Visszatérés

Mikor a kriptához értünk, elénk állt 2 hybrid.
- Ha azért jöttetek,hogy kimentsétek a 2 vámpírt, ne is fáradjatok. mondta az egyik hybrid.
- Nézzétek, gyökerek. Klaus mondta,hogy vigyem el nekik őket de ha nem engedtek be akkor azt hiszem,hogy nem a 2 vámpír hal meg hanem ti... mondtam majd elindultam vissza fele.
- Jó, akkor felhívom Klaust és megkérdezem tőle. Várjatok. mondta a másik hybrid. De akkor én hátrafordultam oda suhantam hozzájuk majd kitéptem mind a kettőnek a szívét.
- Gyökerek... mondtam majd elindultam a kriptába. Hátra fordultam majd azt mondtam.
- Jöttök? Vagy kint fogtok ácsorogni?
Stefan és Kol is elkezdtek jönni utánam. Kinyitottam a ketrec ajtaját majd oda mentem Cleohoz és Samantához akik ki voltak kötözve. Letéptem róluk a láncot majd elindultam kifelé. Kint a kripta bejáratnál állt Klaus és Monika.
- Klaus... mondtam.
- Kedvesem, te mit keresel itt? És ki tette ezt a hybridekkel? kérdezte Klaus. Feltettem a kezem majd azt mondtam.
- Én voltam...
- Te megölted a barátomat? kérdezte Monika.
- Ó, szóval 2 barátod volt. Kol és az a gyökér. Most már mindent értek. mondtam. Monika oda suhant majd megakarta fogni a nyakam de megfogtam a kezét és eltörtem neki.
- Te hülye ribanc... mondta Monika.
- Ezt most az egyszer elnézem neked, mert ott vár bent a kis szerelmed Kol és hát nem akarom megbántani azzal,hogy megölöm a barátnőjét. mondtam majd elengedtem. Elindultam a kripta elől mikor hallottam,hogy Monika azt mondja,hogy.
- Hülye ribanc...
Majd oda suhant de én hátrafordultam és benyúltam a szívéhez.
- Na most már nem nézem el... mondtam majd kitéptem a szívét. De akkor kijöttek a többiek a kriptából.
- Kol! Itt a barátnőd szíve. mondtam majd oda dobtam a kezébe Monika szívét.
- Ella, te miről beszélsz? mondta Kol.
- Én semmiről... mondtam neki majd elfordultam és elindultam ki az erdőből.
- Te most komolyan azt hiszed,hogy Monika a barátnőm volt? kérdezte Kol.
- Én nem hiszem. Én mondtam. De ha megbocsájtotok, én most mennék mert utálom ha vér van a kezemen. mondtam fintorogva.
- Klaus...Bocs,hogy kitéptem 3 hybrided szívét...De az első a család nem? mondtam majd elsuhantam. Mikor vissza értem a Salvatore házba, felmentem a fürdőbe majd megpillantottam Damont,ahogy a kádba ül.
- Bocs... mondtam majd oda sétáltam a csaphoz,hogy megmossam a kezem.
- Amúgy, hova tűntél? Nem azt mondtad,hogy a lányok után mész? kérdeztem.
- Elindultam de nem találtam őket ezért elmentem inni. mondta Damon.
- Á, értem. mondtam majd elkezdtem a kezemet mosni. Damon kiszállt majd pucéran oda sétált hozzám.
- Aztán mi volt? Meglettek a lányok? kérdezte Damon.
- Látom téged nem érdekel Cleo. mondtam.
- Miért ne érdekelne? kérdezte Damon.
- Mondjuk úgy,hogy le se szarod. Szereted te egyáltalán? mondtam.
- Szeretem...mondta Damon majd mögém jött és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Damon, mit csinálsz? kérdeztem.
- Azt amit tőle nem kaphatok meg. mondta Damon majd a kezét lecsúsztatta a fenekemhez.
- Damom... mondtam de Damon maga felé fordított és hosszan megcsókolt.
- Damon, engedj el. mondtam majd eltoltam magamtól.
- Te mondtad,hogy minek az érzés! Akkor most se érezz csak csináld amit mind a ketten akarunk. mondta Damon.
- De én nem akarom. mondtam majd elindultam az ajtó felé. Damon elém suhant majd a falhoz szorított és oda hajolt a számhoz.
- Akarlak... mondta Damon.
- Akard Cleot, ne engem. Cleo is megadhatja azt amire vágysz. mondtam.
- Ezt magyarázd el neki is. mondta Damon.
- Ha látná rajtad,hogy szereted megadná neked amire vágysz. mondta Damon.
- Te, Kol miatt nem adod meg azt nekem amit akarok? kérdezte Damon.
- Nem, hanem azért mert neked van barátnőd. mondtam.
- És ha azt mondom,hogy én téged szeretlek? mondta Damon.
- Akkor sajnálom mert én nem szeretlek. mondtam.
- Akkor ne szeress. mondta Damon majd elkezdett felém jönni. 
- Damon... Szállj le rólam! Ha Cleo meg nem kell neked akkor mond meg neki. mondtam majd kisétáltam az ajtón. Mikor lementem a többiek éppen akkor jöttek meg.
- Hol van az anyám? kérdeztem.
- Nem tudjuk...Lehet elege lett ebből az Ellából. mondta Stefan.
- Milyen Ellából? Ebből ami most vagyok? Miért szerinted jobb az az Ella? mondtam.
- Nem gondolod,hogy az az Ella mindenkinek jobb lenne? Úgy szerettünk de most... mondta Cleo és Samanta.
- Miért jobb az az Ella? Cleo te meg foglalkozz a pasiddal aki az előbb akart lefeküdni velem mert te nem adod meg neki amit szeretne... mondtam.
- Mi van? kérdezte Cleo.
- Jól hallottad, kicsi szívem. mondtam majd elindultam kifelé. Az ajtóban megpillantottam Kolt.
- Te lefeküdtél Damonnel? kérdezte Kol.
- Bánatos vagy Monika miatt,igaz? Amúgy is ha lefeküdtem volna vele nem lenne mindegy? mondtam.
- Beszélhetnénk négyszemközt? kérdezte Kol.
- Itt miért nem jó? kérdeztem.
- Mert itt mindenki hall. mondta Kol.
- Nem érdekelsz,Kol. Sőt senki nem érdekel már. Szerintem jobb lenne ha elfelejtenél. mondtam majd elsétáltam Kol mellett. De Kol megragadta a kezem és azt mondta.
- Ella, kapcsold vissza az érzéseid, kérlek. mondta Kol.
- Miért kapcsoljam vissza? Hogy még többet szenvedjek? Kösz, inkább kihagyom. mondtam.
- Kérlek... mondta Kol majd megfogta a kezem.
- Már semmi nem lenne olyan mint régen... mondtam.
- Csak kapcsold vissza. mondta Kol.
- Már rég vissza kapcsoltam. mondtam majd belenéztem Kol szemébe.
- Nem lesz már semmi olyan mint rég... mondtam.
- Már nem szeretsz igaz, Ella? kérdezte Kol. Lehajtottam a fejem majd Kol elengedte a kezem.
- Most már mindent értek. mondta Kol majd elsuhant. Stefan kijött majd átkarolt, amit én viszonyoztam. Éppen mondani akartam valamit de Stefan rávágta.
- Tudom... mondta Stefan.
- Tudom,hogy ő is olyan lesz mint régen. Ki fogja kapcsolni az érzéseit. mondtam majd belenéztem Stefan szemébe.
- De te még vissza tudod hozni. mondta Stefan majd megfogta az arcom.
- Igazad van. Megkeresem. mondtam.
- Segítünk neked, jó? mondta Stefan.
- Köszönöm. mondtam majd elsuhantam. Először hozzánk mentem de nem találtam. Már majdnem mindenhol megnéztem de akkor megcsörrent a telefonom.
- Stefan... szóltam bele a telefonba.
- Megtaláltuk Kolt. De Klausnak segít. mondta Stefan.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? kérdeztem.
- Bezárt minket a kriptába. A telefont nem találta meg nálam, ezért tudtalak most felhívni. mondta Stefan.
- Akkor a kriptához megyek. mondtam.
- Túl veszélyes... mondta Stefan.
- Nem érdekel... mondtam majd letettem a telefont és elkezdtem suhanni. Mikor oda értem a kriptához nem láttam a bejárat előtt senkit. De mikor be akartam menni Kol ott termett mögöttem.
- Nézzenek oda, már is hiányoznak a kis barátaid? kérdezte Kol.
- Engedd el őket. mondtam.
- Miért engedném? Talán csak nem hiányzik valamelyik. mondta Kol. Oda mentem Kol elé belenéztem a szemébe majd azt mondtam neki.
- Ha szeretsz vagy szerettél valamikor is. Engedd el őket. mondtam majd megfogtam Kol kezét.
- Vissza tért a régi Ella. És akkor most kihasználja a kedvességét. mondta Kol.
- Szeretném ha megbíznál bennem. mondtam.
- Jobb lenne ha békén hagynál. Nemsokára vissza jön Klaus, és azt fogja látni,hogy itt vagyok veled. Akkor nem fog örülni. mondta Kol majd elindult a kriptába. Megfogtam a kezét, majd azt mondtam neki.
- Kol, ha szerettél, engedd el őket. Kérlek. mondtam. Kol vissza nézett rám.
- Ha elengedem őket...semmi nem fog megváltozni... mondta Kol majd oda lépett elém.
- Igazad van...nem akkor fog megváltozni hanem most. mondtam majd a kezemet Kol nyaka köré kulcsoltam majd megcsókoltam. Kol a derekamnál fogva magához húzott majd csókcsatába kezdtünk. Kol a fenekemnél fogva felemelt majd a falhoz szorított.
- Hiányoztál... mondta Kol. Nem is válaszoltam rá semmit csak mosolyogva megcsókoltam.
- Hé,srácok! Mi még be vagyunk zárva! kiabálta Stefan. Kollal egymásra mosolyogtunk majd elindultunk,hogy kinyissuk nekik a kripta ajtaját. 

