz. Adott még egy csókot majd elment. Én is lementem adtam kaját a kutyámnak. Aztán elkezdtem készülődni. Este 8-kor pontban kopogott Kol.
- Jó estét hölgyem. Szabad lesz? kérdezte majd nyújtotta a kezét.
- Jó estét uram. Természetesen. mondtam majd rámosolyogtam.
- Milyen gyönyörű ma este Miss. Morgan.
- Ön pedig nagyon elegáns Mr. Mikaelson. mondtam majd beültem a kocsijába. Síri csönd volt a kocsiba. De akkor már annyira izgultam,hogy megragadtam a kezét és erősen megszorítottam.
- Ne haragudj. De nagyon izgulok. mondtam neki mosolyogva.
- Nincs miért izgulnod. Gyönyörű vagy, kedves. Az egyik testvérem ezt dicsérni is fogja mert ő is ilyen. mondta Kol.
- Mármint milyen? kérdeztem.
- Ő is ilyen kifinomult. mondta Kol.
- És az jó vagy rossz? kérdeztem.
- Attól függ. Az ő szemszögéből borzasztó. De a tiedből csodálatos. mondta majd rám mosolygott.
- Örülök,hogy csodálatosnak tartasz. mondtam neki miközben megfogtam a kezét. Amikor oda értünk a házban sötét volt.
- Biztosan mára volt az időpont? kérdeztem.
- A fejemet merném rá tenni. mondta majd egy gonosz mosoly került az arcára.
- Miben mesterkedsz? kérdeztem.
- Menjünk be és elmondom. mondta Kol. Sóhajtottam egyet majd azt mondtam.
- Menjünk. Amikor beértünk hirtelen felkapcsolták a villanyt és egyszerre azt kiáltották.
- Boldog Születésnapot!
- Ezt te csináltad? kérdeztem Kolhoz fordulva.
- Némi segítséggel. mosolygott Kol.
- Köszönöm. mondtam majd erősen átkaroltam. Nem gondoltam volna,hogy ennyien eljönnek. Sokan oda jöttek boldog szülinapot kívánni. De az biztos volt,hogy azokból az emberekből a felét nem ismertem. Kol megfogta a kezem majd azt mondta.
- Gyere,bemutatlak a testvéreimnek.
- Elijah ő itt Ella. Ismerkedjetek még megkeresem a többieket. mondta Kol. Elijah megfogta a kezemet majd megcsókolta.
- Örülök,hogy megismerhetlek. Elijah Mikaelson vagyok. mondta.
- Üdvözlöm Elijah. Ella Morgan. mondtam mosolyogva. Kol oda hozta a többi testvéreit is.
- Szia, Rebekah vagyok. Örülök,hogy lesz egy lány "testvérem". mondta mosolyogva majd átkarolt.
- Szia Rebekah. Ella vagyok. mondtam mosolyogva.
- Örülök,hogy megismerhetlek. Niklaus vagyok. De a Nik vagy a Klaus jobb lenne. mondta mosolyogva. Kol elment a többi testvéreivel beszélni. Én pedig ott maradtam Elijahval.  Elijah nyújtotta a kezét majd azt mondta.
- Körbevezethetem, Miss Morgan?
- Természetesen, Mr. Mikaelson. mondtam mosolyogva. Elijah körbevezetett minden szobát, a boros pincét. Mindent megmutatott. Mikor vissza mentünk, az emberek többsége már elment. Legalább már éjfél lehetett mikor elálmosodtam. Oda mentem Kolhoz majd azt mondtam neki.
- Kol nem akarunk menni?
- Ha szeretnél indulhatunk. mondta mosolyogva.
- Jó lenne, nagyon fáradt vagyok. mondtam neki.
- Akkor induljunk. mondta majd megfogta a kezem. Beültünk a kocsiba és hazáig nem is beszéltünk.
- Baj,hogy eljöttünk? kérdeztem.
- Nem, dehogyis. Miért lenne baj? kérdezte Kol.
- Csak mert meg se szólalsz. mondtam.
- Azt gondoltam, biztosan te nem szeretnél beszélni. mondta Kol majd megfogta a kezem. Mikor hazaértünk levettem a cipőt a kabátot és lehuppantam a kanapéra. Kol egy kis idő után oda jött mellém leült és azt súgta a fülembe.
- Meglepetés. majd elmosolyodott. Elővett a háta mögül egy kiscicát.
- Ez az én ajándékom. mondta mosolyogva.
- Te egy kiscicát vettél nekem szülinapomra? kérdeztem mosolyogva.
- Azt gondoltam szereted az állatokat. mondta majd nyújtotta a kiscicát. mondta Kol.
- Még jó,hogy szeretem őket. mondtam majd megcsókoltam.
- Köszönöm. mondtam neki mosolyogva.
- És milyen nevet adsz neki? kérdezte.
- Szerintem Koel lesz a neve. mondtam neki mosolyogva.
- Koel? Ez honnan jött? kérdezte nevetve.
- Olvasd össze a te neved kezdőbetűit és az enyém. mondtam neki mosolyogva. De ő nem is válaszolt csak megcsókolt. Ráfeküdtem a mellkasára és együtt simogattuk a kiscicát.
- Szeretlek. suttogta a fülembe.
- Én is téged. mondtam neki majd letettem a cicát a földre és elaludtam. 

1 x 3 Egy kis baleset

Reggel nagy nehezen kinyitottam a szemem. Láttam,hogy Kol még alszik. Nem akartam felkelteni ezért halkan kimásztam mellőle majd lementem csinálni kávét. Éppen megcsörrent a telefonom.
- Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál? kérdezte az anyukám.
- Szia anyu. Jól. Hiányoztok nagyon. mondtam miközben feltettem a kávét és elballagtam a hűtőig,hogy kivegyek tejet.
- Mit csinálsz most? kérdezte.
- Éppen kávét főzök, nem rég keltem fel. mondtam.
- Ugye tudod,hogy ma iskolába kell menned? kérdezte az anyukám.
- Igen tudom. mondtam álmos hangon.
- Nem is zavarlak kicsim, készülődj. Szia drágám. mondta az anyám.
- Szia anya, később beszélünk. mondtam majd letettem a telefont. Öntöttem magamnak kávét és amikor megfordultan hirtelen ott termett Kol. Én meg megijedtem és leöntöttem kávéval.
- Jézusom, ne haragudj. De megijesztettél. mondtam nevetve.
- Kinevetsz? kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Igen, nagyon viccesen nézel ki. mondtam neki.
- Tudod mi történik azokkal a lányokkal akik kinevetnek? kérdezte.
- Nem, nem tudom. De akkor is vicces vagy. mondtam neki nevetve.
- Akik leöntenek kávéval azokat még meg is harapom. mondta nekem és közeledett felém. 

- De engem nem fogsz. mondtam neki miközben hátráltam.
- De annyira csábító a véred. mondta miközben elváltozott az arca.
- Oké, ez már nem vicces. mondtam neki miközben oda hajolt a nyakamhoz. Utána úgy csinált mintha megharapna de megfogta a fejem és megcsókolt.
- Soha nem foglak megharapni. mondta nekem miközben újra megcsókolt.
- Megnyugodtam. mondtam neki egy mosollyal az arcomon. De akkor megcsörrent a telefonom.
- Szia anya, miért keresel? kérdeztem.
- Drágám, elfelejtettem mondani,hogy már csak este tudunk beszélni. Mert divatbemutató lesz. Estére haza ér apa is. mondta anya.