ÚJ BLOG!

Itt az új blogunk! Véleményeket várom az első rész alatt, megjegyzésbe! :) Kattintani sokat az új blogra, köszönöm! :) ------------> http://thevampirediaries-varatlanutazas.blogspot.hu/

1 x 17 A kripta

- Ella... mondta Kol. Kol felé fordultam majd vissza Klaushoz.
- Azt hiszem én távozok, Ella. Majd hívlak,kedvesem. mondta Klaus majd elsuhant. Kol felé fordultam majd láttam,hogy nagyon néz.
- Mi van? kérdeztem majd ahogy bementem a házba a kezemmel Kol kezének mentem. Mikor bementem mindenki rám nézett.
- Valami nem stimmel rajtam? Vagy miért bámultok? kérdeztem majd leültem a kanapéra.
- Whiskeyt? kérdezte Damon.
- Az jól esne. mondtam majd Damon felé fordultam aki nyújtotta a poharat.
- Kösz... mondtam majd láttam,hogy anyám Stefannal jön be a nappaliba.
- Drágám,de te nem iszol. mondta az anyám-
- Oops, ezt el felejtettem mondani. De iszok. mondtam majd kiittam a pohár tartalmát.
- Miért beszélsz így velem,kicsim? kérdezte az anyám.
- Beszélj már ezen a nyelven. Rohadtul unom a franciát. mondtam majd öntöttem magamnak még egy pohár whiskeyt. Egy kis idő után betoppant Bonnie is.
- Nézzétek, megjött a boszink. mondtam majd belekortyoltam a whiskeybe.
- Cleo, Damon, Samanta. Kijönnétek egy pillanatra? kérdezte Bonnie.
- Persze. mondták egyszerre, majd kimentek.
- Milyen így? kérdezte Damon.
- Mármint,hogy? kérdeztem majd ránéztem.
- Így,hogy kikapcsoltad az érzéseid. mondta Damon majd belekortyolt a whiskeybe.
- Azt sem értem minek vannak az érzések. Csak fájdalmat okoznak. Így könnyebb. mondtam majd én is belekortyoltam a whiskeybe. Amikor a többiek vissza jöttek a többiek megcsörrent a telefonom.
- Klaus...? mondtam a telefonba.
- Úgy hallottam,hogy Cleo és Samanta elmennek valahová. Ez igaz?
- Fogalmam nincs, Klaus. mondtam majd belekortyoltam a whiskeybe.
- Akkor tudd meg! mondta Klaus majd letette a telefont.
- Akkor tudd meg! mondtam utána gúnyosan.
- Klaus egyből feladatot hárít rád? kérdezte Damon majd felhúzta a szemöldökét.
- Nem. Csak tudni akarja folyamatosan mit csinálok. mondtam neki majd vissza ültem a kanapéra.
- Nekünk most el kell mennünk, Bonnienak gyógynövényeket szedni. Sietünk vissza. mondta Cleo majd egy csókot hintett Damon arcára majd elmentek Samantával. Damon is elment utánuk. Elővettem a telefont majd írtam Klausnak egy üzenetet.

Cleo és Samanta elmentek Bonnienak valami gyógynövényt szedni. De Damon is utánuk ment, jobb lesz ha elővigyázatos vagy Klaus. 
                                                                                                           Üdv: Ella...

Egy kis idő után jött is rá a válasz:

Kedvesem,engem nem kell féltened. Még kereslek. 
                                                                                                     Üdv: Klaus...