- Rendben, de most indulok a suliba. Szia anyu akkor este beszélünk. mondtam.
- Rendben, szia kicsim. mondta majd letette a telefont.
- Olyan aranyos amikor így beszélsz. mondta Kol majd rám mosolygott.
- Mennem kéne. mondtam majd elindultam a lépcső felé.
- Nem csak vámpírok vannak Mystic Fallsba. mondta Kol. Kérdően ránéztem és azt kérdeztem.

- Miért? Mik vannak még?
- Vérfarkas, Hybrid, Hasonmás, Vadász, Boszorkány. Én pedig ősi vámpír. Ahogy a testvéreim is ősiek.
- Hasonmás? Boszorkány? Vérfarkas? kérdeztem.
- Elena a hasonmás. Bonnie a boszorkány. Hybrid az egyik testvérem, és Tyler. mondta Kol.
- Hát ezt jó tudni. mondtam majd elindultam fel a lépcsőn.
- Szeretnéd,hogy elkísérjelek? kérdezte Kol.
- Nem szeretném, ha megint veszekednél. mondtam majd kivettem a ruhát a szekrényből. Ma egy egybe részes szoknyát, és egy magassarkút veszek fel. Elmentem a fürdőbe és felöltöztem. Lent Kol ült a kanapén.
- Téged nem hiányolnak a testvéreid? Az anyukád, apukád? kérdeztem.
- 1000 éves vagyok. Ha valamit akarnak a testvéreim majd keresnek. Apám,anyám nincs, hála istennek. mondta Kol.
- Most,hogy mondod kicsit öreg vagy hozzám. mondtam majd felvettem a kabátom. Oda suhant elém megfogta a kezem és azt mondta.
- De nem láttál még ilyen helyes 1000 éves embert igaz?
- Hát nem is tudom... mosolyogtam rá. De ő felhúzta a szemöldökét.
- Voltak nálad helyesebb barátaim is. mondtam neki. Majd megcsókolt.
- De ők nem tudtak ilyen jól csókolni. mondta majd elmosolyodott.
- Ebben igazad van. mondtam neki mosolyogva majd megcsókoltam.
- Indulhatunk? kérdezte.
- Biztos jó ötlet ha velem jössz? kérdeztem.
- Természetesen. mondta Kol.
- Rendben, de viselkedj normálisan. mondtam neki nevetve. Elindultunk majd beültem Kol kocsijába.
- Ez a te kocsid? kérdeztem.
- Igen... Vagyis nem. De nem hiszem,hogy feltűnne a testvéremnek. Ha mégis akkor ez van. Túl éli. mondta Kol. Amikor a sulihoz értünk éppen szállni akartam ki mikor Kol megfogta a kezem és azt mondta.
- 2-re érted jövök. Majd mikor rámosolyogtam megcsókolt. Oda mentem Bonniékhoz, és Bonnie egyből rám is kiabált.
- Te meg mit csinálsz Kollal?
- Könyörgött,hogy hagy hozhasson el. mondtam neki.
- Te megőrültél? Mi van ha megöl? kérdezte felháborodottan.
- Nem fog. mondtam neki.
- Ezt meg honnan veszed? kérdezte.
- Akkor már megtette volna. mondtam neki.
- Hidd el, kivárja a megfelelő alkalmat. mondta Bonnie.
- Figyelj Bonnie, nem tudom,hogy ismerkedtetek meg. Vagy,hogy miért nem kedvelitek. De akármilyen rossznak is tartjátok, van jó oldala is. mondtam neki majd elmentem. Bementem az iskolába és oda mentem a szekrényhez kivettem a könyveimet.
- Hello pöttöm. szólalt meg egy hang.
- Damon... mondtam unott hangon.
- Látom még életben vagy. Ez jó hír. mondta Damon.
- Már te is kezded? Kol nem gyilkos. Nem fog megölni. mondtam neki.
- Kivárja a megfelelő pillanatot. mondta Damon.
- Már te is ezzel jössz? Komolyan itt mindenki hülye? kérdeztem.
- Itt mindenki vigyáz rád. De azt fogod elérni,hogy bezárlak a pincénkbe, ha nem hanyagolod Kolt. mondta Damon.
- Jézusom, te komolyan hibbant vagy. Na de most kérlek engedj el. Mennék órára. mondtam.
- Ha még egyszer meglátlak Kollal. Hidd el megteszem. mondta Damon majd elment. Írtam egy üzenetet Kolnak amiben ez állt.

Ma ne gyere értem az iskolához. Damon azt mondta,ha még egyszer meglát veled bezár a Salvatore pincébe. Tudom,hogy megtenné ezért kérlek,hogy ne gyere. Otthon találkozunk. Csók, Ella.

Mikor megírtam az üzenetet, kivettem a könyvemet és elindultam órára. De valaki utánam kiabált.
- Hé, új lány. Hátrafordultam és egy szőke lány közeledett felém.
- Szia. Caroline Forbes vagyok. Bonnie mondta,hogy néha figyeljek rád. mondta mosolyogva.
- Szia Caroline, Ella Morgan. Nem kell rám figyelni, de azért kössz. mondtam majd elmentem. Velem szembe jött két lány és egy srác. Megállítottam őket mert nem tudtam hol van a terem.
- Sziasztok, bocsi a zavarásért. Meg tudnátok mondani merre van a töri terem? kérdeztem.
- Szia, nekünk is töri óránk lesz. Jössz velünk? kérdezte az egyik lány.
- Ha nem zavarok. mondtam nekik.
- Dehogy zavarsz, addig is tudunk kérdezősködni. mondta a srác mosolyogva.
- Rendben. Kérdezzetek. mondtam nekik.
- Először is én Samanta vagyok, ő a barátom Jeremy. Ő pedig Cleo. mondta Samanta.
- Örülök,hogy megismerkedtünk. Én Ella vagyok. mondtam mosolyogva.
- Az gyönyörű Ella. mondta egy srác mögöttünk. De tudtam,hogy Damon az.
- Damon. Kopj már le. Nem kell bébiszitter, kösz. mondtam.
- Jó nyugi pöttöm. Csak ellenőrizlek. mondta Damon.
- Istenem, szállj már le rólam. Látod valahol Kolt? Nem. Akkor meg? Kopj le. mondtam neki dühösen.
- Oké, pöttöm. Még találkozunk. mondta majd kacsintott és elment.
- Te honnan ismered Damont? kérdezte Jeremy.
- Egy seggfej. Amúgy meg folyamatosan ellenőrizget. mondtam.
- Honnan ismered Kolt? kérdezte Samanta.
- Hosszú történet. mondtam.
- Nem kéne vele haverkodnod. Tudod ő....gonosz. mondta Cleo.
- Tudom mire értitek,mert ő vámpír. De ha megismernétek higgyétek el van jó oldala. mondtam.
- Honnan tudsz a vámpírokról? kérdezte Jeremy.
- Tudok másról is. Hasonmás, boszorkány, farkas, hybrid. mondtam.
- Ki mondta ezt neked? kérdezte Samanta.
- Hát először Damon mutatta meg,hogy ő vámpír. Aztán Kol elmondta a többit. mondtam.
- De ugye tudod,hogy... kezdett bele Samanta de én közbe vágtam.
- Tudom,hogy ez titok. mondtam. Amikor oda értünk a teremhez még kevesen voltak bent.
- Ó, egy új lány a láthatáron? kérdezte a tanár. De én csak mosolyogtam és nyújtottam a kezem.
- Ella Morgan. mondtam.
- Üdvözöllek Ella. Az én nevem Alaric Saltzman. 

- Üdvözlöm tanár úr. mondtam mosolyogva majd leültünk. Az óra végén mindenki kiment csak nekem szólt a tanár,hogy maradjak bent.
- Beszélnem kell veled. Damon az orromra kötötte,hogy tanítsalak meg pár trükkre amivel ha bajban vagy egy vámpírral szembe akkor... érted. mondta a tanár.
- Nem kell megtanítani semmire tanár úr. mondtam.
- Hívj csak Ricnek mondta. Alaric.
- Oké, Ric. Engem nem kell megtanítani semmire. Damon egy seggfej, és nem érdekel mit gondol. mondtam.
- Ez fájt. Nem vagyok seggfej. mondta Damon aki az ajtónak volt támaszkodva.
- Nézzétek, nem érdekel ki mit gondol. Nem vagyok veszélyben egy csöppet sem. Főleg nem Kol miatt. Nem azért költöztem ide,hogy vámpírokat vadásszak le vagy ilyesmi. Én csak élni akarom az életemet és ennyi, és ebbe Kol is beletartozik. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Ahhoz túl szép vagy,hogy ilyen Kol félékhez engedjelek. mondta Damon, majd Alaric valamit beadott nekem amitől elájultam. Damon kocsijában kezdtem el ébredezni.
- Ébresztő álomszuszék. mondta Damon gúnyos mosollyal.
- Hol vagyunk? kérdeztem.
- Viszlek bezárni téged. mondta Damon.
- Damon, ha nem engedsz el kiugrom. mondtam.
- Nyugodtan ugorj ki. mondta Damon.
- Rendben. mondtam majd kinyitottam a kocsi ajtaját.
- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz? kérdezte Damon.
- Kiugrom. mondtam neki.
- Csak blöffölsz. mondta Damon. De akkor valahogy véletlen kiestem a kocsiból. Damon már nem tudott elkapni ezért nagyot estem. Csak egy kocsi fékezést hallottam és,hogy Damon oda rohan hozzám és felkap a karjaiba. Megharapta a kezét és oda nyújtotta nekem,hogy igyak a véréből. Nagy nehezen kiböktem a szavakat.
- Nem...kell...a...véredből. Vigyél kórház...ba. Kérlek. Majd elaludtam Damon karjaiba. Damon ahogy kértem elvitt kórházba, mikor elkezdtem ébredezni valaki fogta a kezem.
- Anyu?kérdeztem.
- Szia drágám. mondta könnyes szemekkel.
- Mit keresel itt? kérdeztem.
- Az a fiatal ember ott kint felhívott,hogy balesetet szenvedtél, mi pedig egyből jöttünk.mondta az anyám.
- Hol van apu?kérdeztem.
- Kint van, beszélget az orvosokkal,hogy minél előbb haza vigyünk. mondta az anyám.
- Tessék? Hova haza? kérdeztem.
- Franciaországba, drágám. mondta az anyám.
- Ne kérlek. Itt szeretnék maradni. mondtam miközben felakartam ülni de nem sikerült.
- Drágám, ezt beszéld meg apáddal. mondta az anyám.
- Behívnád? Kérlek. mondtam.
- Persze drágám, szólok neki. Egy pillanat és vissza jövök. mondta az anyám.
- Köszönöm. mondtam. Apa bejött és leült az ágymellé és megsimogatta az arcom.
- Szia kicsim. Hogy vagy? kérdezte.
- Jól apu. De kérlek engedd meg,hogy maradjak. Majd Damon vigyáz rám. mondtam.
- Nem lehet drágám. Túl fontos vagy nekünk. mondta az apám.
- Kérlek apu. Esküszöm vigyázok máskor. mondtam miközben megfogtam a kezét.
- Még megbeszéljük az anyáddal. Addig pihenj kicsim. mondta majd kiment.  De akkor Damon bejött.
- Szia pöttöm,hogy vagy? kérdezte mosolyogva.
- Damon, kérlek... Nem tudnád rávenni őket,hogy hagy maradjak itt? kérdeztem.
- Bocs, de nem áll rendelkezésemre bébicsőszködés. Meg ott biztonságban vagy. mondta Damon.
- Damon, kérlek. mondtam.
- Jó, meg próbálom. mondta majd kiment. Egy kis idő után bejöttek a szüleim Damon pedig az ajtónak támaszkodva figyelt.
- Nos mire jutottatok? kérdeztem.
- Maradhatsz. mondta az anyám mosolyogva.
- Komolyan? Köszönöm. mondtam majd átkaroltam őket.
- De kicsim, most mennünk kell vissza Franciaországba. Majd beszélünk rendben? Ne haragudj,hogy ilyen gyorsan elmegyünk de sok a dolgunk kicsim.mondta az anyám.
- Semmi gond anyu. mondtam mosolyogva. Utoljára átkaroltak adtak egy puszit mind a ketten majd felálltak és elmentek.
- Szia kicsim. mondták egyszerre.
- Sziasztok. mondtam majd ránéztem Damonre és azt mondtam neki.
- Köszönöm.
- Igazán nincs mit. mondta Damon majd elment. Megpróbáltam elaludni de nem ment. Elvettem a telefonom az asztalról aztán elkezdtem nyomkodni. Sok üzenetem jött, érdeklődtek,hogy hogy vagyok. Pont Bonnienak írtam üzenetet de elálmosodtam és egy kis idő után el is aludtam.  Arra ébredtem,hogy valaki a kezében fog és kivisz a kórházból.
- Kol? kérdeztem kicsit álmosan.
- Shh. mondta majd betett a kocsiba.
- Hova viszel? kérdeztem.
- Oda ahol biztonságban vagy. mondta.
- Kérlek, vigyél haza. mondtam neki miközben megfogtam a kezét.
- Ott nem lennél biztonságban. mondta.
- Megígérem nem mozdulok ki a házból. Csak vigyél haza kérlek. mondtam neki.
- Rendben, de meg kell ígérned,hogy nem mész sehova. mondta Kol.
- Megígérem. mondtam neki de utána újra elaludtam. Utána már csak akkor ébredtem fel mikor Kol kiemelt a kocsiból. De akkor felszisszentem mert kicsit megszorította a kezem ahol egy nagy seb volt.
- Ne haragudj. mondta majd adott egy puszit a homlokomra. Bementünk a házba és letett a kanapéra.
- Hozzak neked egy kis teát? kérdezte.
- Köszönöm, a tea most jól esne. mondtam neki mosolyogva. Amikor feltette forrni a vizet oda jött mellém megharapta a kezét és oda nyújtotta nekem.
- Igyál. Gyorsabban gyógyulsz.  mondta Kol.
- Nem. Nem kell. Anélkül is meggyógyulok. mondtam neki.
- Kérlek. Csak egy keveset. Csak egy kicsit gyorsabban gyógyulj. mondta Kol.
- Nem lehet. mondtam.
- Miért? Ettől még nem leszel vámpír. mondta Kol.
- Tudom, de nem szeretnék inni a véredből. mondtam.
- Kérlek... mondta Kol. Megfogtam a kezét majd ittam a véréből. Mikor már éreztem,hogy gyógyul a sebem ellöktem a kezét.
- Ez borzasztó. mondtam.
- Én, vagy a vér? kérdezte Kol. Oda hajoltam majd megcsókoltam.