Eltettem a telefonom, ekkor Stefan bejött a nappaliba és hozott anyámnak üdítőt.
- Ella...Tudom,hogy erről most nem tanácsos beszélni, de nem akarod elmondani anyukádnak,hogy...tudod. mondta Stefan.
- Mi van? Te most azt akarod elmondani,hogy én...vagyis mi, vámpírok vagyunk? Ja igen, én nem csak vámpír... mondtam Stefannak kuncogva.
- Komolyan mondtam,Ella. Tudnia kell róla. mondta Stefan.
- Ha ennyire akarod, hát mond el. De nekem most kell egy kis frissítő. Egy igazi. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Lent találsz, tasakot. mondta Stefan.
- Nem pont arra gondoltam,de most az egyszer megteszi. mondtam majd lementem. Hallottam valami mocorgást a pincéből. Bementem majd megpillantottam Ricet.
- Ric...? kérdeztem.
- Nem nagyon jó,hogy itt vagy... mondta Ric majd felült az ágyon.
- Nem nagyon érdekel, hogy mi a jó... mondtam neki majd kinyitottam az ajtót és bementem hozzá, majd leültem mellé.
- Mi történt veled? Miért vagy ilyen? kérdezte Ric.
- Ez egy egyszerű dolog... mondtam majd belekortyoltam a vértasakba.
- Értem...szóval megint kikapcsoltad az érzéseid? kérdezte Ric.
- Mondjuk úgy,hogy megmentettem vele az anyám életét. Meg jobb így, nincs bűntudat, nincs érzés... mondtam.
- Szóval így jobban érzed magad? kérdezte Ric.
- Nem érzem jobban magam, de mondhatni jobb. mondtam neki majd kiittam a tasak tartalmát.
- És akkor most Klaus csicskája lettél? kérdezte Ric.
- Mi van? kérdeztem.
- Végig mentél már az összes Mikaelsonon nem? És most Klaus csicskája vagy... mondta Ric.
- Aaaa, azt hiszem ezt nem kellett volna mondanod... mondtam neki majd a nyakánál fogva a falnak szorítottam meg akartam harapni de akkor bejött az ajtón Kol.
- Engedd el. mondta Kol.
- Ugyan miért? Rajta van a gyűrű...Nem mindegy,hogy él vagy hal? kérdeztem, de akkor előjöttek a fogaim és az arcom is megváltozott. Megakartam harapni a nyakát de Kol oda suhant és elhúzott onnan.
- Ő nem Ric...ő a másik fele. A gyűrű miatt ilyen! mondta Kol. Ric elkezdett nevetni, majd azt mondta.
- Ölj csak meg... Legalább szabadon élhetsz valamelyik Mikaelsonnal. Ha nem ölsz meg akkor megteszem én...
De nem bírtam tovább hallgatni oda suhantam és megharaptam a nyakát. Kol megfogta a kezem majd azt mondta.
- Nem gondolta komolyan...
Kirántottam a kezem Kol kezéből majd azt mondtam neki.
- Nem érdekel...
Elindultam kifelé majd felmentem és leültem a kanapéra. Majd megcsörrent a telefonom. De csak üzenet volt.

Elkaptam Cleot és Samantát. Damon nem volt velük. Kriptában vannak, oda küldtem pár hybridet,hogy biztosan ne tudjanak kiszökni.                                                                                                        Üdv: Klaus...
 
- Már egy ideje elmentek a lányok, és nem lehet elérni őket. Te sem tudod elérni őket? kérdezte Stefan. De én csak mosolyogtam.
- Te tudod,hogy hol vannak igaz? kérdezte Stefan.
- Lehet... mondtam majd elindultam kifelé. Stefan elém suhant majd azt mondta.
- Mond meg,hogy hol vannak.
- Elmondani nem fogom, ha ennyire látni akarod őket, keresd meg őket... De nem hiszem,hogy élve találod őket... mondtam majd kimentem az ajtón. De Kol megállított, majd azt mondta.
- Vagy elmondod...vagy anyukád tudja meg,hogy mi vagy...
- Oké...Mond el neki.. Nem érdekel. mondtam majd elmentem Kol mellett.
- Ella! kiáltott utánam Stefan.
- Mi van? kérdeztem majd hátrafordultam és láttam,hogy Stefan megharapja a kezét és anyám szájához tartja.
- Ha nem mondod el, átváltoztatom. mondta Stefan.
- Rendben. Elmondom, de nem garantálom,hogy túl élitek. mondtam majd oda mentem eléjük.
- A kriptában vannak. Hybridekkel körbe véve. mondtam.
- Akkor oda megyek. Kol te is jössz? kérdezte Stefan.
- Azt hiszem egy ős segítsége, jól jön. mondta majd elindultunk a kriptához.
                                                                                      

1 x 16 Érzelmek

Mikor elkezdtem ébredezni a szobámban voltam, és valaki megfogta a kezem. Ránéztem majd láttam,hogy elkezd mosolyogni.
- Kol...? kérdeztem majd megfogtam a fejem mert rettentően fájt. Kol elkezdte simogatni az arcom majd azt mondta mosolyogva.
- Azt hittem már sosem kelsz fel.
- Mennyi az idő? kérdeztem.
- Legalább már 16:00 van. Anyukád lent ül, aggódik érted. mondta Kol.
- Mi? Mit keres itt anya? kérdeztem.
- Nem emlékszel semmire? kérdezte Kol.
- Nekem ehhez még korán van. Biztosan nemsokára beugrik. mondtam majd felültem.
- Szeretnéd,hogy felhívjam anyukádat? kérdezte Kol.
- Nem kell. Majd én lemegyek hozzá. mondtam Kolnak.
- Nem gondolod,hogy el kéne már neki mondani az igazat? kérdezte Kol. Hirtelen Kolra néztem majd azt mondtam neki.
- Nem. Dehogyis. Nem tudná feldolgozni.
- Rendben. Csak kérdeztem. mondta Kol majd megsimogatta az arcom. Megfogtam a kezét majd azt mondtam neki.
- Kérlek, Kol. Még ne mondjuk el neki. mondtam neki.
- Rendben. Akkor mondjuk el amikor szeretnéd. mondta Kol mosolyogva. Felálltam az ágyból majd elindultam a szekrény felé. Kivettem a ruhámat, majd felvettem és elindultam az ajtó felé. Kol mellém suhant, megfogta a kezem majd azt mondta.
- Azt sem szeretnéd elmondani neki,hogy te meg én...?
- Szeretném ha mindent ő tudna meg. mondtam neki mosolyogva.
- De akkor ezek szerint ezt csinálhatom... mondta Kol majd a derekamnál fogva magához húzott majd hosszan megcsókolt.
- Szerintem ennyire még nem kell belevinni anyut. mondtam neki mosolyogva.
- Örülök,hogy vissza kaptalak. mondta Kol majd rám mosolygott. Vissza mosolyogtam majd lementünk.
- Szia,anyu. mondtam neki.
- Szia kicsim. mondta anyu majd oda sietett,hogy átkaroljon.
- Mióta vagy itt? kérdeztem.
- Nem rég jöttem, Elijah megmutatta a várost. Meg egy kicsit megtanította ennek az országnak a nyelvét. mondta az anyám.
- Miattam képes vagy nyelvet tanulni? kérdeztem mosolyogva.
- Érted bármit, drágám. mondta az anyám mosolyogva.
- Anya, most már hivatalosan is szeretném bemutatni Kolt. mondtam neki mosolyogva.
- Aranyosnak tűnik. mondta az anyám.
- Az is. mondtam neki majd Kol felé fordultam.
- Anya, ő itt Kol Mikaelson. mondtam az anyámnak.
- Kol, ő itt az anyám. Cassy Morgan. mondtam Kolnak mosolyogva. Anyukám átkarolta Kolt majd azt mondta neki a használt nyelven.
- Örülök, Kol,hogy megismerhetlek.
- Én is örülök, Miss. Morgan. mondta Kol mosolyogva majd megcsókolta anyám kézfejét.
- Kol...Azt hiszem, vissza térnek az emlékek. mondtam majd leültem a kanapéra.
- Klaus... mondtam majd gyorsan felálltam és még anyám nem veszi észre elsuhantam.