- Te biztosan nem. mondtam majd rámosolyogtam.
- Valahogy éreztem. mondta majd visszacsókolt. Felkapott a karjába majd felvitt a szobámba. Letett az ágyra majd befeküdt mellém. Ráhajtottam a fejem a mellkasára és nem kellett sok idő el is aludtam.

1 x 2 Az igazság

Reggel mikor felébredtem Kol nem volt mellettem. Ezért a karomra támaszkodtam és azt mondtam.
- Kol? És akkor bejött a nappaliba.
- Jó reggelt. Gondoltam elmegyek és vásárolok,hogy tudjak neked reggelit csinálni. mondta Kol.
- Nem kellett volna elmenned, mennyibe került? Kifizetem csak megkeresem a pénztárcám. mondtam neki.
- Nem, dehogyis. Feküdj vissza és aludj. mondta Kol.
- Mennyi az idő? kérdeztem álmos hangon.
- 9 lesz. Miért? kérdeztem.
- Jézusom, nekem az iskolába kellett volna mennem beiratkozni. mondtam neki nevetve.
- Gyönyörű vagy amikor nevetsz. mondta Kol. Kicsit elpirultam és azt mondtam neki.
- Köszönöm. De most el kéne mennem beiratkozni.
- Nem tud várni egy napot? kérdezte.
- Megígértem anyukámnak,hogy beiratkozok. mondtam neki.
- Te a jó kislányok közé tartozol igaz? kérdezte Kol. Beletúrtam a hajamba és azt mondtam neki.
- Ami azt illeti.... De akkor Kol rám nézett kérdően.
- Igen oda. Kol oda jött és leült mellém.
- Tudod, tegnap azt szerettem volna kérdezni,hogy megváltoznál valakiért akit szeretsz? kérdezte.
- Ezzel mire célzol? kérdeztem.
- Pont arra amire te gondolsz. Megváltoznál valakiért akit szeretsz? kérdezte újból. Újra beletúrtam a hajamba és azt mondtam neki.
- Ami azt illeti... azt hiszem igen. De Kol erre nem válaszolt csak mosolygott.
- Most pedig tényleg mennem kéne. Te nem jársz suliba? kérdeztem.
- Nem, én nem járok. Már kijártam. mondta.
- Hány éves vagy? kérdeztem.
- Miért érdekel? kérdezte.
- Nem érdekel, csak kíváncsi voltam. Sajnálom. mondtam neki.
- 19.
- Tessék? kérdeztem vissza mint aki nem értette volna.
- 19 éves vagyok. mondta.
- Most már tényleg mennem kéne, felmegyek átöltözni. mondtam mintha nem is az én házamban lennék.
- Menj csak. mondta. Felmentem és megeresztettem magamnak a vizet, utána pedig beleültem a habok pedig teljesen elleptek. Éppen azon gondolkodtam,hogy miért lehet velem ilyen kedves Kol. De aztán csak egy ajtókattanást hallottam és megláttam Kolt az ajtóban.
- Uramisten. kiáltottam fel.
- Jézusom ne haragudj, csak a WC-t keresem. mondta.
- És ezt pont az én szobámban? kérdeztem.
- Túl sok itt a szoba, eltévedtem. mondta.
- De hiszen, a kutyám is ott fekszik az ágyon. mondtam neki.
- Nem vettem észre. mondta.
- Komolyan? kérdeztem, majd közeledett felém.
- Menj már ki. mondtam neki.
- Nem lehetne,hogy én is beülök melléd? kérdezte.
- Kol nézd, én nem az a lány vagyok akit csak ilyen könnyen megkaphatsz. mondtam neki.
- Ezt tiszteletben tartom. mondta majd kisétált. Egy kis idő után én is kiszálltam, magamra terítettem a törölközőt és kisétáltam. Kol pedig ott ült az ágyamon és játszott a kutyámmal.
- Kol! kiáltottam oda neki.
- Nem mondtad,hogy a szobádból is ki kell mennem. mondta.
- Istenem! Kérlek menj ki. mondtam neki.
- Nem csodálhatnálak még? kérdezte mosolyogva.
- Kol, kérlek. mondtam.
- De olyan gyönyörű vagy. mondta.
- Ezt etesd be mással. Most pedig menj ki vagy nem tudom mit csinálok. mondtam kicsit elpirulva. De akkor felállt és oda sétált elém. Egyszerűen elvarázsoltak azok a szép szemei. Megfogta a derekam és azt mondta.
- Kedvellek. És egyre közelebb hajolt.
- Kol, eressz el! mondtam neki és elfordítottam a fejem.
- Rendben. De akkor elvihetlek az iskolába? kérdezte.
- Igen el. mondtam neki.
- Ígérd meg. mondta felhúzott szemöldökkel.
- Megígérem, de kérlek engedj el. mondtam neki. Majd elengedett és kisétált az ajtón. Én gyorsan felöltöztem és leültem az ágyra megsimogattam hercegnő fejét és azt mondtam neki.
- Hercegnő, bárcsak tudnál beszélni. Nem tudom mit tegyek. Ekkor Kol kiabált fel.
- Kész vagy? Induljunk.
- Megyek már. kiabáltam vissza. Lementem és Kol fogadott a kabátommal a kezében.
- Köszönöm. mondtam neki és elindultunk.
- Kocsival szeretnél menni, vagy sétáljunk? kérdezte Kol.
- Kol nézd. Nem szeretnélek megbántani. De én nem akarok veled lenni. Érted,hogy értem igaz? kérdeztem.
- Akkor kocsival. Ülj be. mondta mintha nem is hallotta volna.
- Kol figyelj már! kiabáltam neki.
- Jó akkor sétálj. De 2-re érted megyek az iskolához. mondta Kol. Majd elhajtott az autójával.
- Seggfej! kiabáltam utána.
- Szia, Bonnie vagyok. Most költöztél ide? kérdezte.
- Szia Bonnie. Ella vagyok. Igen most. De azt hiszem megbántam. mondtam neki.
- Miért van valami baj? kérdezte.
- Nem, nincs semmi. mondtam neki.
- Merre mész? kérdezte.
- Az iskolába, de fogalmam nincs,hogy merre kell menni. mondtam.
- Mindjárt jön a barátnőm és a barátja. Ők biztosan elvisznek téged is. mondta Bonnie.
- Ó,komolyan? Köszönöm. mondtam neki mosolyogva miközben átkaroltam. De utána gyorsan elengedtem.
- Bocsánat. mondtam neki.
- Semmi baj. válaszolta Bonnie mosolyogva. Megérkeztek azok a bizonyos barátok.
- Sziasztok. Ella, ő Elena. Ő pedig Stefan. mondta Bonnie.
- Sziasztok. mondtam nekik.
- Most költözött ide és nem tudja hol van az iskola. Elvisszük igaz? kérdezte Bonnie.
- Persze, gyere szállj be. mondta Elena.
- Köszönöm. Valahogy meghálálom. mondtam.
- Ugyan semmiség. Azzal meghálálnád ha mesélnél magadról. mondta Stefan egy fél mosollyal az arcán.
- Rendben. Kérdezzetek. mondtam mosolyogva.
- Honnan jöttél? kérdezte Elena.
- Franciaország. mondtam neki.
- És miért pont ide jöttél? kérdezte Stefan.
- Ez szép, biztonságos helynek tűnt. mondtam neki.