* Anyám szemszöge... *

- Kol, hová tűnt, Ella? kérdezte az anyám.
- Azt hiszem el kellett sietnie valahová. Utána kéne mennem. Sietünk vissza. mondta Kol majd kisétált az ajtón.

- Saját szemszög...*

Elsuhantam Klaus házához, majd betörtem az ajtaját. Klaus szokásához hívően ott ült a kanapén.
- Kedvesem...Mit művelsz? kérdezte.
- Hogy merészeltél megigézni? kérdeztem felháborodottan.
- Ugyan kedvesem...Miről beszélsz? kérdezte Klaus.
- Ne mond azt,hogy kedvesem. Mert nem vagyok a kedvesed. mondtam majd oda suhantam és arcon vágtam.
- Ezt nem kellett volna. mondta Klaus majd felállt, oda suhant hozzám majd a falhoz szorított.
- Eressz el! mondtam neki fuldokló hangon.
- Arra is emlékszel,hogy mit mondtam neked? kérdezte Klaus.
- Ennél többre még kéne emlékeznem? kérdeztem tőle.
- Arra nem emlékszel amikor azt mondtam neked,hogy Kol megfogja találni a módját,hogy vissza kapjon. És mi fog történni,hogy ha Kol vissza szerez téged...? kérdezte Klaus.
- Megfogsz ölni. mondtam neki még mindig fuldokló hangon.
- És, kedvesem. Te erre mit válaszoltál? kérdezte Klaus gúnyos mosollyal.
- Azt...azt,hogy készen fogok rá állni. mondtam.
- De most ebben a helyzetben meg sem kérdezem,hogy készen állsz-e rá. Mert őszintén nem is érdekel. mondta Klaus majd benyúlt a szívemhez és ki akarta tépni, de Kol ott termett.
- Klaus...ne tedd. mondta Kol.
- Testvér... miért mindig rosszkor jössz? Most végig kell nézned,ahogy kitépem, Ella szívét. Szegény Kol... mondta Klaus majd gúnyosan Kolra mosolygott.
- Ne, őt öld meg. Ha ennyire ölni akarsz ölj meg engem. mondta Kol majd közelebb jött.
- Annak mi értelme lenne? Inkább Ellát, ölöm meg. Azt még élvezni is fogom, mert akkor te szenvedsz testvér. mondta Klaus majd Kolra nézett.
- Klaus... Ölj már meg! mondtam neki.
- Nem. Tudod mit? Kolnak igaza van. Te többet fogsz szenvedni,hogyha Kol hal meg. Ezért azt akarom,hogy újra szúrd le. mondta Klaus egy gúnyos mosollyal az arcán. Majd oda nyomta a kezembe a tőrt. Oda sétáltam Kolhoz majd oda hajoltam hozzá,hogy átkaroljam.
- Ha azt mondom most, akkor suhanj el!  mondtam neki majd elengedtem.
- Na mi lesz? Tedd meg! Most! mondta Klaus.
- Most! mondtam Kolnak majd elsuhantunk. A Salvatore házhoz mentünk. Ott voltak a többiek is.
- Hát ti? kérdezte Damon, majd belekortyolt a pohár wiskeyébe.
- Klaus, megint azt akarta,hogy szúrjam le Kolt. mondtam majd szorosan megfogtam Kol kezét.
- És ti csak úgy eljöttetek? kérdezte Cleo.
- Inkább elmenekültünk. mondtam Cleonak.
- De, még mindig nem értem,hogy tudtad ezt megcsinálni. mondta Kol majd felém fordult.
- Még nem mondtad el neki, Ella? mondta Damon.
- Mit nem mondtál el? kérdezte Kol.
- Mikor Klaus azt mondta,hogy szúrjalak le. Másnap megszakítottam a köteléket Klaus és köztem. mondtam neki majd belenéztem a szemébe.
- Ezt meg,hogy érted? Hogy tudtad megcsinálni? kérdezte Kol.
- Csak át kellett változnia. mondta Damon majd legyintett egyet a kezével, majd megcsókolta Cleot.
- Átváltoztál csak azért,hogy többet ne kötődj Klaushoz? kérdezte Kol.
- Nem. Azért változtam át,hogy többet ne veszítselek el. mondtam neki mosolyogva.
Egy kis idő múlva kopogtattak. Elmentem és kinyitottam.
- Anyu? kérdeztem.
- Anyukáddal kicsit beszélgettem. Kár,hogy nem tud semmiről. De majd én éreztetem vele. mondta Klaus gúnyos mosollyal majd megváltozott az arca, és a fogai is előjöttek. Megakarta harapni anyát, de én rákiabáltam.
- Klaus, ne tedd! Csak mond el mit szeretnél. Megteszem! mondtam neki, majd anyura pillantottam.
- Mit akar tőlem? kérdezte anya könnyes szemmel.
- Nem lesz semmi baj. mondtam neki.
- Mit akarsz Klaus? kérdeztem.
- Beszélni veled. mondta Klaus.
- Ki akartad tépni a szívem, és most beszélgetni akarsz? kérdeztem tőle.
- Szeretném ha velem tartanál. mondta Klaus.
- Mi? Ezt,hogy érted? kérdeztem.
- Ezt nem itt fogom elmondani. mondta Klaus.
- Elengeded az anyámat? kérdeztem.
- Ha ki jössz beszélgetni, elengedem. mondta Klaus.
- Rendben, akkor előbb engedd el anyámat. mondtam neki.
- Rendben. mondta Klaus majd elengedte az anyámat.
- Anya, menj be. mondtam anyámnak.
- Kol! Vidd be anyát. mondtam Kolnak majd kiléptem az ajtón.
- Jól döntöttél. mondta Klaus.
- Most mond el,hogy mit akarsz Klaus. mondtam.
- Csak egyetlen egy dolgot. mondta majd gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Essünk túl rajta. mondtam Klausnak. Klaus oda suhant elém majd belenézett a szemembe.
- Azt akarom,hogy kapcsold ki! Ne foglalkozz senki érzéseivel! Azt csinálod amit én mondok, és nem mást!
- Ne! mondta Kol.
- Kapcsold ki,Ella! mondta Klaus kicsit felemelve hangját. De aztán már csak azt vettem észre,hogy sötétség volt előttem. Nem éreztem semmit. Az érzéseimet teljesen kikapcsoltam. 