- Rossz választás borzalmas hely, és veszélyes. mondta egy pali az ablakon behajolva.
- Damon, ne legyél mogorva. Szállj be indulnánk. mondta Stefan.
- Oké, új csajszi csusszanj arrébb. mondta Damon.
- Damon vagyok. Nyújtotta a kezét.
- Én pedig Ella. mondtam neki. Amikor oda értünk az iskolához Damon elment valakihez. Engem pedig elkísértek az igazgatóiba.
- Jó napot igazgató úr. Beszeretne iratkozni. mondta Bonnie.
- Köszönöm Bonnie. Hölgyem fáradjon beljebb. mondta az igazgató.
- Köszönöm. mondtam majd beljebb léptem.
- Bemutatkozna kérem? kérdezte.
- Ó, igen. Elnézést. Ella Morgan vagyok.
- Üdvözlöm Ella. Honnan származik? kérdezte az igazgató.
- Franciaország. mondtam.
- Rendben. Úgy látom szerzett barátokat. mondta az igazgató.
- Igen azt hiszem. mondtam mosolyogva.
- Örülök neki, a könyveit megtalálja a szekrényében. A szekrénye Bonnie szekrénye mellett van. mondta az igazgató.
- Köszönöm igazgató úr. Viszlát. mondtam majd kisétáltam.
- Na mi volt? kérdezte Bonnie.
- Azt hiszem felvettek. mondtam mosolyogva.
- Ó ez remek, gyere körbevezetlek. mondta Bonnie majd átkarolt. Miután végigmentünk az egész iskolán megragadta a kezem és azt mondta.
- Nem akarlak megijeszteni. De az otthonodba ne engedj be senkit!
- Ő, rendben. mondtam.
- Már beengedtél valakit igaz? kérdezte.
- Igen, de ő nem veszélyes, vagy akármi amire gondolsz. Csak amikor megérkeztem a repülőtéren összebotlottunk és azóta rám van szállva. És egyik nap hideg volt és este kopogott és egy kis beszélgetés után behívtam, és ez lehet fura lesz de a kanapén aludtunk. De ne értsd félre, én nem vagyok olyan mint a többi lány aki...érted. mondtam.
- Persze,értem. Mi a neve? kérdezte kicsit zaklatottan.
- Miért érdekel? A barátod volt vagy...? kérdeztem.
- Nem, nekem nincs barátom. Csak érdekel. Fogta meg szorosabban a kezem.
- Kol. mondtam neki.
- Mit mondtál? kérdezte.
- Kolnak hívják. mondtam neki. De akkor elengedte a kezem és megnézte a nyakam.
- Te meg mit csinálsz? kérdeztem tőle, kicsit rémülten de nevetve.
- Nincs emlékezet kiesésed vagy ilyesmi? kérdezte.
- Nem nincs. Egyáltalán nincs. mondtam. De akkor ott termett Damon.
- Ezt meg,hogy csináltad? kérdeztem kicsit rémülten.
- Ez hosszú sztori kislány. De most velünk kell,hogy gyere. mondta Damon majd elrángatott a kocsijához. Beültetett a kocsiba és elhajtott valami házhoz, ami bent volt az erdőbe.
- Mi a fenét művelsz? kérdeztem tőle.
- Megvédelek. mondta majd bevitt a házba.
- Mi vagy te? kérdeztem tőle.
- Majd ha mesedélutánt tartunk elmondom. mondta majd leültetett a kanapéra és akkor lejött Stefan.
- Ne haragudj,hogy ezt kell tennünk veled. De nem szabad innen kimozdulnod. Elena azt mondta,hogy biztonságban kell,hogy tartsunk. mondta Stefan.
- De ki elől? Vagy mi elől? Kérlek mondjatok valamit. mondtam. De akkor csörgött a telefonom. Damon oda suhant majd kivette a kezemből.
- Anyuci hív. Mit is tehetünk ilyenkor? kérdezte Damon.
- Kérlek add oda biztosan aggódik. Kérlek Damon. mondtam.
- Add neki oda Damon. mondta Elena. Damon oda nyújtotta a telefont.Én pedig gyorsan felvettem.
- Szia anyu, Ne haragudj csak éppen zuhanyoztam. mondtam.
- Szia kicsim. Már megijedtem,hogy valami bajod van.mondta anya.
- Nem, nincs semmi. De most meg kell etetnem hercegnőt. Később beszélünk. Puszillak titeket. mondtam majd letettem a telefont.
- Ez meg mi a franc volt? kérdezte Damon.
- Francia nyelv. mondtam.
- Fu, sose tudnám megszokni. mondta Damon.
- Nem is kell. mondtam neki nevetve.
- Na most pedig szépen mesélj,hogy mi volt közted meg a Kol gyerek között? kérdezte Damon.
- Semmi, miért minek nézel? kérdeztem.
- Egy elkényeztetett.... mondta Damon.
- Mit mondtál? kérdeztem felháborodva de akkor egy nagy pofont vágtam le neki.
- Ezt nem kellett volna. mondta majd átváltozott az arca.
- Damon fejezd be! mondta Stefan.
- Mi vagy te? kérdeztem kicsit rémülten.
- A legrosszabb rémálmod kislány. mondta Damon.
- Ne hívj már kislánynak. Nem vagyok kislány. Ugyan annyi vagyok mint mondjuk Elena. mondtam.
- Na ott tartottunk,hogy mit mondott neked Kol? kérdezte Damon.
- Válaszolok, ha elmondod mi vagy. mondtam.
- Damon ne. mondta Stefan.
- Tudod mi vagyok? Vámpír. Tudod mit jelent ez? Azt,hogy csak ha egy kicsit is megmozdulsz kiszívhatom az összes véred. mondta Damon. De akkor könnyek gyűltek a szemembe. Felálltam és elkezdtem az ajtó felé futni. De Damon előttem termett.
- Nem mész sehova. mondta átváltoztatott arccal.
- Miért? Nem ártottam senkinek és nem is fogok. Miért tartotok fogva? kérdeztem.
- Kol miatt. Nem akarjuk,hogy bántson téged. mondta Elena.
- Ezek szerint... Kol is? kérdeztem.
- Igen. Kol is vámpír. mondta Elena.
- Nem az nem lehet, egyáltalán nem is viselkedett úgy... De akkor térdre borultam és elkezdtem sírni.
- Itt nincs biztonságban. Vigyük a házamba. mondta Elena.
- Ne vigyetek sehova. Kérlek. mondtam sírva.
- Nem lesz semmi baj. mondta Stefan. Damon oda jött megfogott a karjaiba és elvitt a kocsihoz.
- Tudod, most már megértem Kol indulatát és hazugságait. Te meseszép vagy. mondta Damon.
- Köszönöm Damon. mondtam neki szipogva majd betett a kocsiba és elindult velem Elena házához. Egy kis idő után elaludtam, de annyit még láttam,hogy Damon felém fordult és elmosolyodik. Amikor megálltunk felébredtem és annyit vettem észre,hogy Damon karjaiban vagyok egy házban. Utána pedig csak annyit vettem észre,hogy egy ágyban fekszek Damon pedig ott ül az ágyon és figyel. De már nem bírtam ébren maradni elaludtam. Reggel arra ébredtem,hogy lent valaki becsapta az ajtót. Lementem és megkérdeztem.
- Mi történt? kérdeztem.
- A drága barátod erősködik. mondta Damon.
- Kol? kérdeztem. Kinyitottam az ajtót és ott állt velem szemben.
- Beszéljük meg. nyújtotta a kezét.
- Nem kell megbeszélni semmit. mondta Damon.
- Hazudtál nekem. mondtam neki.
- Nem akartam,hogy félj tőlem. mondta Kol.
- Egy ilyen gusztustalan dologtól mint te mindenki fél. mondta Damon gúnyosan.
- Pofa be pisis! kiabált oda Kol.
- Damon. Kérlek hagyj beszélni vele. mondtam majd Damon elment a konyhába.
- Ugye tudod,hogy így is hall minket? mondta Kol.
- Nem ezt nem tudtam. De nem zavar. mondtam.
- Ki jönnél beszélni? kérdezte Kol.
- Nem! kiabált a konyhából Damon.
- Ahogy ő mondja. mondta a konyha felé mutatva.
- Okos kislány. mondta Damon.
- Mondtam,hogy ne hívj így seggfej. kiabáltam oda.
- Oké, pöttöm. mondta Damon kiáltva a konyhából.
- Köcsög! kiáltottam oda. De ekkor hallottam,hogy Kol nevet.
- Te meg min nevetsz? kérdeztem.
- Csak ahogy veszekedsz. Aranyos. mondta Kol.
- Ugyan már, hagyd a nyálas dumát. Ez a pöttömnél nem jön be. mondta Damon kiáltva a konyhából. De én már nem tűrtem tovább megfogtam a vázát bementem a konyhába és a fejéhez vágtam.
- Mi a franc?! mondta Damon.
- Bocs, seggfej. mondtam majd vissza mentem az ajtóhoz.
- Na hol tartottunk? kérdeztem.
- Ott,hogy kijönnél? kérdezte Kol.
- Menj a pokolba! mondtam majd rácsaptam az ajtót. Bementem a konyhába és egy idő után kopogást hallottam Damon már ment is. De én csak kutya nyüszítést hallottam. Tudtam,hogy hercegnő az ezért gyorsan felpattantam és az ajtóhoz rohantam.
- Mit csinálsz vele? kérdeztem.
- Ha nem beszélsz velem normális megölöm. mondta Kol.
- Nem teheted. mondtam neki könnyes szemmel.
- Csak gyere velem. Kérlek. mondta Kol.
- Ha veled megyek elengeded? kérdeztem könnyes szemmel.
- Megígérem. mondta. Elindultam az ajtó felé de Damon elém suhant.
- Csak meg se próbáld. mondta Damon.
- Damon. Engedj el. mondtam.
- Többet ér a dögöd? Mint a saját életed? kérdezte Damon.
- Ő tisztességesebb mint te vagy. És a legnagyobb dög itt te vagy. mondtam majd elindultam. Amikor kimentem elvettem Kol kezéből a kutyám Damon oda jött és azt mondta.
- Megfog ölni! mondta Damon Franciául.
- Állok elébe. válaszoltam neki majd elindultam a kutyámmal hazafelé. Oda suhant mellém Kol és oda adta a pulcsiját utána pedig átkarolt a vállamnál.
- Ne érj hozzám! Mond,hogy hova megyünk és elmegyek veled. mondtam neki.
- Nem szeretnék erőltetni. Nem is szeretnélek megbántani csak szeretném neked elmondani mennyire sajnálom. mondta Kol.
- Akkor erre elég a házam igaz? kérdeztem tőle.
- Igen. válaszolta határozottan Kol. Amikor hazaértünk elengedtem a kutyát a házba ő pedig elfutott enni. Leültem a kanapéra Kol pedig mellém ült és megfogta a kezem. De én gyorsan elhúztam onnan.
- Ne érj hozzám! Mond mit szeretnél és menj el! Kérlek. mondtam neki.
- Azt mondtad megváltoznál azért cserébe akit szeretsz, igaz? kérdezte Kol.
- Igen azt mondtam... és? kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Engem pedig szeretsz igaz? kérdezte Kol miközben újra megfogta kezem.
- Nem! De most menj el kérlek! mondtam neki.
- Ha nem szeretnél akkor nem beszélnél velem kedvesen. mondta Kol.
- Én mindig kedvesen beszélek. mondtam neki miközben belenéztem a szemébe.
- Gyönyörű vagy! mondta Kol.
- Te pedig nem. mondtam majd elkezdtem nevetni.
- Ez fájt. Pedig én vagyok a leghelyesebb a világon. mondta nagy arccal miközben ő is nevetett.
- Jézusom, miért kezdtem el veled együtt nevetni? Most komolyan menj el mert nem bírom tovább veled egy szobában. mondtam.
- Rendben. mondta majd felállt és elsétált a konyhába, kihúzta a széket majd ráült.
- Te meg mit csinálsz? kérdeztem nevetve.
- Nem vagyunk egy szobában. Így már bírod nem? kérdezte.
- Te bolond vagy. mondtam nevetve.
- Én téged sose akartalak bántani, ezért nem mondtam el neked mi vagyok. Érted? mondta.
- Én ezt értem. De el kellett volna mondanod, és szembenézni a ténnyel. mondtam neki.
- De ha elmondtam volna akkor így beszélgetnénk? kérdezte.
- Igen, miért ne? kérdeztem. De akkor Kol felhúzott szemöldökkel nézett.
- Igazad van. Félnék tőled. Ahogy most is, ezért szeretném ha most mennél. mondtam neki. Felállt oda sétált mellém megfogta az arcom és azt mondta.
- Ne félj tőlem. Nem foglak bántan. mondta.
- Komolyan ne érj hozzám, irtózom tőled. mondtam nevetve.
- Nézz rám, és mond a szemembe,hogy nem szeretsz. mondta Kol közelebb lépett és megfogta az arcom. Rá néztem belenéztem a szemébe.
- Én téged nem.... nem tudtam befejezni a mondatot mert Kol megcsókolt. Ellöktem magamtól és azt mondtam neki.
- Ezt miért csináltad? Azt mondtad mondjam a szemedbe én pedig mondtam volna.
- De nem ment. mondta Kol.
- Hidd el,hogy menni fog. mondtam neki. Közelebb lépett és azt mondta.
- Akkor nézz a szemembe és mond. Belenéztem a szemébe ő pedig megfogta a kezem.
- Hallom a szívverésed. Nem tudod kimondani mert szeretsz. mondta Kol.
- Nem nem igaz. Miért kínzol? kérdeztem.
- Mért nem vallod be az igazságot? kérdezte Kol.
- Mert egyszerűen nem tudom... mondtam neki majd elléptem onnan és elakartam menni mikor visszahúzott magához és újra megcsókolt. De akkor már én sem ellenkeztem én is vissza csókoltam. Hosszú percekig csókoltuk egymást mikor elnevettem magam.
- Miért nevetsz? kérdezte Kol.
- Álmos vagyok. mondtam neki mosolyogva.
- Ez nem vicces. mondta nekem.
- Aludnál velem? kérdeztem tőle.
- Ezt meg sem kellett volna kérdeznek. mondta Kol.
- De kérlek most ne a kanapén. mondtam neki nevetve, megfogtam a kezét és felvonszoltam az emeletre.
- Hercegnő gyere! kiabáltam a kutyámnak.
- A kutyával alszunk? kérdezte Kol.
- Akkor ő lesz a szerencsésebb, mert akkor ő alszik mellettem neked pedig felajánlom a kanapét. mondtam neki. Odahúzott magához megcsókolt és azt mondta.