1 x 15 Igézés / 2.rész /

- Niklaus... szólt az idegen pasas, nem láttam az arcát mert sötét volt.
- Elijah... mondta Klaus.
- Mit művelsz? kérdezte Elijah.
- Tanulok, Ellával. mondta Klaus majd felém fordult.
- Megigézted csak,hogy veled legyen? kérdezte Elijah.
- Nincs itt semmiféle igézésről szó. Talán féltékeny vagy Elijah? kérdezte Klaus egy gúnyos mosollyal.
- Na jó. Ebből elég volt. Klaus, ő a testvéred? kérdeztem.
- Igen...A testvérem. mondta Klaus.
- És pontosan min is veszekedtek? kérdeztem.
- Csak azon,hogy Niklaus nem tudja elviselni,hogy Kolt szereted. Ezért megigézett. mondta Elijah. De akkor Klaus felállt, oda suhant Elijahoz majd a falhoz szorította.
- Na jó. Ebből elég. Nem vagyok szerelmes semmiféle Kolba. Nem ismerek semmiféle Kolt. És ezt meg intézzétek el kint. mondtam közbe kitessékeltem őket a ház elé.
- Ti meg mit csináltok? kérdezte egy idegen pasas.
- Kol, a drága testvéred. Megigézte Ellát, ezért most nem emlékszik ránk. mondta Elijah.
- Mi van? kérdezte a pasas, majd oda suhant elém és megfogta az arcom.
- Ki a fene vagy te? kérdeztem majd levettem az arcomról a kezét.
- Ella. Kol vagyok. mondta majd újra megfogta az arcom.
- Ne is próbálkozz testvér, semmi esélyed. mondta Klaus nevetve.
- Most azonnal, vond vissza az igézésed. mondta Kol.
- Azt felejtsd el,testvér. Ő már engem szeret. mondta Klaus.
- Ezt kérdezzük meg tőle. mondta Kol majd belenézett a szemembe.
- Ella, szereted azt a személyt? kérdezte Kol, Klausra mutatva. Klaus oda suhant elém, arrébb lökte Klaust majd belenézett a szemembe és azt mondta.
- Csakis engem szeretsz, senki mást.
Majd elfordult és azt mondta Kolnak.
- Na most kérdezd meg tőle újból,testvér.  mondta Klaus egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Nincs mit megkérdezni, testvér. mondta Kol.
- Vagyis le is mondtál róla? kérdezte Klaus gúnyos mosollyal.
- Soha nem mondok le róla! mondta Kol.
- Még akkor sem ha én ezt csinálom vele? kérdezte Klaus majd oda suhant hozzám és megcsókolt. Kolnak ökölbe volt a keze, de Elijah lenyugtatta,hogy ne csináljon hülyeséget.
- Azt vedd tudomásul,hogy ő nem szeret téged! Csak te erőlteted rá! mondta Kol majd elsuhant.
- Szánalmas vagy Niklaus... Pont a testvéreddel csinálod ezt, mikor több lányt is megkaphatnál. De tudd,hogy Kol megtalálja a módját,hogy vissza kaphassa Ellát. De akkor Ella örökre meg fog téged utálni! mondta Elijah majd ő is elsuhant.
- Tudod, Ella. Majd,ha Kol megtalálja a módját,hogy vissza kapjon. Egyszerűen megöllek, és akkor már sosem fog visszakapni. mondta Klaus miközben simogatta az arcom és mosolygott.
- Készen fogok rá állni... mondtam neki.
- Okos döntés,kedvesem. De még nem most lesz az a pillanat. Először szeretném ha holnap eljönnél velem egy családi vacsorára holnap. Anyukádat is meghívtam. mondta Klaus.
- Persze, elmegyek. mondtam neki.
- Most viszont mennem kell. Jó éjszakát,kedvesem. mondta mosolyogva majd elsuhant. Bementem a házba, elmentem fürdeni majd lefeküdtem aludni. Reggel ajtó kopogásra keltem. Fura álmom volt, egy srác volt benne, aki egy gyűrűt ad nekem egy hegytetőn. De az arca az nem volt ismerős. Lementem és kinyitottam az ajtót.
- Jó reggelt, kedvesem. Felébresztettelek? kérdezte.
- Jó reggelt, Klaus. Nem gondoltam,hogy ilyen korán fogok kelni. De gyere be. mondtam neki mosolyogva.
- Tudod mivel ma lenne a családi vacsora, ezért úgy gondoltam előtte csinálhatnánk valamit. mondta Klaus.
- Nem lehetne,hogy aludnánk? kérdeztem tőle mosolyogva.
- Szeretnélek elvinni, vásárolni. mondta Klaus.
- Klaus, én komolyan szeretnék tovább aludni. mondtam neki. Oda jött elém majd azt mondta.
- Rendben. Akkor aludj tovább, majd én veszek neked valamit estére. mondta Klaus majd elment. Felmentem és tovább álmodtam, folyamatosan azzal a sráccal álmodtam. De az arca ami nem volt ismerős. Arra ébredtem,hogy valaki simogatja az arcom.
- Klaus... mondtam majd megfogtam a kezét.
- Jó estét, kedvesem. Sokáig aludtál. Szeretném ha most velem jönnél. mondta Klaus.
- Persze, menjünk. Felveszek valamit és mehetünk. mondtam neki mosolyogva majd adtam egy puszit Klaus arcára.
- Úgy gondoltam ezt fogod felvenni. mondta Klaus majd mosolyogva, oda nyújtott egy ruhát.
- Ez gyönyörű. mondtam neki mosolyogva. Majd magamra vettem a ruhát. Elindultunk a vacsorára, ami a Mikaelson villában volt. Mikor bementünk a házba megpillantottam az anyukámat mentem hozzá majd erősen átkaroltam.
- Szia kicsim. mondta az anyám.
- Szia anya, hiányoztál. mondtam neki mosolyogva.
- Szerintem térjünk át az ebédlőbe. mondta Klaus, majd elindultunk. Leültünk az asztalhoz. Kol és Elijah elénk ültek, anyám mellettem, Klaus és Rebekah pedig az asztal két szélén. Elijah és Rebekah elkezdett beszélgetni az anyámmal. Kol is néha néha belekérdezett. Egy kis idő után Klaus az asztalon heverő kezemet megfogta majd úgy folytatta az evést. Elijah rá nézett Kolra. Kol felállt az asztaltól.
- Azt hiszem én most kimegyek levegőzni. mondta majd kiment. Elijah felállt,hogy utána megy de azt mondtam neki.
- Ne. Elijah, majd én.
Felálltam és kisétáltam a ház elé. Ott állt Kol zsebre tett kézzel.
- Kol... mondtam neki.
- Mit akarsz,Ella? kérdezte Kol.
- Csak szeretném tudni,hogy mi ez az egész. mondtam neki majd oda álltam mellé.
- Milyen egész, Ella? Tudom,hogy ezt most nem érted meg,hogy nem emlékszel semmire. De én szeretlek téged, és te is szeretsz engem. Csak ezt Niklaus nem tudja elviselni. mondta Kol.
- Ha szerettelek volna valamikor is nem gondolod,hogy emlékeznék? kérdeztem tőle.
- Nem. Nem emlékeznél, mert Niklaus megigézett,hogy felejts el. mondta Kol.
- Tudod, vannak álmaim. Ahol ülök egy hegy tetején a fűben. Ott ül mellettem egy srác, és egy gyűrűt nyom a kezembe. Olyankor mindig boldog vagyok. De sosem látom az arcát. mondtam neki majd ránéztem.
- Azt mondtad,egy hegy? kérdezte Kol.
- Azt hiszem igen, napfelkelte előtt lehet azt hiszem. mondtam neki. Kol felkapott a karjaiba majd elsuhant velem. Felvitt egy hegy tetejére.
- Miért hoztál ide? kérdeztem.
- Ülj le, kérlek a fűbe, és add oda a gyűrűdet. mondta Kol. Átnyújtottam a gyűrűmet majd leültem. Kol oda jött mellém, majd leült a fűbe. Megfogta a kezem és az ujjamra húzta a gyűrűt.
- Te vagy az... mondtam neki majd belenéztem a szemébe. Majd egy kis idő után elkezdett felkelni a nap. Felálltam majd Kol megfogta a kezem, és azt súgta a fülembe.
- Kérlek...csak próbálj meg emlékezni. mondta majd hosszan megcsókolt. Becsuktam a szemem majd egy kis idő után minden emlékem vissza tért. Kinyitottam a szemem és egyenesen Kol szemébe néztem.
- Kol....? kérdeztem majd elájultam. 