- Akkor inkább eltűröm a kutyát. Elmentem a fürdőbe felvettem a pizsim és befeküdtem az ágyba.
- Ezt itt is megtudtad volna csinálni. mondta Kol.
- Szégyenlős vagyok. mondta neki majd megcsókoltam.
- Előttem ne legyél. mondta Kol.
- Látom, te nem vagy az. De nem engedtem meg,hogy egy száll boxerbe legyél mellettem. mondtam.
- Ha akarod nem melletted leszek. mondta Kol.
- Ne csináld már. mondtam majd beleütöttem a vállába. Elmosolyodott adott egy csókot és becsukta a szemét. Nem tudtam elaludni ezért megkérdeztem tőle.
- Alszol már?
- Még nem, valamit hiányolok a mellkasomról. mondta Kol. Oda kúsztam mellé ráhajtottam a fejem a mellkasára és átkaroltam. Ő a kezét pedig rátette a hátamra.
- Így már sokkal jobb. mondta Kol.
- Szerintem is. mondtam neki.
- Jó éjszakát. suttogta.
- Jó éjt Kol. mondtam neki mosolyogva majd elaludtunk. 

1 x 1 Költözés egy új helyre

Kedves naplóm!

Nagyon várom,hogy oda érjek az új városba. De mégis hiányozni fog Franciaország. De mivel már 17 éves vagyok, nem akartam a szüleim nyakán lógni ezért úgy döntöttem,hogy a 18. születésnapomra egy lakást kérek. Mivel egy hét múlva már 18 éves leszek. Ebbe a szüleim nagy nehezen de beleegyeztek. Apukám kutató, nagyon keveset van itthon. Anyukám pedig divattervező. Van egy ruházati üzlete is. Nagyon híres a cégünk. De viszont ő is nagyon keveset van itthon. Ezért legtöbbször a kutyámmal vagyok itthon, Hercegnő a neve. Magán tanuló vagyok, mivel sokan rám szállnak mert "gazdag" vagyok. Valójában nem szeretek gazdag lenni. De azt szeretem,hogy bármit megvehetek amit csak szeretnék.  Holnap indulok, korán kell kelnem mivel korán indul a repülőgép. Szerettem volna olyan helyre költözni ami különleges, és ezért is választottam Mystic Fallst. Remélem szép hely. A szüleim nem engedték kiválasztani a házat. Azt mondták,hogy meglepetés legyen. Új iskolába fogok járni. Végre nem leszek magán tanuló. Ennek kicsit örülök, de félek is,hogy lesznek barátaim vagy nem. Azért írtam ebbe a naplóba mert egyedül érzem magam. Így gondoltam az utolsó éjszakámról miért is ne írhatnák. De most már nem lesz rád szükségem remélhetőleg. Ezért is teszlek el a táskám leges legaljára,hogy többet ne írjak ebbe a naplóba. De mégis emlékezzek. Most viszont megyek lefekszem, holnap nagy nap lesz. Jó éjszakát napló. Eltettem a táskám legmélyére a naplót.
- Tudod hercegnő. Kicsit félek,hogy milyen lesz az új hely. mondtam a kutyámnak miközben simogattam a fejét, és elaludtam. Reggel anyukám keltett.
- Jó reggelt, hercegnő. mondta az anyukám. Anyukámat Cassynek hívták. Apukámat pedig Masonnek.
- Jaj, anya. Ne hívj már így. mondtam álmosan.
- Kelj fel kicsim, mert nemsokára indul a géped. mondta az anyukám.
- De hiszen magán géppel megyek. Az viszont tud várni. mondtam.
- Ne várasd meg a pilótát drágám. mondta miközben megsimogatta az arcom.
- Anya, nem vagyok már kislány ne simogasd az arcom kérlek. mondtam miközben a párnát a fejembe nyomtam,hogy had aludjak tovább.
- Rendben kicsim. Akkor nem utazhatsz el. mondta az anyukám. De amikor ezt mondta kipattantam az ágyból és berohantam a fürdőbe.
- Anya, eltennéd hercegnő ruháit? Kérlek. mondtam miközben kötöttem össze a hajam.
- Persze drágám. Melyik táskádba tegyem? kérdezte.
- A rózsaszínbe kérlek. mondtam majd elmentem felöltözni. Kivettem egy szép ruhát a szekrényemből. De már nem sok ruha volt benne. Anya szinte eltette az összeset. Amikor elkészültem szóltam az inasnak,hogy vigye le a bőröndjeimet. Én felkaptam a kezembe a kutyám meg egy kisebb táskát és beültem a kocsiba. Apu már bent volt. Hátra fordult és azt mondta.
- Kicsim, mivel már elég nagy vagy édesanyáddal csináltattunk neked egy hitelkártyát. Ha lefogyna róla a pénz csak telefonálj és feltöltetem neked. mondta majd adott egy puszit a homlokomra. Amikor minden csomag be volt téve, anya még nyomott egy puszit az arcomra és elindultunk. Engem már várt a magángép. Bepakoltattuk a bőröndöket és felszálltam. Apa még adott egy utolsó puszit átkarolt és indult is utána a repülőgép. Legalább már 1 órája utaztunk, elővettem a laptopom és írtam egy emailt anyáéknak,hogy nemsokára megérkezem. Jött is a válasz,hogy hívjam fel őket ha földet értem. A kapitány szólt,hogy nemsokára ott vagyunk. Mikor elkezdett leszállni a gép, felvettem a kutyusom az ülésről és mikor már földet értünk elindultam a kijárathoz. Leszálltam, pár bőröndöt vittem magam a többit elküldettem a házamhoz. Felhívtam anyuékat,hogy megérkeztem és,hogy minden rendben van. Amikor letettem a telefont belebotlottam valakibe és elestem. A kutyámat pedig eldobtam. De egy fiú megfogta és oda hozta nekem.
- Szia, ne haragudj,hogy ellöktelek. Majd nyújtotta a kezét. De én felálltam magamtól és elvettem a kezéből a kutyám.
- Kössz. mondtam. De ő folyamatosan nézett.
- Mit bámulsz? Ne bámulj már. mondtam neki, majd össze szedtem a bőröndöket.
- Segíthetek haza vinni a dolgaidat? kérdezte.
- Kössz, de nem kell. mondtam neki, de ő nyúlt a bőröndjeimért és össze ért a kezünk és én gyorsan elhúztam onnan és elindultam a taxi felé.
- Olyan furán beszélsz. Megkérdezhetem honnan jöttél? kérdezte.
- Nem. mondtam majd elkezdtem a kocsiba pakolni a táskát.
- Nagyon viccesen beszélsz. mondta és elkezdett kuncogni.
- Oké, figyelj békén hagyhatnál. Van jobb dolgom is, mint ilyen seggfejjel beszélni. mondtam majd beszálltam a taxiba. Oda ment a taxishoz belenézett a szemébe és azt mondta neki majd ő haza visz. A taxis kiszállt én pedig utána kiabáltam.
- Hé, vigyen már haza.
- Majd én hazaviszlek. mondta a srác.
- Kösz, inkább megvárok egy másik taxist. mondtam majd ki akartam szállni amikor hátrafordult és bezárta a kocsit.
- Te most szórakozol velem? Mi vagy te valami gyilkos? kérdeztem.
- Nem éppen. mondta majd elindult.
- Hova is megyünk pontosan? kérdezte. Oda nyomtam a kezébe a papírt amin a cím volt. Amikor elakartam húzni a kezem. Akkor hirtelen hátrafordult és megfogta.
- Milyen puha a kezed. mondta és elmosolyodott.
 De én gyorsan kirántottam onnan, és azt mondtam neki.
- Indulj már. Amikor oda értünk kinyitotta nekem a kocsit és megálltam a ház előtt.
- Komolyan? Már megint egy ilyen ház? mondtam.
- Ezt,hogy érted,hogy ilyen ház? kérdezte.
- Mindegy, hagyjuk. mondtam majd elvettem a bőröndjeimet és elindultam a ház felé. De ő jött utánam.
- Nem kopnál már le? kérdeztem.
- Te nem vagy ilyen igaz? kérdezte.
- Mármint milyen? kérdeztem.
- Hát te nem szoktál így beszélni, valójában te kedves vagy. mondta.
- Ezt honnan veszed? kérdeztem.
- Egyszerűen tudom. mondta majd megfordult és elindult a taxi felé. De én utána kiabáltam. De nem tudom miért.
- Tudod, én tényleg nem vagyok ilyen. Vissza fordult és oda jött hozzám. Már csak pár centi választotta el az ajkainkat amikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan elfordultam és megnéztem ki hív. Anyukám volt. Felvettem.
- Szia anyu.
- Szia drágám. Na milyen a ház? kérdezte.
- Miért vettetek ilyen nagy házat? Egyedül vagyok a házban, meg hercegnő. Ekkora nem kell. mondtam.
- Gondoltam, majd ha lesznek barátaid szeretnél bulit tartani. mondta anyukám.

- Valójában, nem volt a terveim között. mondtam.
- Még nem kicsim. Még nincs a terveid között. De most mennem kell, kezdődik a divatbemutató. Szia kicsim. mondta majd letette a telefont.
- Szia anyu. mondtam majd letettem a telefont.
- Szóval francia vagy. mondta a srác.
- Szóval rájöttél. mondtam neki és lehajtottam a fejem. Oda jött megfogta az állam és felemelte. A szemünk és a szánk egy síkban volt. Megfogta az arcom és közeledett a szám felé. Megfogtam a kezét és azt mondtam neki.
- Figyelj ezt nem lehet. Nem is ismerlek, valójában nem is tudom miért fogtam most meg a kezed. Fogalmam nincs,hogy mi történik velem. mondtam neki majd elfordultam és elindultam a ház elé.
- Tudtam,hogy valójában nem is vagy olyan amilyennek először hallottalak. kiabálta utánam.
- Sajnálom, amiért úgy viselkedtem. mondtam neki.
- Kiengesztelnél annyival,hogy megmondod a neved. mondta nekem.
- Ella. mondtam neki.
- Az enyém Kol. mondta.
- Örültem Kol. mondtam neki, majd becsuktam az ajtót. Eltettem a ruháimat a szekrénybe majd leültem az ágyra. Elő vettem a laptopomat és felhívtam anyut kamerán.
- Szia kicsim. Hogy vagy? Milyen volt az első napod? kérdezte.
- Hát elég jó. Csak nagyon hiányoztok. mondtam.
- Történt valami drágám? kérdezte.
- Nem, semmi anya. mondtam.
- Akkor jó kicsim. Megismerkedtél már valakivel? kérdezte.
- Nem, úgy gondoltam holnap elmegyek és beiratkozok az iskolába. mondtam.
- Jól van kicsim. Most mennem kell, sok puszi. Apu is puszil. mondta.
- Rendben, én is puszillak titeket. mondtam majd lecsuktam a laptopom. Elmentem fürdeni. Mikor végeztem felkaptam a pizsim és lementem csinálni magamnak valami vacsorát. Mivel üres volt a hűtő. Kinyitottam a szekrényt és találtam egy kis kekszet és gondoltam egy kis teát is csinálok mellé. Amikor feltettem a vizet forrni, valaki éppen csöngetett. Nem egyből mentem ki ezért megnyomta még egyszer. Ezért oda kiáltottam.
- Megyek már. Kinyitottam az ajtót és megpillantottam Kolt.
- Jó estét. mondta.
- Szia, mi járatban? kérdeztem.
- Csak jöttem megnézni,hogy jól vagy-e. mondta.
- Miért ne lennék jól? kérdeztem.
- Szeretnék tőled kérni valamit. mondta.
- És mi lenne az? kérdeztem.
- Nem jönnél ki egy pillanatra? kérdezte.
- Hát tudod, pizsibe vagyok mint látod, és kint meg hideg van, és kicsit fázós vagyok. mondtam neki egy félmosollyal az arcomon. Láttam,hogy nagyon szeretné,hogy kimenjek ezért kiléptem az ajtón.
- De kérlek gyorsan mond, mert komolyan megfagyok. mondtam neki. De ekkor levette a kabátját és rám terítette. Ránéztem és azt mondtam neki.
- Köszönöm. De ő csak mosolygott.
- Mit szerettél volna mondani? kérdeztem.

- Tudod mit, máskor elmondom rendben? kérdezte.
- Hideg van igaz? kérdeztem mosolyogva.
- Hát egy kicsit igen. mondta.
- Nem szeretnél bejönni? kérdeztem tőle.
- Ha nincs ellenedre. mondta mosolyogva.
- Nincs persze. Gyere. mondtam neki majd elindultam az ajtó felé ő pedig jött utánam.
- Tudod nincs itthon semmi kaja de kekszel és teával megtudlak kínálni. mondtam neki.
- Teát elfogadom. mondta mosolyogva. Elmentem a teáért és kivittem neki.
- Vigyázz mert..... mondtam neki de hirtelen vette el a poharat ezért leöntötte magát.
- Forró... mondtam neki mosolyogva. De akkor elkezdett mérges szemekkel nézni rám, de utána ő is elkezdett nevetni. Elmentem a konyhába és hoztam egy rongyot. Amivel elkezdtem törölgetni a pólóját.
- Hát szerintem így csak rosszabb lesz. mondtam neki nevetve.
- Én élvezem. mondta felhúzott szemöldökkel majd a szemembe nézett. De én gyorsan elfordítottam a fejem.
- Lehet van fent egy neked való póló. Mindjárt megnézem.mondtam majd elindultam felfelé. Fent találtam neki egy pólót, ami mondjuk lehet jó rá. Lementem.
- Ez lehet jó lesz. mondtam neki majd oda nyújtottam a pólót.
- Szerintem ez kicsi lesz. Na sebaj, otthon van pólóm. mondta majd felállt és elindult a kabátja felé.
- Így nem mehetsz haza. Megfázol. mondtam neki.
- Azt szeretnéd,hogy maradjak? kérdezte.
- Nem... vagyis. Engem nem zavarsz. mondtam neki kicsit elpirulva.
- Rendben, akkor mit szeretnél csinálni? kérdezte.
- Őszintén. Egy nagyot aludni. mondtam neki kicsit álmosan.
- Akkor gyere. mondta majd megfogta a kezem és a kanapéhoz hozott ott leültünk és azt mondta.
- Dőlj ide. mondta és közbe a mellkasára mutatott.
- Nem hiszem,hogy ez jó ötlet. mondtam.
- Ugyan már. Semmi rosszat nem csinálsz. Csak alszunk. mondta. Oda dőltem a mellkasára, ő pedig betakart egy pokróccal ami ott volt a kanapén.
- Jó éjszakát. súgta a fülembe.
- Jó éjt Kol. mondtam neki majd álomba is merültem.