1 x 14 Igézés / 1.rész /

Mikor a suliból haza felé indultunk, Klaus ott állt a parkolóba a kocsijának támaszkodva és engem nézett. Megforgattam a szemem majd oda mentem hozzá.
- Mit akarsz itt,Klaus? kérdeztem.
- Csak érdeklődök,hogy haladsz a Salvatore testvérek fűzésével. mondta Klaus.
- Sehogy. mondtam neki majd elakartam menni de megragadta a kezem.
- Klaus! Engedj el! mondtam.
- Kedvesem, te döntesz. Vagy megteszed, vagy kényszerítelek rá. mondta Klaus majd elmosolyodott.
- Miért nem változol már meg? kérdeztem.
- Miért, kéne? Nincs kiért megváltoznom. mondta oda hajolt a fülemhez.
- De érted megváltoznék. súgta a fülembe.
- Azt el is felejtheted. mondtam neki majd elindultam a kocsimhoz. Mikor éppen ki akartam nyitni a kocsimat, Klaus megragadott maga felé fordított, majd belenézett a szemembe.
- Azt akarom,hogy Kolt felejtsd el. Nem is ismerted sosem. Most hazamész megcsinálod a leckét, majd este felhívsz engem,hogy találkozni akarsz velem. Megértetted? kérdezte.
- Meg. mondtam neki határozottan. Nem tudtam semmit tenni ellene,mivel megigézett. Elfordultam Klaustól majd beszálltam a kocsiba és hazamentem. Mikor a házam elé értem gyorsan leparkoltam, majd megcsörrent a telefonom.
- Drágám, ne haragudj,hogy nem hívtalak fel. De nem szerettem volna,hogy tudd. mondta az anyám.
- Mit nem kéne tudnom? Azt,hogy apám halott? kérdeztem.
- Honnan tudtad ezt meg, kicsim? kérdezte.
- Sokan ismerik itt Mytis Fallsba apát. És ők mondták nekem. mondtam.
- Szeretném ha megengednéd,hogy el mennyek hozzád. mondta az anyám.
- Azt hiszem anyu, nincs ellenemre. mondtam.
- Komolyan, kicsim? Akkor nem is haragszol? kérdezte az anyám.
- Nem haragszom, anyu. Rád sosem tudnék. De most értem haza, és még kint állok a kocsinál, és tudod itt hideg van. Ezért most bemennék, holnap felhívlak. Oké? kérdeztem.
- Persze, kicsim. Puszillak. mondta az anyám majd letette a telefont. Amikor elakartam tenni a telefont, valaki rám tette a zakóját.
- Szia, Ella. Úgy hallottam fázol. mondta az idegen pasas.
- Szia... mondtam.
- Kol, megkért,hogy mondjam meg neked,hogy ma amikor haza érsz nem lesz itt. De siet haza. mondta az idegen pasas.
- Ne haragudj, de nem tudom miről beszélsz. mondtam neki.
- Te részeg vagy? kérdezte a pasas.
- Nem, dehogyis. De fogalmam nincs,hogy ki az a Kol. mondtam neki majd elindultam a ház felé.
- Ezt meg,hogy érted? kérdezte a pasas.
- Nézd... Én nem tudom,hogy te ki vagy. Vagy,hogy Kol kicsoda. Ez így nagyon para,hogy csak így itt termettél mellettem, és tudod én kicsit félős vagyok...szóval. mondtam neki majd megálltam a ház bejáratánál.
- Elijah vagyok. Nem emlékszel? kérdezte Elijah.
- Mire kéne? kérdeztem majd elkezdtem kinyitna az ajtót.
- Mik az emlékezéseid a mai napról? kérdezte Elijah.
- A konkrét emlékezésem, az iskola. Semmi több. Miért? kérdeztem.
- Niklaus... mondta Elijah majd elment. Bementem a házba majd felmentem letusolni. Mikor végeztem, leültem az ágyra és elkezdtem tanulni a töri TZ-re. Egy kis idő után csöngettek, lementem és kinyitottam az ajtót.
- Jó estét, kedvesem. mondta a pasi.
- Jó estét. Eltévedt? kérdeztem.
- Ó, nem. Hozzád jöttem. mondta a pasas.
- Hozzám? kérdeztem.
- De udvariatlan vagyok, be se mutatkoztam. Klaus Mikaelson. mondta majd nyújtotta a kezét.
- Ella Morgan. mondtam neki majd akkor kifutott hozzám a cicám. Felvettem a karomba és elkezdtem simogatni.
- Aranyos a cicád. Mi a neve? kérdezte Klaus.
- Koel. mondtam neki mosolyogva.
- Honnan jött ez a név? kérdezte Klaus.
- Fogalmam nincs. Hülye név tudom. mondtam neki mosolyogva.
- De akkor is nagyon aranyos. mondta Klaus.
- Behívnálak, de tanulnom kell holnapra. mondtam neki mosolyogva.
- Mit tanulsz? kérdezte Klaus.
- Biztosan strébernek fogsz nézni. De történelmet. mondtam.
- Szeretem a stréber lányokat. De ha szeretnéd segíthetek, mert a történelmet kívülről tudom. mondta Klaus mosolyogva.
- Hát végül is... Elég lassan haladok. Nem értem a történelem lényegét. mondtam neki mosolyogva.
- Pedig nagyon is szép a történelem. mondta Klaus.
- Akkor...gyere be. mondtam neki majd beinvitáltam.
- Köszönöm, kedvesem. mondta majd bejött.
- Fent vannak a könyveim. De döntsd el te,hogy hol szeretnél tanulni. mondtam neki mosolyogva.
- Bárhol jó. mondta Klaus.
- Akkor lehozom ide. mondtam neki majd felmentem a könyvekért. Mikor lementem, Klaus a kanapén ült.
- Meg sem kérdeztem,hogy leülhetek-e. Megint udvariatlan voltam, elnézést. mondta Klaus.
- Ugyan, semmi baj. mondtam majd leültem mellé. Kinyitottam a könyvet, majd Klaus elkezdte magyarázni a lényeget. Amikor fordítani akartunk a könyvbe össze ért a kezünk. Klaus rám nézett de én elhúztam onnan a kezem. De akkor valaki berontott az ajtón.

1 x 13 Újra együtt

Már csak pár centi választotta el az ajkainkat, de ellöktem magamtól.
- Elijah, ezt nem szabad. mondtam neki.
- Ugyan miért nem, Ella? Nem szeretnék udvariatlan lenni csak szeretném tudni. mondta Elijah.
- Mert én Kolt szeretem. mondtam neki majd Elijah letett a karjaiból.
- És ha soha többet nem kapod vissza? Akkor egyedül leszel? kérdezte Elijah.
- Azt hiszem igen. mondtam neki.
- Kedvellek, Ella. És szeretném ha te is kedvelnél engem. mondta Elijah.
- Elijah, ez lehetetlen. Kedvellek mint barátot. De soha nem tudnék rád máshogy tekinteni. Tisztelem,hogy ilyen kifinomult vagy. De én Kolt szeretem. mondtam neki majd könnyes lett a szemem.
- Ne haragudj. Nem akartam,hogy sírj. mondta Elijah majd átkarolt.
- Miért van az,hogy mindig meg kell bántanom valakit? kérdeztem tőle majd belenéztem a szemébe.
- Nem bántottál meg, Ella. Ezért ne legyen bűntudatod. mondta Elijah majd letörölte a könnyeim. Elnéztem oldalra majd megpillantottam egy alakot.
- Kol? kérdeztem a személyre nézve. De akkor az a személy elsuhant.
- Mit mondtál? kérdezte Elijah.
- Kol. Kolt láttam az előbb. mondtam neki.
- Nem. Szerintem csak hallucinálsz. mondta Elijah.
- Nem. Tudom,hogy Kol volt. Ne haragudj Elijah, de tudnom kell. mondtam neki majd elsuhantam. Mikor megálltam,hogy körül nézzek, valaki megfogta hátulról a derekam.
- El kell menned. súgta a fülembe. Megfordított majd hosszan megcsókolt.Majd elkezdtem sírni és átkaroltam.
- El kell menned, Ella. mondta majd megfogta az arcom.
- Miért? Nem akarlak többet elengedni. mondtam neki sírva.
- Klaus, miatt. Azt mondta,hogy azért élesztett újra mert segítenem kell neki megölni az anyánkat. mondta Kol majd letörölte a könnyeimet.
- De...mi? Nem. Nem engedlek el többet. mondtam neki.
- Muszáj lesz, Ella. Klaus biztosan csak addig vette ki a tőrt amíg anyámat elkapjuk. Utána újra egy koporsóba fogok heverni. mondta majd megsimogatta az arcom.
- Akkor megvédelek, de nem engedlek el, Kol. Még egyszer nem. mondtam neki sírva.
- Ne nehezítsd ezt meg, kérlek. mondta Kol majd megcsókolt.
- Nem kellett volna beléd szeretnem. Elijah jobban megérdemel téged. mondta Kol.
- Hogy mondhatod ezt? Elijahval nem történt semmi köztünk. Meg mondtam neki,hogy nem szeretem. mondtam Kolnak.
- Ella, kérlek. mondta Kol.
- Akkor engedj el, Kol. Mond,hogy nem szeretsz és nem fogok többet rád gondolni. mondtam neki könnyes szemmel.
- Tudod,hogy ezt nem vagyok képes mondani. mondta Kol majd megfogta az arcom.
- Kérlek, Kol. Csak mond ki, és megígérem soha többet nem gondolok rád. mondtam neki sírva.
- Nem szeretlek, Ella. mondta Kol, majd ránéztem könnyes szemekkel, megfogtam a kezét majd letettem a lába mellé. Láttam,hogy nemsokára kel fel a nap, ezért levettem a napgyűrűmet,majd  beletettem Kol kezébe.
- Én sem fogok rád gondolni, soha többet. mondtam neki könnyes szemmel  majd elsuhantam. Felsuhantam a hegy legtetejére, majd leültem a fűbe és vártam,hogy felkeljen a nap.

* Kol szemszöge...*

Miután én elmentem Kol elsuhant megkeresni engem. De mivel sehol nem talált ezért megkereste a többieket. Mikor oda ért a lovardához, megpillantotta a többieket.
- Hol van, Ella? Mondjátok,hogy itt van Ella. mondta Kol.
- Mi is örülünk,hogy látunk, Kol. mondta Damon.
- Most ne, Damon. Meg kel találnunk még nap felkelte előtt. mondta Kol.
- Miért? Talán elég? Van napgyűrűje. mondta Damon.
- Már nincs. mondta Kol majd oda nyújtotta nekik a gyűrűm.
- Mi a franc?! mondta Damon.
- De a hybrid nem ég el a napon, nem? Mivel egyik fele farkas. mondta Cleo.
- Igen ez így van. És ha mégis? kérdezte Kol.
- Azt hiszem tudom,hova ment. De tudom,hogy veszekedtetek. Ezért csak neked kéne menned, Kol. mondta Elijah.
- Rendben. Csak mond, hol van az a hely. Kérlek, Elijah. mondta Kol.
- Keresd ott ahol először oda adtad neki a napgyűrűjét. És mond neki,hogy ideje elmondani neked valamit. Csak mond neki,hogy Klaussal kapcsolatos. mondta Elijah majd Kol el is suhant.

* Saját szemszög...*

Valaki elkezdte az én nevem kiabálni.
- Ella! Ella, itt vagy? Ella!
- Itt vagyok. mondtam majd megpillantottam Kolt. Kol oda sietett majd átkarolt.
- Nem érdekel, Klaus. Nem érdekel senki. Veled maradok örökre! mondta Kol majd hosszan megcsókolt.
- Miért? Miért döntöttél így? kérdeztem.
- Mert nem tudom elképzelni az életem nélküled. Mikor először találkoztunk, már ott beléd szerettem. Szeretlek, Ella. Örökre veled leszek. mondta Kol majd újra megcsókolt.
- Én is szeretlek téged. mondtam majd átkaroltam.
- Milyen megható. mondta Klaus a háttérbe.
- Mit akarsz? kérdeztem.
- Tettem neked egy szívességet. Vissza hoztam neked Kolt. Most te tegyél nekem egy szívességet. mondta Klaus.
- És? Mit tegyek? Újra szúrjam le Kolt? mondtam neki majd elindultam felé.
- Nem éppen... Az most nincs a listámon. De az igen,hogy vedd rá az egyik Salvatore-t,hogy segítsen nekem. mondta Klaus.
- Soha nem fognak neked segíteni. mondtam neki.
- Nekem lehet nem, de neked igen. Szóval adj bele mindent, kedvesem. És vedd rá az egyiket,hogy segítsen. mondta Klaus majd elment. Kol oda jött majd hátulról átkarolt majd elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Kol... Menjünk haza. mondtam neki majd megfogtam a kezét.
- Mindig elrontod a jó pillanatokat. mondta majd lebiggyesztette a száját. Rámosolyogtam majd összekulcsolt újjal vissza indultunk a lovardához. Cleo egyből oda futott és erősen átkarolt.
- Azt hittem már... mondta majd elkezdett sírni.
- Nem foglak itt hagyni. mondtam neki mosolyogva.
- Jó újra, magunk mellett tudni. mondta Stefan mosolyogva.
- Ella, Cleo, Stefan. Ma suli van és tudjátok,hogy Alaric mindig plusz leckét ad ha késünk. mondta Samanta.
- Induljunk. mondtam majd elindultunk a kocsikhoz.
- Tudjátok mit,lányok? Ma én viszlek titeket suliba. mondtam neki mosolyogva.
- Azt hiszem, akkor suli előtt lesz egy balesetetek. mondta Damon, majd egy mosolyra húzta a száját.
- Haha, vicces voltál Damon. mondtam neki.
- Ó, ezt nem is kell mondanod. mondta Damon. Beültünk a kocsikba.
- Fél 8-ra értetek megyek. mondtam a lányoknak majd elhajtottunk. Mikor hazaértünk gyorsan bementünk megetettem a kutyát és a macskát. Majd felmentem zuhanyozni. Mikor végeztem, felvettem a fehérneműket, magamra terítettem a törölközőt majd kimentem a fürdőből. Kol ott feküdt az ágyon.
- Mi történt, amíg én nem voltam itt? kérdezte Kol.
- Nem szeretném ha tudnál róla. mondtam neki nevetve.
- Szeretném ha elmondanád. mondta Kol.
- Valójában, én sem emlékszem. Elijah és Damon mondta el a részleteket. mondtam majd elmentem a szekrényhez.
- Nos? kérdezte Kol felhúzott szemöldökkel. Leültem mellé az ágyra.
- Kicsit, megint berúgtam. És hát vetkőzős póker volt... és hát, vetkőztem. mondtam Kolnak majd elkezdtem nevetni.
- Nekem is vetkőzhetnél. mondta Kol mosolyogva- Rá mosolyogtam majd felálltam és elsétáltam a szekrényhez. Kol megragadta hátulról a derekamat majd elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Kol...Iskolába kell mennem. mondtam neki.
- Nevezhetlek mától hangulatrontónak? kérdezte Kol felhúzott szemöldökkel.
- Nem fog zavarni. mondtam neki majd kivettem a ruhát a szekrényből. Kol rám nézett majd lebiggyesztette a száját.
- Miért csinálod ezt? kérdeztem tőle nevetve.
- Miért, mit csinálok? kérdezte Kol majd felhúzta a szemöldökét.
- Ezt... mondtam neki nevetve. Mert folyamatosan nézte a rajtam lévő törölközőt. Kol felállt majd oda sétált hozzám, oda hajolt a fülemhez majd belesúgta.
- Útban van a törölköző. majd éreztem az arcomon,hogy mosolyra húzza a száját.
- Kol...Ha elkések, komolyan több leckét ad Alaric. mondtam neki.
- Egy koporsóban feküdtem, nem érezhettelek magam mellett. És most Alaric érdekel meg a leckéje? kérdezte Kol felhúzott szemöldökkel.
- Igen... mondtam neki nevetve. Kol úgy csinált mintha megsértődne ezért elindult az ajtó felé. De én elé suhantam, majd hosszan megcsókoltam. Majd éreztem,hogy Kol megint mosolyra húzza a száját.
- Kisfiú... mondtam neki majd elindultam felvenni a ruhát. De Kol elém suhant majd hosszan megcsókolt majd a falhoz szorított. Elkezdte a nyakamat csókolni utána levette rólam a törölközőt. Az ágyhoz suhantunk majd fölém kerekedett, majd elkezdte csókolgatni a mellkasom. Levette a pólóját, majd újra megcsókolt. De akkor csöngettek. Kol oda hajolt a fülemhez majd megcsókolta a nyakam és azt súgta a fülembe.
- Ebben a városban csak kedv rontó emberek vannak.
Elkezdtem nevetni majd legurítottam magamról Kolt. Gyorsan felöltöztem majd lementem.
- Szia, jössz? kérdezték a lányok.
- Sziasztok, persze. Ne haragudjatok csak nem néztem az időt. mondtam. Felvettem a magassarkúm majd elindultunk.
- Ezért még kapunk Alarictól. mondta Samanta. De én csak rámosolyogtam. Beértünk az iskolába majd első óránk töri volt. Kicsit késtünk. Alaric elnézte volna de nem akart kivételezni.
- Lányok, ezért plusz lecke jár. mondta Alaric.
- Ne már, Ric. Ez csak 1 perc volt. mondtam.
- Az 1 perc, az 1 perc. mondta Alaric majd leült az asztalhoz. Mi is helyet foglaltunk. Óra végén Alaric oda hívott minket.
- Látom jobban vagy. mondta Alaric mosolyogva.
- Klaus, kihúzta Kolból a tőrt. Szóval most már újra együtt vagyunk. mondtam neki mosolyogva.
- Örülök. De ugye tudjátok,hogy nem ússzátok meg a plusz leckét. mondta Alaric majd kijelölte a plusz leckét. Elindultunk kifelé de Alaric utánunk kiabált.
- A témazárót ne felejtsétek el!
- Nem fogjuk, Ric. mondtam majd elmentünk.